2023. 02. 16.
INTERJÚ ERRICO MALATESTA: KÁVÉHÁZI ESZMECSERÉK CÍMŰ KÖNYV FORDÍTÓ-KIADÓJÁVAL
INTERJÚ ERRICO MALATESTA: „KÁVÉHÁZI ESZMECSERÉK” CÍMŰ KÖNYV FORDÍTÓ-KIADÓJÁVAL
Részeg Hajó(RH):
- Az idén tavasszal a Gondolkodó Antikváriumban feltűnt egy új mozgalmi kiadvány, könyv. A borítón megjelenik az „Anarchista Klasszikusok” felirat. Ezzel egy sorozatot szeretnél elindítani?
Erik, a könyv fordítója, kiadója (E):
- Igen, eleve több könyv kiadásában gondolkodtam, minthogy hiánycikknek tartom az anarchista mozgalom kialakulásának korai időszakából származó magyar nyelven, nyomtatásban megjelent műveket. Az „Anarchista Klasszikusok” alatt eléggé tág kategóriát értelmezhetünk, s nem is elsősorban a klasszikusnak nevezhető Proudhon-Kropotkin-Bakunyin hármasra gondoltam (ők a legismertebbek, noha rengeteg más alapgondolkodót is hozzájuk sorolhatnánk), hanem Magyarorszagon kevésbé ismertebb (azonban érdemi munkásságuk szerint mindenképp jelentős, külföldön elismert) szerzőktől származó írások és esszék megjelentetésére.
RH:
- A könyv szerzője Errico Malatesta, címe: Kávéházi eszmecserék. Miért pont ezzel a könyvvel kezdted?
E:
- Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy maga a mű adta a kiadó ötletét. Annyira egyszerűen, kézenfekvően vezeti be az olvasót az anarchizmus lényegebe, hogy szinte kiáltott egy magyar fordításért😀. Személyes érdeklődésből később egyre jobban beleástam magam Malatesta műveibe, élettörténetébe és aktivitásába, s ekkor jött szembe az a tény, hogy magyarul alig-alig lelhető fel tőle valami (csupán pár írása a neten), holott érdemei az anarchizmus nemzetközi kialakulásában, fejlődésében megkérdőjelezhetetlenek. A mű tartalmát és hosszúságát tekintve ideálisnak tűnt arra, hogy ezen a helyzeten (talán) egy icipicit változtassak, s belefogtam a fordításába, és ahogy haladtam, fokozatosan körvonalazódott bennem egy esetleges nyomtatott verzió megjelentetésének képe…
RH:
- Ha jól sejtem, hozzád a kollektivista anarchizmus, anarcho-kommunizmus, liberter kommunizmus áll közel. Miért olyan fontos ez ma neked?
E:
- Talán lerágott csont, közhely, vagy csupán egyszerű kibúvó, de inkább egy „anarchist without adjectives”-nek [„jelzők nélküli anarchistának” – a szerk.] tartanám magam. A Malatesta által leírt (s tegyük hozzá: általam csupán lefordított és persze átgondolt) meglátásokkal és gondolatokkal nagyrészt egyetértek. Fellépése az elnyomó állam, az azt védelmező apparátus és karhatalom, a tulajdonjog szülte társadalmi igazságtalanságok ellen, valamint a szolidaritás és együttműködés a közösség lehető legnagyobb fokú megelégedésére, miközben az ember szabad és független entitásként érvényesül, mindezek azok az alapelvek, alapgondolatok, melyek számomra az anarchizmus eszmeiséget testesítik meg. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy egész élete során ő is különféle földrajzi és történelmi helyzetek tűzkeresztségén átesve, fokozatosan és folyamatosan jut el az anarchizmus egy adott szintjére (számos országban kénytelen száműzetésben élni, azonban mindvégig támogatva hazájának anarchista törekvéseit). Jelen korszakunkban a kapitalizmus problémája ugyanolyan aktualitással bír, a tőke elleni, a tőkés- és munkásosztály közötti harc ugyanakkora fontossággal bír, noha az eszközök és a módszerek mára már megváltoztak, s véleményem szerint nekünk is stratégiát kell váltanunk, hogy hatással legyünk a modern kor emberére, s ellenállásra, küzdelemre ösztökéljük őt.
