2026. 03. 09.
———
Polgárság
Egyszer egy zsidózó összeverekedett egy cigányozóval, mert a buzizó barátjuk learabozta őket, hogy nem váltották át a fontját forintra, azt meg állampapírra, azt meg ellenkötvényekre. Ám a buzizó barátjuk a pénzt egy négerezőtől kapta, aki ki nem állhatta a cigányozókat, ezért a zsidózóval barátkozott, pláne, hogy a cigányozó egyik kommunistázó ismerőse arabozott, cigányozott és buzizott, és őt is belekeverte mindenféle kapcsolati hálózatba. De amit nem tudott az az, hogy a pénz tulajdonképp tőle, a kommunistacigánybuziarabozótól jött, aki a négerezőt a zsidózó segítségével szervezte be, akit a cigányozó ajánlott, amikor a buzizó elhívta a zsidózóhoz, és berúgtak és együtt kommunistáztak, proliztak és migránsoztak.
Orbán Viktor pedig azt mondta, hamm, és mind megette.
—————————
Egyszer egy undok gyermek aki valójában egy gonosz törpe aki igazából egy dalia volt csak átkapcsolt online a csökkentett módba egy magasan kvalifikált hihihihihi! meg egy trendi helyen hagyott édi evőpálcika segítségével és ahogy elfogyott a pénze mivel nem alkalmazták sehol se undok gyermekként se gonosz törpeként egy láthatatlan kéz egy üvegcsípőfogóval lecsípte az oda-vissza netről és ezért nem tudott segítséget kérni a visszaállításhoz egy messzi vulkánokon és tömegsírokon is túli szervertől
Szóval a lekapcsolt dalia akit a csak oda nethez kötöttek a szorgos és láthatatlan kezek hogy a fontosabbak és nagyszerűbbek azért tudják róla is amit mindenkiről tudni akartak mert ők se akartak konkrét profánságokat lapátolni egy röghöz kötött de már most p(r)ofátlan transznacionális monopóliumkezdetnek hanem mint befejezettek digitalizált elvont-általános vért akartak szívni a csak oda net optikai vénáin át
De az is leállt amikor kitört a gebasz és véres meg kormos zászlókkal meg fenyegetésekkel rohangált a tömeg az egész világot követelve ha már az egészből ki lett semmizve mindenféle láthatatlan kezek által amik ráadásul belőlük nőttek ki és egyre furcsább alakokká csomósodtak és hatalmasodtak
Akkor káromkodott egyet de erre pofánvágták hogy gyerek így ne beszéljen
Merhogy az új világ építésének a kezdete sőt a folytatása is keserves és hosszantartó dolog számos visszássággal
—————————
Van humora Van vér a pucájába Van
Hol vót hol meg hol.
Egyenlővé gazdagítottak minden elszegényítést
Hát mit tegyünk hát.
Ott volt a rántottafüggő (’csak rántotta legyen’ mondogatta 5 generáción át a megnyugvás meg a deazértottmégnem) –
Aztán odalopakodott a negatív dús a semmivel semmivé hasznosító.
!A zagyválásszaporító Infláció!
Hop-hop
Jaj-jaj
Eltűnt a tojás valami pozitív dús üdvére.
Napok és hetek meg még valamennyi hozzá.
Hozzá szocio- és pszichogörcsök hogy a légósziréna is ezt szirénázta próbaképp:
NiiiIIIIÍÍÍÍIIIIiiincs
’Hát legyen’ mondta a rántottafüggő és fogta és levágta a sajátját.
És megsütötte és megette hogy megnyugvás deazértmár.
Látták és ellátták más elinflálódottak hogy ő is lássa:
Másnap a Rideg Kristályokosság feltalálta az Adalékot mi abszolút tojástalan ám abszolút tojásízű.
Amit összekeverve az Általános Péppel rántottás illúziót ad.
A deazértottmégnem.
