Megjegyzések egy vitához –cikk egy vitából, avagy a Contergan vita

2015. 01. 10.

Megjegyzések egy vitához –cikk egy vitából, avagy a Contergan vita


2015.01.10

Az Anarchoinfo bejegyzése a Conterganról

A Contergan név alatt forgalomba hozott Thalidomid tartalmú „gyógyszer” 80.000 gyermeket ölt meg, és hatására 20.000 baba született végtag nélkül vagy fejletlen végtaggal. Világszerte ez az egyik legborzalmasabb ember okozta katasztrófa a történelem során. A termék 1957 október elsején jelent meg először, amikor nyugtatóként forgalomba hozták alvászavar és terhességi hányinger ellen.

A „csodagyógyszert” 52 országban forgalmazták, méghozzá a terhes nők számára teljesen biztonságosnak titulálva annak ellenére, hogy ezt sem orvosi, sem tudományos alapon nem bizonyították. A Chemie-Grünenthal nevű német céget, amely kifejlesztette és piacra dobta a Thalidomidot, Hermann Wirtz alapította 1946-ban, aki a náci párt egykori tagja volt. Számos náci tudóst alkalmazott, beleértve Heinrich Mückter-t is, aki élő embereken kísérletezett a lengyel munkatáborokban, valamint Otto Ambros-t (a sarin nevű – egyik legveszélyesebb – ideggáz feltalálóját).

A német orvosok és forgalmazók először 1959-ben számoltak be folyamatosan emelkedő születési rendellenességekről, melyeket véleményük szerint a Thalidomid okozta, de ezt a vádat a Chemie-Grünenthál lesöpörte az asztalról. Azonban 1960-ban egy brit orvosi folyóirat megjelentetett egy cikket arról, hogy a születési rendellenességek és az idegkárosodás a Thalidomidnak tulajdonítható, s ez alatt az idő alatt egyre több beszámoló jelent meg a szer negatív hatásairól.

A cég a szer végleges bevonását követően is tagadta a felelősségét, és tagadja mind a mai napig. A halálos termékük áldozatai megpróbálták elérni, hogy ismerjék be tetteiket, és kártérítést követelni a gyerekeket és ezzel a családokat ért károkért, azonban a részvénytársaság ügyvédei, a politikai kapcsolatai és a bíróság megakasztotta ezt, sőt, gondosan eljártak abban, hogy minimalizálják a cég által fizetendő összeget. Végül az adófizetőknek kellett állniuk a pénzügyi kártérítés legnagyobb részét.

A Chemie-Grünenthal története jól bemutatja, hogy a kapitalizmusban a profit érdekei az elsődlegesek.