RH:
- Hogyan jutottál erre a következtetésre?
E:
- Azok alapján a művek alapján, amiket eddig olvasgattam, ez szerintem a természetes fejlődés eredménye😀. Bővebben erről talán majd egy későbbi kérdésnél…
RH:
- Korábbi levélváltásainkból az derült ki számunkra, hogy neked is rendkívül fontos a teória. Amikor egyes görög mozgalmárok (is) arról panaszkodnak, hogy az új generáció militánsait nem érdeklik az elméletek, hanem csak az utcai harc, akkor számodra (szerintünk is helyesen) az előbbi miért válik annyira fontossá? Egyáltalán lehet-e bármilyen úgynevezett „gyakorlatot” vagy aktív tevékenységet komolyabb elméleti felkészültség vagy program nélkül végrehajtani? Ha nem, miért nem? Ha igen, miért igen?
E:
- Megemlíthetjük erre (bár talán ez is anarchista közhely), hogy a forradalom (értendő: társadalmi változás) nem egy éjszaka terméke. Nem lehet megdönteni egy jó ideje fennálló rendszert (s itt főképp nem politikai rendszerről, inkább magáról a tőkés rendszerről beszélünk), egy egyszerű fegyveres felkeléssel (habár, mint tudjuk, ez a rendszer nagyon is instabil, és ezt többnyire mi tudjuk, akik ismerjük az állam feleslegességről és haszontalanságáról szóló „teóriát”). Az absztrakt értelemben vett rendszerrel elégedetlen ember van elég (sőt!), ez azonban nem elég ahhoz, hogy az utcára kerülve egy általa nem teljesen ismert ellenséggel harcba szálljon. Ha veszít, minden halad tovább, ahogy eddig is, de mi van, ha megnyeri a küzdelmet? Hogyan tovább? Az általa valamiért gyűlölt rendszer elbukott, itt az idő formálni egy újat helyette… és itt megáll a tudomány, azaz a teória, és előismeretekkel nem rendelkező emberek itt követik el a legalapvetőbb hibát… Előjön az alapelméletek szűkös ismeretének hiánya. És megalakul a régi rendszer alteregója, új vezetőkkel, új elméletekkel, új hibákkal és tévedesekkel… de voltaképp minden a régi mintájára. Fontos, hogy az ember tudja, mi ellen harcol (ez nem csak egy-két multi kirakata, vagy egy bankautomata), s ne csak mainstream módra menjen az utcára, buliként tekintve a tüntetésekre. Ezzel csak többet árt a mozgalom közmegítélésének, mert (természetesen) a hazug, félretájékoztató média csupán úgy tünteti fel őt, mint bajkeverő, barbár huligánt, aki a „köztulajdon” lerombolásával nemcsak megbotránkoztat, hanem veszélyezteti is a közpolgár épséget és biztonságát.
RH:
- Ugyancsak levelezésünkből kiderült számunkra, hogy tervezel olvasni nem csak anarchista írásokat is. Említetted pl. Marx Tőkéjét. Mi a viszonyulásod Marxhoz, a történelmi materializmushoz?
E:
- Pont az ilyen kérdések megválaszolása végett tervezem😀. Úgy érzem, roppant nagy hiányosságaim vannak ezen a téren, szóval igen, ezeket az alapműveket tervezem elolvasni, el KELL olvasnom, s nem is értem, hogy maradhattak ki eddig (magyarázhatom azzal, hogy egy egészen más irányvonalról érkezve jutottam el az anarchizmusig, s elég hosszú a lista, hogy melyik könyveket szeretném még elolvasni, s sajnos a rendelkezésre álló idő limitált – főképp, hogy más aktivitásokat is végzek a fordítások mellett).