—————————
És most arról hogy az Utolsó Tojástartó
Vagyis arról hogy a kapitalista atomizáció leépítő leépülésének következtében többé nem tudnak tojástartót készíteni
Ám a fa rossz oldalán l(e)esettek és alant jól kapitalizálódottak a leépítő leépülés következtében visszazavargászódtak a fára és visítozva szarral dobálják egymást
Lopnak tojást is hogy megegyék és hogy legyen mit szarniuk ám nincs több tojástartó mert egyszer az egyikük az Utolsó Tojástartót is elmajszolta visítozás és szardobálás közepette
De amikor a tojások is tarthatatlanná csak lophatókká váltak úgy megvesztek a fára emelkedettek hogy áttetszővé szarták és dobálták magukat és egymást
Jött egy szél és könnyű kis elevenségüket asztrálbuborékokként felfújta a csillagokba Árgyélus királyfinak
Szkítaszerű szakralitásnak hogy újból elnehezüljenek jó magyarokká ésatöbbi nemolyanokká illetve nemolyan nemolyanokká a teliköpködött sötétben
És visszasüppedve az emelkedésbe újrázva összebazdmegoljanak nemolyanTőkét nemúgyÁllamot
Éhségtelen túlzabáltság éhségét avagy
Túlzabált éhség túlzabáltságát
Olvadó aszfaltpusztáit az önmagukba rövidre zárt misztikumakkumulátoroknak hogy egymásra nőjenek lemocskolódva magukba
A lent föntjét hogy az már z tengely legalább
Egynek darabjait nemolyan Egybe
Utolsó Tojástartót mint a többi jópolgári emberállat
Az 5 pluszmínusz 1 kontinensen
Nemúgynemazért
—————————
MESE A SZARVÁRI INKVIZÍ TORRÓL
A VÁLADÉKCSEPERCSELŐK KÖZT HÖMPÖLYGÖTT A SÖRTÉS ZSÍRPÁRLATPÁRNA ÉS KEDVESKEDETT ÉS KEDÉLYESKEDETT A MIZSÉRIARÁGMÁNY RONYGYÖRVÉNYÉBE
HOGY HATALMASSÁGKÉNT KIGYÖTÖRJE A DÖGLETESSÉGET A BÚVÓ ZSÍRMETÉLGETÉST HOGY JÓL SZÉTASZALJA AZ EMÉSZTETLENSÉG NEVÉBEN EGÉSZEN A PÖCEKAMPECIG
ÍGY FŐZVE A SZART BELEBOMLÓDOTT A FÖLDBE HOGY RÁGJÁK A HÁRPIAOKKER TEKEREDÉKEK AKIK KIÜRÍTETTÉK AZTÁN HOGY A TRÁGYÉJUKON BÜDÖSCSEREMKE MEG GEBEDÉSCSANAGÁNY HÍZZON AZ ÉG FELÉ HOL FEKETE SUGÁRZÁS ÜRESSÉGE TÁGUL MINT A MÁLLADÉKGÁZZÁRLATOT FELADÓ SEGGLYUK
CSÚSZÓMÁSZÓK NYÁLADZOTTAK ODA ÉS FALTÁK ÚJ KEZDETKÉNT MÍG NEM FOGTÁK MEG ŐKET SZARKAPARÓ KÖRMÖKKEL ÉS TÖMTÉK AZ IFJÚ BELEKBE
AMIKRE FORDÍTOTT KOLBÁSZKÉNT TÖMŐDÖTT AZ ÚJ HÖMPÖLYÖGNIVALÓ HOGY ÚJ VÁLADÉKOKAT SZIMATOLJON AZ ÚJ ÖRVÉNY RONGYOLÓDÓ ONYÁKOLÁSÁBA
—————————
Zöldkása felügyelő egy kellemetlen szituációban elvörösödött.
Meglátták a köröző fehérek és elsárgulva lámpaalakúvá verték.
Miután helyre tették egymást és a másikat így, nemzeti frontként irányították a keresztezésben a forgalmat.
—————————
Ők meredtek rá és ők nyomkodták.
Ő meredt rájuk és ő nyomkodta őket.
Akaratlanul.
A jó(l) és kevésbé jó(l) kapitalizálódottak városát megette a sivatag.