Tovább info: http://www.theguardian.com/…/-sp-thalidomide-pill-how-evade…

Egy vita a Facebookon

Huhu Kovács Halihó! A cikk tipikus példája az undialektikus anarchizmusnak. Amiből aztán kijön a Zerzan féle primitivizmus. Meg egyéb hülyeségek, amelyek elsősorban csak azt akarják elérni, hogy a kapitalizmust morálisan utáljuk. És ezen utálatunk miatt számoljuk fel ezt a társadalmat. Valóban a Contergan okozott ilyen dolgokat. Ám, és ennek nem néztetek utána a Myeloma multiplex nevű szörnyű haematológiai betegség terápiájában óriási eredményeket értek el az elmúlt években. És a Thalidomide, Velcade kombinációs kezeléssel az eddig mondjuk 5 éven belül meghalt betegek akár 15-25 éves túlélést elérhetnek. És ami nem mellékes az-az 5 év kínokkal teli volt folyamatos fájdalom, állandó fertőzések, patológiás csonttörések, vesekárosodás stb. szóval nem volt sétagalopp eljutni a halálig. Míg ezekkel a gyógyszerekkel szinte teljes értékű életet lehet élni mondjuk az utolsó fél évet évet leszámítva Mindezt persze a kapitalizmus keretein belül értendő, és valóban a gyógyszer előállítása még így is kizárólag a profitmaximalizálás elve alapján történt. És persze azt gondolnák egyesek, hogy megírtam a kapitalizmus üdvtanát. Nem, hanem nem lehet ilyen primitíven érvelni, mert ez egyoldalúsághoz, hazudozáshoz, jó- rossz esti meséhez, utópiához és legvégül alternatíva nélküliséghez, nihilhez vezet. Vannak olyan mozgalmárok, akik azt mondják, hogy kapitalizmus egy tévút és meg kellett volna maradni az aranykornál, és ha nincs más térjünk oda vissza. Tévednek, az a korabeli „őskommunizmus” gátolt volt, a természetnek teljesen kiszolgáltatott emberek éltek benne… A kommunizmus csak azért lehetséges, mert a kapitalizmus sajátságos fejlődése által megteremti rá a lehetőséget. Erről több helyen is írtunk a Részeg Hajó újságban. Idézet a Részeg Hajóból: ” kritikánk állítása éppen az, amit csak ismételnünk lehet: a kommunizmus a kapitalizmus által lehetővé és szükségessé tett, meghatározott és kikényszerített-kikényszerítő meghaladva tagadás (ne felejtsük: a kommunizmus, mint folyamat nem csak a „kész” társadalmi-gazdasági alakulatot, annak felépítésének időszakát, az új termelőerők, termelőeszközök, mentalitások elterjedésének, megerősödésének időszakát a régiekből illetve a régiekkel szemben: a proletárdiktatúrát jelenti, hanem annak lehetővé tevőjét, a mozgalmat s annak forradalmát). Nem a kapitalizmus démonizálása, ellentmondásainak puszta ürügyként illetve bizonyítékként való felhasználása a cél, mondván: ez rossz rendszer, de mi tudunk egy jobbat. Ami nem más, mint radikálisnak tetsző szüret a semmiből, jól avagy rosszul. De egyébként megvagyunk, kösz. Nem. Történelmileg oda jutottunk, hogy a kapitalizmus civilizációs stb. színvonalának fenntartásához is új rendszer, a kapitalizmus alapvető ellentmondásainak új minőségen való továbbhajtása/megoldása kell: nemzetközi társadalmasítás a termelőerők továbbfejlesztése a szabad személyiségfejlesztés-fejlődés szükségleteit megteremtendő-kielégítendő, a kapitalizmus civilizációs szintjét meghaladva így egyben. Nem azért kell a kommunizmus, hogy az embereknek valami elképzelt, úgy vélt, humanista, ésatöbbi beállítottságból következő jóságosság érje. Hanem, mert csak az lehet az új társadalmi-gazdasági alakulat a kapitalizmus után és egyben – szerencsére – így szűnhet meg az emberiség nyomorúsága, kiszolgáltatottsága egymásnak, a természetnek, a világmindenségnek.”

november 30., 9:26

Anarcho Info Köszönjük a tartalmas kommentet! Egy jelentős részével nagyjából egyet is értünk.
Természetesen elismerjük, hogy ebben a posztban nincs dialektika, viszont ezt számon kérni annyi, mint keverni a műfajokat. Ez ui. nem egy, a kapitalizmus pozitív és negatív aspektusait elemző értekezés, hanem egy facebookra posztolt kép és a hozzá tartozó magyarázat. Ennek megfelelően a célja sem az, hogy feltárja a dialektikus materializmus mélységeit, hanem hogy a mindenhonnan ránk ömlő burzsoá propaganda hatásait némileg ellensúlyozva felkeltse és fenntartsa azt a vágyat az emberekben, hogy küzdjenek a jelenlegi embertelen rendszer meghaladásáért vagy legalább gondolkodjanak és olvassanak róla. E célból egy olyan, sokak (főleg fiatalok) által nem ismert tényt elevenít fel, amely cáfolja azt az eléggé elterjedt és igen veszélyes állítást, hogy a fejlett nyugati országokban a kapitalizmus egy olyan formája alakult ki, ahol a profittermelés összhangba került az emberi érdekekkel.