RH:
- Azt írtad nekünk, hogy tetszett a mi Paul Avrich kiadványunk[1]. Azt sejtjük, hogy a klasszikus anarchista téma, egyébként igen csak szórványos magyarországi megjelenése örömteli számodra. De mi a véleményed a mi előszavunkról, az általunk képviselt kommunizmusról?
E:
- Az előszavatok, ha egy szóban kellene jellemeznem, tömény😀. Számomra talán túl sok információt is tartalmazott, s egyes kötődéseket, utalásokat – hiányos ismereteimnek köszönhetően – nem tudtam összeilleszteni (huh, azok a féloldalas lábjegyzetek…😀). De ahogy írtátok, az Avrich általi írás nem ás le részletesen a gyökerekhez, Kronstadt, valamint az orosz forradalom kiváltó okaihoz, s ezért mindenképp hasznos adalékként szolgál ez az előszó. Mindenképp többszöri olvasást igényel azonban, mint maga a könyv is.
RH:
- Terveink szerint az általad fordított Malatesta könyvről fogunk írni egy recenziót, kritikát a Részeg Hajóba.[2] Ahol szeretnénk majd rámutatni azokra a tipikus anarchista jellemzőkre, amelyek Malatestát is jellemzik. De amiért számunkra Malatesta mégis csak jelentőssé válik, az az, hogy Malatesta nem volt reformista. Pl. nem volt antifasiszta, azaz nem akart minden más burzsoá frakcióval összeállni a fasisztákkal szemben. Holott nyilvánvalóan ismerte, látta, közvetlenül tapasztalta a fasizmus mindennapjait. Neked mi a véleményed erről?
E:
- Én úgy tudom, Malatesta mindig is fellépett a fasizmus ellen, nem tudom ezért nem lehetne-e az antifasiszta jelzőt ráaggatni (csak ha már mindenképp címkéznünk kell a dolgokat). Az igaz, hogy semmiféle megalkuvást nem tűrt elveiben, tehát a burzsoá réteggel való egyezkedést elképzelhetetlennek vehetjük nála. Ahogy mondta: „ha ma veszítünk anélkül, hogy kompromisszumokat kötünk, biztos lehetünk abban, hogy a győzelem holnap már a miénk”. Ez a tőle származó szállóige jellemezte talán leginkább mentalitását, az állandó mindennapos, reményteli küzdelmet – számára az, hogy az utat megfelelően járjuk, ugyanolyan fontossággal bír, mint maga a végső cél elérése. Tisztában volt vele, hogy a forradalom maga egy hosszan tartó folyamat, melyhez az ember szellemi és társadalmi fejlődése szükségeltetik.
RH:
- Nem tudom tudod-e, hogy anarchista körökben ma divatos az a nézet, miszerint megkülönböztetünk burzsoá és a proletár antifasizmust. (Ez a megkülönböztetés amennyire mi tudjuk, a németországi redskin (RASH), tanácskommunista szervezettől, a Revolution Times-től származik).[3] Ez arról szól, hogy a proletárok önszerveződése mindig az aktuális uralkodó rend ellen lép fel. És ha az épp a fasizmus, akkor az lesz az ellenség. Nekünk ezzel az a bajunk, hogy ez a szemlélet nem úgy tekint a proletariátusra, mint történelmi osztályra, amely az egész kapitalista rend, és annak minden illúziókkal teli – akár humanista, demokrata stb. – verziója ellen lép fel, hanem csak az éppen látható osztályellenséggel szemben. Ezért ez a nézet illúziókat táplál, és jelentős engedményeket tesz az épp nem nyerő pozícióban lévő burzsoá erőknek. Neked mi erről a véleményed?