Ennek következtében a klasszikus-fejrenövéses-kapitalizmus-kannibalizmusát felváltotta a kannibalizmus kapitalizmusa, ahol az agy kiszürcsölése, a szem kikanalazása és a nyelv és az orr meg a fül ki- és elrágása után eldobták a fejet a homokba, mint tovább nem hasznosíthatót.
De jöttek a még-így-nem-sértett-sértettek, és azt mondták, hogy legyen minden másképp, mert a sértett sértettek már másban tápértékelődtek és halmozódtak, és nem tudtak még-így-nem-sértett-sértettként állást foglalni.
Az állásfoglalók viszont szét is osztódtak, mert ők is egymásból éltek.
Voltak akik azt mondták, rágjunk csak körmöt. A magunkét vagy épp közösségi módon egymásét.
És, mint életbevágó fontossággal bírók és különbek, a klasszikus hagyományok szerint nekiestek azoknak, akik nem így és nem úgy gondolták.
Foggal, de köröm nélkül. Utóbbi elfogyott ugyanis; és pazarolni ők sem akartak.
Mások fényt ettek. És megette őket a fény, aztán a többiek. Fénylettek már; azt ha nincs más, hát nincs.
A sivatagot vissza, illetve felfalni szándékozók is így jártak. Felfalta őket a sivatag, aztán a sivataglakók, ha annyira nem aszalódtak össze vagy épp nem váltak porrá.
A valamit sejtők és a sejtést tudók reformban meg forradalomban gondolkodtak. Körömrágás, felfénylés, fejrenövési kísérlet és homok fejre szórása egészen az ellepéséig, alternatív valóságok látása-hallása-szaglása és a másikhoz való társítása után mint felvilágosultak, megegyeztek végül abban, hogy megkérdik a Szubjektumot: szárnyát vagy a combját?
Volt okuk az elégedettségre.
Ha a válasz: a combját, az győzedelmes reform. És féllábon szökkengetnek tovább a jobb és még jobb dolgok világa felé.
Ha a válasz: a szárnyát, az nincs. Marad tehát a forradalom.
És van még comb.
Salamonka bogozta Nagy Sándorka Csomócska – tetézhette volna a sivatag Neogordiuszként vagy egykedvű bólogatással a fordított fordítottjának a túlfordítottját, de bármit és bárhogy is hittek róla, nem bírt efféle képességekkel. Csak evett tovább, mit sem sejtve, mit sem tudva.
Az önmegevők pedig –
Önagyonötletelők –
Ésatöbbi
—————————
Jó&Okospolgárgyötrő-kiteljesedéseszközpusztító ragályok:
– kalapácspestis
– kocsiajtótífusz
– fűnyírónátha
+ mutizátor dübörgéstelenséggörcs
—————————
FILMTERV
Szintetikus-kopár dimenziók kis kopár szintetikusai
Mindig van reménypiaci felaláfent!
Tehát: készíteni kell egy disztópisztikus-reménykeltő sci-fit Parkoló címmel
Arról fog szólni, hogy az egész bolygó le van aszfaltozva, és van egy világos-seszínű konténerbódé, oldalán egy légkondival, benn meg egy takarékra rakott kopasz, aki humánmobiltelefonként szedné a parkolási díjat, ha nem lakók, hanem parkolók lennének odakint
Mert ott vannak a kintlévők, alanyi jogon megértendő kisközepek alsó és felső nélkül, akik megpróbálnak bejutni, mert a szomorú-tragikus „ezvan” meg „a gyerekért” okán egymásból csinálnak ételt, italt meg napernyőt
Közben a zajlódás zajlik, bonyolultságolások és ármányficamok, össze és szét de- és parafúziók, portalan ördögkavargások&örvénylések, mordulások bentről kifelé, hördülések kintről befelé, szóval vibráló elevenség, mint a megfőző levegő a flaszter felett
Ám korporatív kopasszá izzadva bejutnak végül, és ott a takarék monokopasz, akit meg és feldolgoznak és a helyére ülnek, a kint ragadt, kevésbé dinamikusan izzadóknak pedig, szociális érzékenység gyanánt belőle csinálnak napernyőt
És van hideg, árnyék, meg meleg, demokratizáltan lesz lent és fent csoportos kint és bentként, és ez ad titkos reményt a hőségkupola alá beszorultaknak meg a jégkorszakhozóhurrikán megfagyóinak
Szép.