Mi soha nem állítottuk és nem is sugalltuk, hogy a technológiát mint olyat el kell vetni, mert csak káros hatásai vannak: elég megnézni az előző posztunkat.

Azt állítjátok, hogy nem kell démonizálni a kapitalizmust, hanem be kell látni, hogy “történelmileg oda jutottunk, hogy a kapitalizmus civilizációs stb. színvonalának fenntartásához is új rendszer, a kapitalizmus alapvető ellentmondásainak új minőségen való továbbhajtása/ megoldása kell: nemzetközi társadalmasítás a termelőerők továbbfejlesztése a szabad személyiségfejlesztés-fejlődés szükségleteit megteremtendő-kielégítendő, a kapitalizmus civilizációs szintjét meghaladva így egyben”

Mi azt gondoljuk, hogy ilyen elméleti, száraz belátásokból önmagukban sosem lesz forradalmi mozgalom, már csak azért sem, mert kevéssé meglepő módon egy igencsak szűk körre korlátozódnak. Szükség van arra, hogy a tömegek értelmileg és érzelmileg is szembeforduljanak a rendszerrel, és nem csak egy részével (pl. a multik vagy a Fidesz-kormány), és égő tettvággyal tevékenykedjenek annak érdekében, hogy eltöröljék a kapitalizmust és jobb körülményeket teremtsenek maguknak és egyben az egész emberiségnek.

november 30., 12:50

Huhu Kovács Azon lehet elmélkedni, hogy valami elméleti vagy száraz és a mozgalomnak ennél gyakorlatiasabbnak kell lennie. De, hogy mintegy kellő lazasággal odavessétek, hogy “Természetesen elismerjük, hogy ebben a posztban nincs dialektika”. Már megbocsáss de ez… Szóval igen biztos, hogy szükség van egyszerűbb röplapokra, posztokra, plakátokra agitációs anyagokra stb. De az is biztos, hogy ezek nem tartalmazhatnak a kommunista tendenciákkal (így válik az elmélet gyakorlattá) ellenkező, ellenforradalmi (ráadásul elismerten) nem is pusztán megtévelyedéseket, hanem a kommunizmus alapvető módszertanát (ez nem egy kabát, amit fel meg leveszünk) tagadó állításokat. És ez a szöveg ha nyíltan nem is – de mint a szövegben jeleztem – világnézetében, lényegében azt tartalmaz. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy ez aki ilyet ír az feltétlen ellenforradalmár, hanem arról, hogy a kommunista mozgalom 150 éve küzd az ilyen idealizmussal szemben (ez még akkor is igaz, ha a kommunista mozgalom is sok mindenben hibás), és egyre inkább látszik az ilyen irányzatok utópikus, idealista, ellenforradalmi volta.

november 30., 13:51

Anarcho Info Sehol sem állítottuk, sem nyíltan, sem burkoltan, hogy ne lenne szükség elméleti (akár száraz) elemzésekre és dialektikára. Viszont az (általatok láthatólag nem igazán érzékelt) nyers valóság az, hogy ma az emberek nem állnak hosszú tömött sorokban, hogy ezeket elolvassák, mert ehhez először el kellene jutniuk oda, hogy érdeklődni kezdjenek az antikapitalizmus iránt. Ezt elő lehet segíteni azzal is, hogy rámutatunk arra a kevesek által emlegetett és sokkal többek által letagadott vagy elhallgatott tényre, hogy egyes borzalmas és felkavaró események nem csak úgy véletlenül, valamiféle istencsapásaként történnek, hanem a kapitalizmus természetes velejárói. Emiatt meglehetősen furcsa, hogy ti ezt ellenforradalminak, idealistának, utópikusnak stb. akarjátok bélyegezni.