E:
- Őszintén szólva nem hallottam erről a megkülönböztetésről. Itt szerintem arról is szó van, hogy a hatalmon levők mindenféle eszközt és lehetőséget megpróbálnak felhasználni saját uralmuk fenntartásának érdekében. Ha épp az antifák saját célukra való felhasználása az, ami gyengítheti a nép összehangolt erőfeszítését a hatalom elleni küzdelemben, akkor őket próbálják meg feltüntetni az épp aktuális „gonosz”-nak, a felbujtóknak, a terrorista szervezetnek. Ez csupán egy ügyes politikai húzás szerintem, hasonló, mint amilyen az 1900-as évek elején az USA-ban az emigráns anarchisták elleni üldöztetés volt anno. A közember sajnos nem lát át ezeken a praktikákon és bedől a „hivatalos” közmegítélésnek, amit persze csak az uralkodó osztály hitet el velünk – a legkisebb kétséget is elűzve az emberekből, hogy esetleg elgondolkozzanak azon, hogy a legfőbb ellenség mindig a státuszpiramis tetején található, s csak azon réteg megszüntetésével, leverésével juthat el az ember egy egyenlőbb világ felé.
RH:
- A másik, ami megragadott minket Malatestából, hogy nem szervezet/szerveződés-ellenes. Sok anarchista, mint egó, elvből elutasítja a szervezett fellépést. Te hogy állsz ehhez? Milyen szerveződést tudsz elképzelni?
E:
- Egy csoport mindenképp erőteljesebb, mint egy individuum – persze csak, ha nem birkákból áll, mert akkor az egész dolog visszájára fordul: megvezetettként akármilyen saját célra felhasználható a közösség, és a hatalom ezt ki is használja. Az egó ilyen szempontból igenis fontos: ha egy közösség ellenkezőképp erős individuumokból áll, akkor a közösség (vagy szerveződés) maga is erőteljes lesz. Nem kell attól félni, hogy mindenki saját akaratát, egójat érvényesíti, hisz a végső cél (amivel minden egyéniség tisztában van) ezt felülírja és a közösségi érdeket részesíti előnyben. Ez persze így nagyon leegyszerűsítve hat, s valós életben mindig is adódnak nézeteltérések, apróbb fennakadások, de ha maga a cél univerzális, mindenki közös érdeke, a szerveződés ezt szem előtt tartva sikeres lehet. Elég csak sztrájkokra, demonstrációkra gondolni, amik ezek alapján működnek, de kisebb közösségi példák is igazolják (squatting, majd a komplexum közös használata, együttélés vagy maga a hc/punk közösség összetartása – bár ez, amint említettem máshol, eléggé ingatag lábon áll mostanság, mindez többnyire a végső célok különbözősége miatt, de mégis tekinthető egy életképes szerveződésnek, ami képes lehet még komolyabb dolgokra is a jövőben).
RH:
- Picit más. Mik voltak a könyv kiadásának körülményei? Milyen nyelvből fordítottad? Ha jól tudom szinte az egész kiadást egyedül végezted. Azért volt segítséged? Vannak elvtársaid?
E:
- Az eredeti olasz nyelvű könyvet vettem alapul, de helyenként egy, a neten talált angol fordítást is segítségül hívtam (az angol fordítás szerintem túl szorosan ragaszkodik a szavak szerinti szöveghűséghez, ezt a magyarban kicsit felborítottam, sőt fel kellett borítanom a magyar nyelv sajátossága miatt). A kiadást egyedül intéztem, a szerkesztésben segített egy haver, és egy-két emberrel átolvastattam előtte (sajnos, pár apróbb hiba bennmaradt, a képernyőn elrejtőző vesszőhibákat lehetetlen mind kiszúrni, más, mintha nyomtatásban látja az ember… Ez a lehetőség sajnos nem volt adott.) Nincsenek különösebb elvárásaim, remélem lassacskán elcsordogál a kinyomtatott 150 példány, illetve eljut mindenkihez, akit esetleg érdekelhet.
RH:
- Milyen módon kerültél kapcsolatba az anarchizmussal?