—————————
Begyűjtötték a kocsit, mert kellett valakinek valamire.
Ezért anyu fogta a színfogót és odaadta apunak.
Apu elment a kocsiszínbe és a színfogóval megkendőzte.
Maradt a kocsi.
Tütű, apu hazajött a kocsival és minden szép és jó, ám színtelen volt.
Anyu ezért fejjel lefelé adott egy másik színfogót.
És minden színes lett.
Még a hőhullámok sugárzás-szürke ege, az éneklő kristálykövérek és drónok, meg az igaz, mindenki csak kezdte háborúk is széppé színesültek immár.
Guy Debord halott, de mi itt vagyunk.
—————————
Ott ült olyan szomorúfélén. Vagy már teljesen kelletlen kiégettként. Vagy a kettő közt ingázva attól függően, hogy tik vagy tak, avagy tiktak.
Lejtőn az életem – ketyegtette maga elé és őrölte az őrleményt, magát, az időt, mindent csak porrá.
Ám a port elfújta a szél egy Doktor Mindenféle Mindentudó orrába, aki nem volt rest, szipp és felszippantotta.
Megvilágosodott és feltalálta.
A Feltalálmányt odavitte a kettő közt ingázóhoz, és tikre tik, takra tak, tikre tak, takra tik.
Lejtőn az életed? – kérdezte
Bólintásos biccenést idéző porhullámolás volt a válasz.
Tessék – mondta – itt az Életbiciklid. Szinte magától is gurul. A kormány szépen egyenesre állítva. Oldalt pedig a Két Kis Kerekes Kitámasztó mint Boldog Gyerekkor, hogy ne boruljon fel újból a Minden. Ülj csak fel rá.
Felült, jobb híján. És az, mint az Élet, a csak ki- és nem leszállhatatlanságával el is ragadta, mivel az élete lejtőn volt, a bicikli meg azon gurult, szépen egyenesre állított kormánnyal, egyenesen, felborulhatatlanul.
A féket meg porrá őrölte. Valószínűleg; nem tudható, mivel mindenestül eltűnt.
De a Doktor is. Tán újabb porfuvallat újabb doktorkodása vittel el.
Vagy ő volt a fék és ő lett porrá – Huss.
Senki sem maradt itt.
Tik
Tak.
—————————
Ott sütkérezett a villamos sárgájában. Dörmögött és nevetett is tán; megszokta, hogy mindegy, mit mond, nem hallja senki. Minek is; ha hallott valaki valamit, pár percre rá úgyis elfelejtette.
Csak a jelző nem felejtett. Nem is tudott; egy másik nem felejtő szabályozta. S azt egy mindent elfelejtő felügyelte, kit a felügyelők felügyelői is el szoktak felejteni, majd rácsodálkoznak, s az összes dühüket rázúdítják. Azt ugyanis nem szokták elfelejteni, hogy megnyugodni nem szabad. Még végleg elkutyulódnának a dolgok. Meg elkanászodnának.
Tehát a jelző váltott. A villamos szépen bezárta az ajtóit és egykedvűen tovakocogott.
Üres lett a megálló. Tán jön egy másik. Bár lehet, hogy az már elfelejtődik.
Vagy nem lesz sárga. Mondjuk a tehetetlen düh görcsébe fulladtak és felejtettek, meg a rend emlékeztető pincéiben összevert testek kékeszöldjében fog pompázni és fagyasztani boldogot és boldogtalant.
Vagy felszedik a síneket és kész. A színtelen télnek is el kell jönnie egyszer. Még megdühödne tán, hogy elfelejtették.
Pedig dühöngeni csak úgy nem szabad. Mert mindennek helye és ideje van. Hogy helye és ideje maradjon. Így kerek az egész.
Nem elfelejtendő.
Nemdebár.