november 30., 16:08

Huhu Kovács Sehol sem állítottam azt, hogy csak száraz elemzésekre van szükség. Azt sem állítottam, hogy nincs szükség feltáró, leleplező írásokra (többek között Bordiga munkásságának egy jelentős része ez volt pl. Amadeo Bordiga 1951. Murder of the Dead). Azt állítottam, hogy egy kommunista írás bármilyen műfajú is legyen mindig dialektikus metódus szerint jár el, hisz ez természetes velejárója és nem levethető. Azaz az a kommunista írás amely nem dialektikus metódus szerint jár el, az nem kommunista. Ennyi. A többi mese.

november 30., 16:59

Anarcho Info Úgy tűnik, most lényegében mindenben egyetértünk, szerintünk is törekedni kell arra, hogy az elemzéseknél, tényfeltáró stb. írásoknál a dialektikus módszert alkalmazzuk.
Amiben nem értünk egyet, hogy léteznek olyan műfajok, ill. helyzetek, amelyekben ez nem feltétlen szükséges, ill. egyéb szempontok (gyorsaság, hatékonyság) miatt elhagyható. Pl. kirobban egy lázadás valahol, arról hírt adni más kategória, mint elemzést készíteni. Te magad is szoktál ilyen “nem dialektikus” infókat megosztani. Extrém példával élve, elképzelem, ahogy egy fasiszta erőd elleni végső rohamra vezetsz pár száz proletár harcost és elkiáltod magad: “Előre, de egyben oldalra és hátra is: meg kell haladnunk a roham és visszavonulás ellentétét!”

november 30., 17:18

Huhu Kovács 1, úgy látom nem érted a dialektikus materializmus nem valami elvont elemzés, vagy filozófia hanem egy gondolkodási gyakorlati metódus és így az minden jellegű még szép irodalomban is látszik a kommunistáknál, tehát nem elhagyható hisz (még egyszer leírom) nem vehető fel, mit egy kabát. 2, és igen én is sok mindent megosztok, sok olyat amit pusztán csak érdekesnek tartok de nem teljesen értek vele egyet. viszont ebben az esetben ti csináltátok illetve átvettétek aláírással láttátok el: anarchoinfo (ott volt a poszt részeként és csöppet sem jelöltétek azt a másik anarchista csoportot, tehát teljesen azonosulni látszottatok a poszttal). Nos olyan írást mostanában nem láttál tőlünk az RH-n (az újság és nem az archívum)

december 1., 13:45

Huhu Kovács Itt van 1 példa amit 2014 parlamenti választásokra írtunk. Röplap a 2014-es választásokra SZERVEZKEDJ! SZABOTÁLJ! HARCOLJ!
Mára mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a kapitalizmus a földi élet, és közvetlen az emberek létbiztonságát megtámadó rendszer.

– Olyan rendszer, amely önmaga viszonyaihoz, lehetőségeihez képest túltársadalmasodott, mégse tud össztársadalmivá válni, és minden eddiginél erősebb az atomizáció, az egoizmus, a tulajdonmánia.

– Olyan rendszer, amely önmaga viszonyaihoz, lehetőségeihez képest mind nemzetközibb és mégse tudja nemzetközi egységbe kovácsolni az emberiséget. A háború, az erőszak a mindennapok részévé vált.

– Olyan rendszer, amely önmaga viszonyaihoz, lehetőségeihez képest túlfejlődött ennek következtében milliók pauperizálódtak, váltak a rendszer számára feleslegessé.

Másrészt a profitéhségét mind inkább a kizsákmányolás fokozásával tudja csak elérni. A kapitalizmusban a termelőerők és a termelési viszonyok ellentmondásban vannak, és ezen ellentmondásokat képtelen feloldani. Avagy lehet reformizmust vagy populista fasizmust követelni/óhajtani és végrehajtani, lehet demokrácia vagy lehet tekintélyuralmi rendszer, netán diktatúra. Lehet Összefogás 2004, LMP vagy Fidesz, Jobbik, Munkáspárt és egyéb baloldali, szélsőbaloldali párt… tökmindegy. Ettől még a tőkés rend ellentmondásai tovább dolgoznak és a bolygó nem végtelen.