E:
- Ez szerintem egy hosszabb (természetes) folyamat útján következett be. Jó pár évvel ezelőtt a hardcore/punk színtérrel szoros kapcsolatba kerültem bandáim révén, és minthogy az egész nem csak a zenéről szól (illetve, nem szabadna csak a zenéről szólnia), így akarva-akaratlanul is belemélyedtem a mozgalom gondolatiságába is (állat- és környezetvédelem, veganizmus, antikapitalizmus, anarchizmus stb.) Nem emlékszem már, mi mozdított el egyértelműen az anarchizmus irányába, valószínűleg különféle cikkek fanzinekből, kiadványok, brosúrák… Furcsa azonban, hogy ezen irományok többsége csupán megmagyarázta, rendszerezte és letisztította azokat a zavaros gondolatokat, amelyek szerint addig is próbáltam élni az életem, nem pedig fordítva: hogy cselekedeteimet és gondolataimat az alapján irányítanám, ahogy mások (azaz ezen művek szerzői) diktálnák… Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hatnak rám, amiket olvasok, mert akkor ugyebár felesleges lenne akármit is olvasni…😀
RH:
- Ha jól tudom, jó pár éve Csehországban, Brnóban élsz. Hogyan kerültél oda? Mivel foglalkozol ott?
E:
- Tulajdonképpen véletlen kötöttem ki itt. Pont abban az időszakban, amikor semmi vesztenivalóm nem volt már Magyarországon (se kutyám, se macskám nem volt, úgymond), egy közös ismerős révén egy telefonhívást kaptam, magyar-angol nyelven tudó embereket kerestek helpdeszkre Brnóban (amiről kb. azt se tudtam, hogy hol van). Hamar rájöttem, hogy elég erőteljes hardcore/punk színtér mozgolódik nem csak ebben a városban, hanem az egész országban, melynek részévé váltam különféle bandákba való belépéssel, illetve banda-alakítással (Bombatölcsér, Morsa, Terrorelhárítás, Trauma 84 stb.)… Sajnos ahhoz, hogy itt maradhassak, rendszeres meló kell (lakbérárakkal el vannak szállva természetesen, squattolás itt is lehetetlen), de már évek óta próbálom megtartani a melót, ahol munkaidőben is szerencsére foglalkozhatok saját dolgaimmal (a Malatesta könyvet kb. 99%-ban munkaidőben fordítottam le😀).
RH:
- Tudnál pár mondatot mondani az ottani mozgalmi közegről?
E:
- Itt szerintem az anarchista közegre gondolsz, ami sajnos azt kell mondjam, nem igazán életképes. Prágában talán nagyobb a mozgás, itt Brnóban hiányzik egy állandó hely, ahol lehetne előadásokat, vitaesteket szervezni. A szervezőképes emberek se tülekednek, néha-néha van egy-egy előadás vagy demonstráció, amin különféle emberek vesznek részt, de nem kifejezetten anarchisták. Az emberek a hc/punk színtéren minimális, felületes tudással rendelkeznek ezekről a dolgokról, sokuknak csupán a külsőségek, a drogok, az italozás jelenti magát a „színteret”. De azt kell mondjam, nyitottak az emberek, és ritkább az az apátia és nihil, ami mondjuk a magyarországi „közegre” jellemző.
RH:
- Ha jól tudjuk, akkor te zenészként is mozgalmi tevékenységet folytatsz. Milyen zenekarokban játszol és milyen zenét?
E:
- Említettem pár ma már nem létező zenekart. Jelenleg is „zajongok” 2-3 újabb projektben: gyors, hangos zenét próbálunk előadni általában 10-15 percben😀 (a stílus jellemzője, ha 20 percet játszol ezekben a műfajokban, már könnyedén unalmassá válhat, lehetsz akármennyire jó). Fastcore, Grindcore, Power Violence a műfajok neve… Újabban próbálom a szövegírást a kezembe venni, s valami értelmes dolgot közölni a dalokkal. Korábban ezt elengedtem magam mellett, és korábbi „énekesek” révén elég gáz szövegek is születtek (ki kíváncsi arra, hogy törte össze a szíved a volt barátnőd, amíg nem vagy egy Suicide Silence, vagy hogy csak az segít, ha mérgezed magad ahhoz, hogy megold a problémáidat stb.?)
