2023. 02. 16.
KIÁLTVÁNY:
Menekültkérdés? Kommunista megoldás!
A fennálló társadalmi rendszer: a kapitalizmus. Ez a rendszer mindent társadalmilag szükséges munkaidőkké, értékké old, mindent azzal mér, termelésének célja a minél több érték felhalmozása és felhasználása a minél több értékért. Ezt eleven munkamennyiségek, főként bérmunkaként való kizsákmányolásával éri el. E rendszer alapvető ellentmondása abban áll, hogy a tőkések az egyéni elsajátítás kényszerétől egymással konkurálva, mind kevesebb járulékos költséggel akarnak árut termeltetni, azaz mind kevesebbet akarnak fizetni a munkaerőért; így a munkaerő árát és számát mindinkább a nulla felé szeretnék redukálni. Ugyanakkor ezen munkaerő hozza létre a tőkévé lehető / levő értéktöbbletet. A kapitalista fejlődés során ilyen-olyan módszerekkel próbálták ellensúlyozni, kezelni ezt az ellentmondást, de végső soron megoldani nem tudták és nem tudják. Ennek következtében a tőke túlfejlődött, túltársadalmasodott önmaga kereteihez képest. A tőkés termelési mód átfogta az egész Glóbuszt; a kapitalista verseny következtében, a transznacionális tőkés korszaknak megfelelően még tovább fokozódott a termelékenység, a társadalmiság, a nemzetköziség, az alá-fölé vetettségi viszony a centrum, a félperiféria és a periféria országai között. Tőketúltermelés van, amely fölös tőkét a kapitalisták mind nehezebben tudják befektetni. Elfogytak a piacok, miközben a tőkés társadalom szempontjából elképesztő népességfelesleg halmozódott fel. Milliárdos méreteket ölt a pauperizáció, az elnyomorodás, a munkaerő leértékesülése stb. Ez a centrumországokban a szociális szféra szétveréséhez, munkanélküliséghez, a periféria országaiban pedig a „társadalmon kívül rekedéshez”, elvegetáláshoz, éhezéshez vezetett… Ezt a helyzetet a tőkések háborúkkal próbálják uralni. Tőkés háborúk különböző vallási, nemzeti színekben dühöngenek Közel-Keleten, Dél-Ázsiában, Ukrajnában, Afganisztánban, Afrikában stb. A regionális problémának tűnő konfliktusok átszövik a világot, és mindinkább egy fenyegető, újabb III. világháború rémét vetítik elénk. Mindez meglehetősen felkészületlenül érte a világ elnyomottait, a bérmunkásosztályt. Szervezetei darabokban, hagyományai elvesztek, osztálytudata minimális. Alternatíva híján még az olyan osztályharc kiéleződését felvető jelenségek is, mint az „arab tavasz”, káoszhoz vezettek. Ennek megfelelően a háborús térségek elnyomorodottjai lényegében csak egy megoldást találtak, a menekülést. Több millió szíriai, afgán, pakisztáni, iraki, jemeni, szomáliai, líbiai, palesztin, szudáni stb. menekülő tölti meg a táborokat, és indult el a fél periféria, és a centrumországok irányába. Ahol szembetalálkoztak az adott térségek problémáival. Vegyük észre: ezek az országok képtelenek befogadni és ellátni ennyi menekültet. Vegyük észre, hogy ezekre az emberekre lényegében a tőkés rendszernek nincs szüksége. A „befogadó” országok értelemszerűen meg akarják védeni határaikat. Erre tüzelték fel saját lakosságukat is. A burzsoá racionalizmus végső soron megköveteli a repressziós, idegengyűlölő, militáns fellépést a helyi lakosságtól, a helyi bérmunkásosztálytól. Ez a belpolitikában természetesen konfliktus szül. A liberálisok és balosok humanista befogadás párti politikát folytatnak (legtöbbjük önmaga identitás igazolásáért, vagy reklámért). Ezt a célt tűzték ki akár annak az árán is, hogy a „befogadó”, „helyi” lakosság, aki így is a napról napra él, az éhezés határán tengődik, áldozatokat hozzon, mondjon le „luxus” életviteléről stb… Miközben humanistáink akarva-akaratlanul, de az uralkodó osztályt, a burzsoáziát békén hagyják, a katasztrófa okát, a kapitalizmust lényegében fenntartják illetve fenntartanák. Így mindezen áldozat nem az osztályszolidaritás nevében, illetve a magáért való osztállyá szerveződés fontos első lépéseinek egyikének a nevében történne, hanem azért, hogy a „befogadottak” aztán gettókban, sátortáborokban tengődhessenek valami kiégett európai sztyeppén… Európa, a fejlett tőkés világ képtelen és nem is akar befogadni ennyi feleslegessé vált munkaerőt. Ez utópikus gondolat. Ezt a burzsoázia lényegében felfogta. Ezt Magyarország regnáló kormánya felfogta, felfogta a lakosság félelmeit, és ennek megfelelő emberellenes politikát folytat.