Szavazz, vagy ne szavazz! Ha akarod bojkottáld a választásokat. Teljesen érdektelen.

A feladat nem ez. A feladat a kapitalizmus ellentmondásainak feloldása. Azaz az, hogy a kizsákmányoltak a bérmunkásosztály és a pauperek illetve egyéb nyomorultak végre felismerjék a közös érdeket , maguk kezébe vegyék sorsukat és egységes proletárosztállyá szerveződjenek. Kiélezzék az osztályháborút, és a kapitalizmusban létrejött azt egyre inkább tagadó tendenciákat továbblökjék és a kapitalizmus lerombolásával új társadalmi viszonyokat teremtsenek. A feladat tehát a meghaladva tagadás, a kommunista társadalom kiharcolása a kommunista forradalom és proletárdiktatúra által!

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

december 1., 13:56

Anarcho Info Rendben, kérlek magyarázd el, hogyan gondolod el dialektikusan azt, hogy 2×2=4.

december 1., 19:45

Anarcho Info A röplapotok nagyon jó. Nekünk és még vagy 10-20 embernek a világon. Az emberek 99,99%-a viszont legkésőbb a második mondatnál abbahagyja az olvasását, mivel sem alapképzettsége nincs hozzá, sem motivációja, hogy ilyen szövegeken törje a fejét. Először alapozni kell, ezt mindenki tudja, de ti az Olimposz csúcsairól ezt valahogy nem látjátok. Nem baj, ezen már rég túltettük magunkat.

december 1., 19:53

A vitát a Részeg Hajó egyik szerkesztője folytatta le, majd megállva, megpihenve és átgondolva a következőre jutottunk.

Megjegyzések egy vitához – cikk egy vitából

1, A két kép szövege nem egyezik. Az eredeti arról szól, hogy e gyógyszerkeringő >> globális Thalidomid katasztrófa – egy profithajhász szervezett bűncselekmény az emberiség ellen, amit az állam tussol el<<. A másolatban viszont mindez a kapitalizmus oltárán való feláldozássá lesz. Az első részleges, így népfrontos szélességgel bír: profithajhász, szervezett, és bűncselekmény a baj – meg az állam ködképző szerepe. A második teljesebb: a kapitalizmushoz szeretné kötni az egész rémálmot. A baj csak az, hogy szeretné. A cikknek ugyanis más vonzalmai is vannak, s nem igazán tűri az efféle kötődés kizárólagosságát.

2, A cikk maga a, nagyvállalatról b, náci tulajdonosról és alkalmazottakról c, mindezek befolyásáról és kapcsolatáról az állammal d, a leleplező nyilvánosságról e, az állami kárpótlásról, amit a vállalat helyett az adófizetők pénzéből fizettek ki esetéről szól. Vagyis nem arról, hogy a kapitalizmus totalitásának része és újratermelője a gyógyszeripar, s minden progresszivitása a kapitalizmus meghatározottságában szükségképp társadalmi katasztrófák rémálmaivá vadul. Így az sem következik szükségképp e cikkből, hogy a kapitalizmus működése a baj, amit a kapitalizmus pozitív és visszavonhatatlan felszámolásával lehet megszüntetni – már ha a kapitalizmus önmagán való túlfejlettségét túl akarjuk élni. A cikkből e helyett – és figyelembe véve a jelen nemzeti-uniós-demokrata illúzióit: ezzel szemben! – a kapitalizmus javítgatásának tudatos vagy tudatlan óhajai is következhetnek és következnek. Ugyanis mondható, hogy a nagyvállalatokkal van a baj; mondható, hogy a tulajdonosok/alkalmazottak erkölcseivel és etikátlanságával van a baj; mondható, hogy pusztán a nácikkal van a baj; mondható, hogy a jó állami vezetők/apparátusok/pártok/önszerveződő „csináljunk valamit” bármitok (Bármit-ok. Olyanok, mint a hobbitok csak ők abban gondolkodnak, hogy – bármit!) féken tudják tartani a nagyvállalatokat, a nácikat, meg önmagukat. És aztán az is mondható, hogy demokrácia és nyilvánosság, anélkül, hogy a termelés célja, viszonyai szükségszerűségei felködlenének akár egy pillanatra is; azaz végül mondható: demokráciával és nyilvánossággal féken tarthatóak a féken tartók.