RH:
- Az anarcho-punknak és úgy általában a mozgalmi zenének szerinted milyen esélyei vannak itt Kelet-Európában kitörni a szubkultúrából. Gondolj bele anno a Test Dept részt vett az angliai bányászsztrájkban, vagy a Compagnie Jolie Môme anarchista performanszai rendszerint megjelennek az utcán. Persze ezek nagy mozgalmi hagyományokkal rendelkező nyugati országokban voltak, és ott is visszaszorulóban vannak, de léteznek.
E:
- Magyarországon ez szerintem esélytelen… Alig-alig létezik szubkultúra, ami van, azt is megpróbálja csírájában elfojtani a vezetés… (lásd a koncerthelyek beszüntetését, ellehetetlenítését, pl. Auróra, Dürer pince). Még mindig veszélyforrásként érzékelik, ha egy bizonyos „ellenzéki” csoportosulás rendszeresen összejöveteleket tart, legyen az pl. punkkoncertek keretén belül… Itt Csehországban él és virul a földalatti mozgalom, de mainstream kitörésre esély sincs (és feltételezem a legtöbb zenekar nem is akar, illetve ha ez megtörténik, gyökeresen változik a mondanivaló és a hozzáállás…). Nem hiszem, hogy az anarchista (és az ahhoz közeli) gondolatokat egyszerűen és könnyen befogadná a köznapi emberréteg, túl sok erőfeszítést igényel beleásnia magát és megérteni a dolgokat, de az emberek többsége kényelmes vagy lusta, vagy elégedett a jelenlegi (fos) helyzetével (vagy annyira bele van ringatva egy műanyag, hamis világba, hogy már nem érzékeli a valóságot, a „kitalált” érdekproblémákra összpontosít a tényleges bajok helyett…)
RH:
- Ma a világvégét könnyebb elképzelni, mint a kapitalizmus végét. Ez egy nem pontos idézet. Állítólag Fréderic Jameson, amerikai marxista mondta. Mi a véleményed erről?
E:
- Szerintem a kettő szoros összefüggésben áll: a világvége a kapitalizmusnak köszönhető majd. S ez egyre közeledik, ez nem kétséges. A következő években érzésem szerint még jobban fel fognak gyorsulni az események, lehet már annyi sincs hátra, mint amennyit optimistán képzelünk… Sajnos más opció – hogy a világ történései esetleg pozitív irányba mozdulnak majd el – eléggé valószínűtlen.
RH:
- Mik a tervek? A következő „Anarchista Klasszikusok” kötet(ek) mi(k) lesz(nek), és kb mikorra várható(ak)? És ha jól tudjuk tervezel egy újságot is. Ezzel mi a helyzet? Mi lesz a címe, mit fog tartalmazni? Irányultság?
E:
- A következő fordítás Francisco Ferrer „A modern iskola eredete és alapelvei” munkacím alatt készül, de a kiadás időpontját még hozzávetőlegesen sem tudom meghatározni, ez rengeteg dolog függvénye. Az újság gondolata már régóta motoszkál a fejemben, össze is gyűjtöttem egynéhány cikket, azonban most megtorpantam és segítségre, motivációra várok. Nem biztos, hogy jó ötlet egy csak az általam képviselt gondolatokat kiadni egy újság formájában, jobb lenne ha csatlakoznának más vállalkozó szellemű egyének is (amire kaptam jó pár ígéretet). Címe a kiadó nevével (Vörös és Fekete) egyezne egyébként. Nem akarom elkapkodni, mint említettem, mindenképp átgondolnám előtte a dolgot még egyszer… Valami hasonlót szeretnék, mint az olasz Umanita Nova (amit még Malatesta alapított 1920-ban), tehát mindössze pár oldal, nem könyv vastagságú és rendszeres megjelenéssel, bár közérthetőbb, átlagos olvasók számára is felfogható tartalommal. Habár fontosnak tartom beavatottabbak számára a mélyebb elemzéseket, de rengeteg – amúgy lehet, hogy egyébként fogékony embert – eltántorítanak a laikusok számára nehezen követhető (utalásokkal teletűzdelt) írások. Tehát inkább egy olyasféle „anarchista alapgondolatok kezdők számára” lenne az irányvonal (az is kétségbe ejt azonban, vajon hány érdeklődő emberre találna egy ilyen kiadvány…)
RH:
- Mi is nagy jelentőséget tulajdonítunk a nyomtatott megjelenésnek. De igencsak fontos a digitális megjelenés is. Szándékodban áll ez a megjelenési forma is?