De ne felejtsük, nem azért folytat fasisztoid politikát, mert született fasiszta. Hanem azért, mert a tőkés világtársadalom szükségszerűen kitermelte ezen erőket, és bevetette őket. Tehát aki fasizmusról beszél ne felejtsen el beszélni a demokratikus, liberális kapitalizmusról, vagy en bloc a tőkés rendszerről sem. Attól, hogy fasisztát kiabálunk, és ellene harcolunk, nem lesz megoldva a helyzet.
Akkor mi a megoldás?
Nem érezhetjük kevésbé utópikusnak a kommunizmusért való harcot, mint a jelenlegi humanitárius elképzeléseket. Sőt, a kommunizmus, mint meghaladva tagadás, az egyetlen reális alternatívája a kapitalizmusnak. Olyan szükségszerű megoldás, amelyet a kapitalizmus belső, kibékíthetetlen, növekvő ellentmondásai határoznak meg. Ezt a jelenlegi helyzet élesen világítja meg.
A jelenlegi helyzetben a kommunisták (mint ahogy máskor sem) nem állhatnak be a humanista segélycsapatok mögé, nem támogathatják ezzel a status quo-t. Feladatuk az, hogy mind inkább megvilágítsák: a jelenlegi helyzet a tőkés strukturális válságból ered, és hogy erre csak világméretű megoldás lehetséges. Mindenhol ezt kell képviselniük; minden kezdetnek, minden helyi harcnak a kapitalizmus meghaladva tagadását, mint világméretű megoldást, és mint általános irányvonalat kell önmagában hordoznia, megvalósítania, és eszerint kell teljessé válnia. Meg kell érteni, hogy csak a proletariátus nemzetközivé s kommunizmussá lehető és levő mozgalma a kiút. A menekülteket támogatni kell harcukban, amit a nyomor ellen folytatnak. Szolidárisnak kell lennünk velük, de meg kell értetni velük, hogy mi nem értük vagyunk, mint egy „felettes”, „segéd”-erő; mi azért vagyunk, hogy kommunista mozgalomként eggyé válva együtt harcoljunk.
Meg kell fosztani őket a „Németországba”, az Új Jeruzsálembe, János pap országába, a Földi Paradicsomba vetett illúzióiktól. A „befogadó” országok bérmunkásosztályánál, és pauperjeinél is csak egy megoldás lehetséges: felismerése a tőkés terrorizmus osztályjellegének. Felismerése annak, hogy az ellenség nem a kerítés túloldalán ordibáló, hanem a katonák kezébe fegyvert adó, a nemzeti trikolórt, ennek megfelelően a nemzeti tőkét (azaz önmaga tőkéjét) védelmező, gyűlöletet, avagy nyálas humanizmust (mikor mire van szükség) propagáló „hazai” és nemzetközi burzsoázia.
Alea iacta est !
A világforradalomért, meghaladva tagadásért, a kommunizmusért!
*
RÉSZEG HAJÓ 3. SZÁM – KIÁLTVÁNY: MENEKÜLTKÉRDÉS? KOMMUNISTA MEGOLDÁS! (html)