Hogyne. Az pedig már csak könnyű ráadás, ha mindebből ilyen-olyan primitivizmust, minden gyógyászati-gyógyszerészeti vívmány elutasítását (van, aki forradalmi tettként egyetlen védőoltást sem adat be gyerekeinek) következtetik ki, a kapitalizmus visszafejlesztését: fenntartását óhajtja így. S a rendszert nem értve elképzelhetik végül: örökké minden így maradhat. És nem tudva, hogy a rendszer jelenlegi technikai-civilizációs szintjének fenntartásához is már egy új rendszer kell, aminek viszont túl kell lépnie a fennálló mindenen, azt sóhajthatják: a tőke mindig győz.

Mi a baj tehát a cikkel? Az, hogy különválaszthatóvá teszi a kapitalizmust annak visszásságaitól. Nem igazán beszél arról, hogy a tőkefelhalmozás és tulajdoni elválasztásainak szerves egészében a létbiztonságot a minél nagyobb felhalmozás adja a többivel szemben a többiből, e marakodással fenntartva e rendet; így a tőkefelhalmozás világa a jelen gyors és látványos, egyben felszínes sikereit követeli, nem számolva –mert értelem szerint nem számolhat!- a kockázatokkal a maguk teljességében.

Ám így a kapitalizmus, annak működése, neki tetsző és megfeleltetett mentalitások, tudatok stb. nem csak katasztrófákat okoznak. Hanem önmaguk ellenében túlfejlesztik a kapitalizmus termelőerőit saját termelési viszonyain, s ezzel a rendszer növekvő működésképtelenségét hozzák létre, rendszerük katasztrófáit katasztrófális rendszerré vadítják, a létbiztonságot pedig a kapitalizmus meghaladva-tagadásában teszik megvalósíthatóvá. Ha nem e működés mozzanataként van bemutatva egy-egy társadalmi, ipari stb. katasztrófa, hanem azt a valóságból kiszakítva, önmagában álló dologként ábrázolják, amihez így önmagában levő és lecsatolható díszként tartozik a profit, a kapitalizmus, az állam s a való; ha a különböző okok nem szerves egészként, összekapcsolódó láncolatként vannak megjelenítve, hanem önmagukba tördelten, akkor könnyedén, minden mást változatlanul hagyva megváltoztathatónak tűnnek; akkor nem a szükségszerű valósul(t) meg a véletlenen keresztül, hanem csak véletlenekkel van dolgunk, elhárítható vagy sorscsapás szerűen elháríthatatlan balesetekkel. És így nem a forradalmi mozgalom világosítja fel a reformizmust a reformizmus számára is emészthető módon – vagy vállalja a mozgalom, hogy minderre a helyzet még nem érett meg-hanem a reformizmus használja ki és hülyíti el végül a mozgalmat. Ezen pedig nem segít az, hogy a kép alá, illetve a cikk végére odaírják: a kapitalizmus mindennek az oka. Attól, hogy valaki demokratikus illúziókban tévelyeg, még nem fog megenni mindent: a kapitalizmusról szóló zárlatot, mint ízetlen vörös farkat, kiköpi.

Van hová: ránk.