E:
- Jobb szeretem a nyomtatott, kézzel fogható formát, s személy szerint ritkán olvasok hosszabb lélegzetvételű dolgot a monitorról. Az online megjelenés fontosságával azonban tisztában vagyok, és nem leszek megsértődve (sőt!), ha valaki (a Részeg Hajón[4] kívül, amit ezúttal köszönök), felteszi a könyvet pdf formában a világhálóra (a cél ugyanis az, hogy minél több helyre eljusson a dolog). No copyright, no royalties – mint ahogy én se kértem beleegyezést a mű kiadására, mert tudom, hogy maga Malatesta is az ilyesféle szerzői jogi baromságok ellen szólt számtalan esetben.
RH:
- Tapasztalsz-e bármiféle különbséget a csehországi anarchista miliő és a többi közép- vagy akár nyugat-európai ország anarchista mozgalma között? Gondolok itt politikai programra, szerveződésre.
E:
- Őszintén szólva inkább az olasz mozgalmi történéseket követem jobban (A-Rivista Anarchica és az Umanita Nova rendszeres olvasásával, előbbi nyomtatott havi-, utóbbi hetilap). Prágában működik az Anarchistická Federace (AFED), lapjuk az A3 el-eljut hozzám, de ritkán járok Prágában, s sajnos itt Brnóban – ahogy már említettem – eléggé gyér a program (nem működik összefogott anarchista mozgalom, csupán egy-egy individualista vagy hipszter anarchista [igen, ilyen is van!!!]). Az anarchist bookfair-re minden évben felmegyek Prágába, és kb. ennyi, sajnos. A Klinika nevű autonóm centrum is sajnos megszűnt a múlt év folyamán (kilakoltatták), valamint a rendőrség Főnix nevű akciósorozata során begyűjtött jó pár anarchistát (erre alakult egy anti-Főnix mozgalom, mely mára azonban lecsengett). Vannak persze demonstrációk, de most épp aktuálisan nem anarchista jellegűek, hanem a Babis-kormány elleni általános (és eléggé nagy volumenű) tüntetések, amik majd annyi embert megmozgattak, mint 1989-ben… Kétlem azonban, hogy lesz valami hatása, Babis magától soha nem fog lemondani (meg helyette ugyanúgy jön majd valami újabb korrupt seggfej)…
RH:
- Kapcsolódik-e valamilyen módon a csehországi anarchista mozgalom a különféle társadalmi harcokhoz? Egyáltalán kik adják a mozgalom társadalmi bázisát?
E:
- Ezt voltaképp meg is válaszoltam az előző válasszal. Sajnos nem tudom kik a mozgatóerők, a már említett AFED tagjai szerintem, de nem vagyok kapcsolatba velük (egyelőre?). Kisebb városokban is vannak egyébként mozgolódások, de csak pár ember, meg eléggé ködös a dolog, nem jut el hozzám sok infó (pl. az Ostravai Anarchista Föderáció matricája eljutott hozzám, de senki se tudja, ki van a háttérben, működik-e egyáltalán… szóval szerintem több a látszatkeltés, mint a tényleges aktivitás)…
RH:
- Köszönjük! Salud!
(2019. 09. 05.)