AMADEO BORDIGA – MEGRAGADNI A HATALMAT VAGY MEGRAGADNI A GYÁRAT? (1920)

2023. 02. 16.

 

AMADEO BORDIGA – MEGRAGADNI A HATALMAT VAGY MEGRAGADNI A GYÁRAT? (1920)

 

Az elmúlt pár napban, Liguriában tapasztalható munkásosztálybeli zavarodottság csak egy újabb példája azon jelenségnek, amely némi gyakorisággal már előfordult, és most megérdemli, hogy megvizsgáljuk, mint a munkás tömegek új tudati szintjének tünetét.

Ahelyett, hogy letennék a munkát, a munkások átveszik a hatalmat a gyárak felett és a saját hasznukra kezdik működtetni, pontosabban a felső vezetők üzemi jelenléte nélkül. Mindenek felett ez azt jelzi, hogy a munkások teljesen tisztában vannak vele, hogy nem mindig a sztrájk a legjobb fegyver, különösképp bizonyos körülmények között.

A gazdasági sztrájk, azon csapáson keresztül, amelyet a munkás saját maga okoz, még mindig védekező fegyver a munkás számára, mivel a munkabeszüntetés károsítja a tulajdonost azon termelési hozam csökkentése által, amely az övé.

Ez a tényállás a kapitalista gazdaság normális körülményei szerint, amikor a verseny és az árleszállítás erőlteti a termelés folyamatos növelését. Manapság az iparból profitálók, különösképp a mérnökiparban, egy kivételes korszakban gyarapodnak, amelyben minimális erőfeszítéssel képesek óriási profitot felhalmozni. A háború alatt az Állam látta el őket nyersanyaggal és szénnel, ugyanakkor egyetlen és megbízható felvásárlóként is működött. Továbbá, a gyárak militarizálása által az Állam maga vezetett be szigorú fegyelmet a munkástömegekben. Léteznek ennél jobb körülmények a zsíros profit számára? De ezen emberek többé már nem hajlamosak törődni azon nehézségekkel, amelyek a szén- vagy nyersanyag-hiányból erednek, sem a piac instabilitásából vagy a munkástömegek széttöredezettségéből. Különösképp nem elégszenek meg a mérsékelt profittal, amely durván ugyanannyi vagy csak egy kicsivel kevesebb a háború előtti szintnél.

Ezért nem is érdekli őket a sztrájk. Ehelyett pozitívan üdvözlik azt, miközben némi tiltakozást hangoztatnak az abszurd állításokról és a munkások telhetetlenségéről. A munkások ezt megértették, és az akciójuk által, hogy elfoglalják a gyárakat, és a sztrájk helyett inkább folytatják a munkát, világossá teszik, hogy nem az a vágyuk, hogy ne dolgozzanak, hanem hogy nem kívánnak úgy dolgozni, ahogy a főnökök mondják nekik. Nem akarnak többé kizsákmányoltak lenni vagy a főnökök javáért dolgozni; a saját javukra akarnak dolgozni, egyedül a munkaerő érdekeiért.

Ezt az új tudatosságot, amely minden nap egyre világosabban növekszik, a legmélyebb tiszteletben kell tartani; de nem szabad, hogy a hiú ábrándok tévútjaira vezessen minket.

Azt beszélik, hogy az üzemi tanácsok, ahol léteznek, úgy működnek, hogy átveszik az üzemek és a munka irányítását. Nem akarjuk, hogy a munkástömegek azt higgyék, hogy minden, amit tenniük kell, hogy tanácsokat állítsanak fel a gyárak elfoglalásáért vagy a tőkésektől való megszabadulásért. Ez egy veszélyes illúzió. A gyárat a munkásosztálynak kell elfoglalnia – nem pedig a benne alkalmazott munkaerőnek, amely túl gyenge és lehet, nem is kommunista -, miután a munkásosztály egésze megszerezte a politikai hatalmat. Amíg ez nem történik meg, a Királyi Gárda, a katonai rendőrség stb. – más szóval az erőszak és elnyomás mechanizmusa, amelyet a burzsoázia birtokol, valamint a politikai apparátusa – gondoskodik róla, hogy ezt az illúziót szertefoszlassa.

Jobb lenne, ha ezen végtelen és hasztalan kalandokat, amelyek naponta kimerítik a munkástömegeket, egységbe állítanánk, összeolvasztanánk, megszerveznénk egyetlen nagy és átfogó fellendülésre, amely egyenesen az ellenséges burzsoázia szíve ellen irányul.

Csak egy kommunista párt teheti ezt meg és lesz képes ezt véghez vinni. Jelenleg csak egy ilyen párt van, amelynek nincs más feladata, mint minden tevékenységét arra irányítani, hogy a munkástömegek egyre inkább tudatában legyenek ezen hatalmas politikai támadás szükségességének, amely többé-kevésbé az egyetlen közvetlen útja, hogy elfoglaljuk a gyárat, míg bármely más módon ez sosem kerülhet a kezükbe.

Il Soviet
1920. február 22.

 

Forrás: https://www.amiidonk.hu/elemzes/amadeo-bordiga-megragadni-a-hatalmat-vagy-megragadni-a-gyarat-1920/