3, Mi a dialektikát – ebben Engels Anti-Dühringjében leírtakkal egyetértve – minden mozgás (természeti, társadalmi, gondolati stb.) legáltalánosabb törvényeinek tudományaként[1] fogjuk fel. Amely mozgásokat, azaz a valóságot materiálisan létezőnek, s mint dialektikus folyamatokat történelminek gondoljuk. Maga a jelen, legyen természeti vagy társadalmi, a múlt dialektikus terméke és a jövő így objektíve meghatározott lehetőségek megvalósulása s létrehozója. Azt állítjuk tehát, hogy a valóság maga olyan, hogy dialektikus és történelmi materialistaként értelmezzük, anélkül, hogy a dialektikát (meg a történelmiséget) leválaszthatnánk az egészről. Persze, egyrészt mint szerves egész mozzanata megkülönböztethető a szerves egész többi mozzanatától. Másrészt, mint gondolati tükröződés önálló életre kelthető, és hamis értelmezésekre, voluntarista szédelgésekre is használható. Vagy épp “egy a sok közül” módszerré és a valóságra aggatott dilitarka kacattá, s eldobhatóvá silányítható, mondván: az adott írás formája nem engedi meg, hogy a valóságot valóságosan mutassuk be. De figyelembe véve a cikk terjedelmét és tartalmát, inkább a kommunista irányelvek meg nem értéséről és/vagy azok nem, vagy helytelen (polgári-moralista) alkalmazásáról van szó. Valóban nem feltétlenül kell a dialektikát elvont-elméleti szinten (is) érteni. Valóban, nem lehetséges minden röplapot azzal kezdeni (meg folytatni és befejezni), hogy adott minőségen való mennyiségi változás, amely e meghatározottságban új minőséget hoz létre, így mennyiség minőségbe való átcsapása; az egység, mint ellentmondás: ellentmondások egysége és az egységük által meghatározott megoldásuk, mint új egység új ellentmondásai; a tagadás tagadásának törvénye, s fejlődés mint meghaladva-tagadás stb. Elég a valóságot valóságosan felfogni. Ha ez nehézségekbe ütközik, (polgári ideológiák másnapossága, tény-anyag hiányossága, egyoldalúsága okán pl.) akkor a dialektika ismerte segíthet. De ha a valóságot valóságosan fogtuk fel, akkor eleve dialektikus és történelmi materialistaként fogtuk fel. Ez a cikknek, mint a 2-es pontban rámutattunk, nem sikerült.

4, Utolsó megjegyzésünk, az, hogy megfelelő kritikához megfelelő távolságtartás kell. A félreértések elkerülése végett itt nem az elidegenedés istenítéséről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy hideg fejjel, következetesen kell végig gondolni azt, hogy valami megfelel-e a kommunista irányelveknek, az adott helyzetben az irányelvek szerinti feladat végrehajtásának vagy sem. Attól, hogy valami progresszív tendenciát hordoz, attól, hogy valaki, már a mozgalom szempontjából jó szándékú, még kikövezheti az utat a pokolba a mozgalomnak is, meg önmagának is. Csak ismételni tudjuk: az irányelveket, a kommunizmus miértjét, mikéntjét le kell tisztázni. Úgy tűnhet, ezzel távolságot tartunk, sőt olimposzi magasságokig bölcselődtünk. Pedig a helyzet ennél jobb szándékú (főleg politikailag). Elnézve a mozgalom zavarosságát, korlátoltságát, felszínességét és/vagy polgári-demokratikus eszközök felé nyitottságát, s mindezek szubkulturális, önigazoló fenntartását, mi inkább eleve és elevenen a Hádeszben (a pokolban) vagyunk.


[1] A tudományt mi az osztálytársadalom tudásfelhalmozásának tartjuk. Amíg e társadalom marad, e forma is marad. De pl. a dialektika tudománya nem osztálytársadalom fenntartó, így saját formájának tagadójaként tudományellenesnek tekintendő. De értelem szerint nem úgy, mint pl. a tudást pusztító tudás, a vallás. Hanem mint a tudomány meghaladva tagadása.