2025. 12. 09.
Danyiil Harmsz
1. A 10-es számú kék füzet
Volt egy vörös hajú ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki haja sem, úgyhogy vörös hajúnak is csak feltételesen nevezték.
Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája. Orra sem volt.
Még keze se, lába se volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt, és semmilyen belső szerve sem volt. Semmije sem volt! Úgyhogy nem is érthető, kiről is van szó.
Jobb, ha nem is beszélünk róla többet.
2. Esetek
Egyszer Orlov túl sok borsófőzeléket evett, és meghalt. Krilov pedig, amikor ezt meghallotta, szintén meghalt. Szpiridonov viszont magától halt meg. Szpiridonov felesége pedig leesett a kredencről, és ugyancsak meghalt. Szpiridonov gyerekei meg belefulladtak a halastóba. Szpiridonov nagyanyja pedig elitta az eszét, és világgá ment. Mihajlov pedig fogta magát és nem fésülködött többé, és megrühösödött. Kruglov meg lerajzolt egy korbácsot tartó hölgyet, és megbolondult. Perehrjosztov meg kapott postán négyszáz rubelt, amitől olyan nagyképű lett, hogy kirúgták a munkahelyéről.
Rendes emberek, és képtelenek a maguk lábára állni.
12. Az álom
Kalugin elaludt, és azt álmodta, hogy bokrok között ül, a bokrok mellett pedig elmegy egy rendőr.
Kalugin felébredt, megvakarta a szája szélét, aztán megint elaludt, és azt álmodta, hogy bokrok mellett sétál, a bokrok között pedig elrejtőzött egy rendőr, és ott ül.
Kalugin felébredt, újságot tett a feje alá, hogy ne nyálazza össze a párnáját, aztán megint elaludt, és megint azt álmodta, hogy bokrok között ül, a bokrok mellett pedig elmegy egy rendőr.
Kalugin felébredt, kicserélte az újságot, lefeküdt, és újra elaludt. Elaludt, és megint azt álmodta, hogy bokrok mellett sétál, a bokrok között pedig egy rendőr ül.
Ekkor Kalugin felébredt, és elhatározta, hogy nem alszik tovább, de azon nyomban elnyomta az álom, és azt álmodta, hogy a rendőr mögött ül, mellettük pedig bokrok sétálnak.
Kalugin felordított, és hánykolódni kezdett az ágyon, de már nem tudott felébredni.
Kalugin négy álló nap és négy éjjel egyfolytában aludt, és az ötödik nap olyan véznán ébredt, hogy a csizmáját spárgával kellett a lábához kötözni, nehogy leessen. A péknél, ahol Kalugin mindig fehér kenyeret vásárolt, nem ismerték meg, és félbarnát sóztak rá. A közegészségügyi bizottság a lakásszemlék során Kalugint a közegészségre ártalmasnak és fölöslegesnek nyilvánította, ennélfogva utasította a lakóbizottságot, hogy a szeméttel együtt dobják ki.
Kalugint félbehajtották, és kidobták, mint valami szemetet.
29. Egy szép nyári nap kezdete
Szimfónia
Amint a kakas megszólalt, Tyimofej kiszökkent az ablakon a tetőre, és megijesztett mindenkit, aki csak ilyenkor az utcán járt. Hariton, a paraszt megállt, felkapott egy követ, és Tyimofej felé hajította, mire Tyimofej eltűnt. „Hű, de fürge!” – kiáltott föl az emberek csordája, és egy bizonyos Zubov teljes lendületből fejjel nekirohant a falnak. „Juj!” – kiáltotta egy bedagadt arcú asszony. Komarov azonban jól végigtapizta, mire az asszony üvöltve egy kapu alá menekült. Arra ment Fetyeljusin, és jót nevetett rajta. Komarov odament hozzá, és azt mondta neki: „Te oldalszalonna!”, majd hasba vágta. Fetyeljusin nekiesett a falnak, és csuklani kezdett. Romaskin az ablakból köpködött, próbálta eltalálni Fetyeljusint. A közelben egy nagy orrú asszony teknővel páholta a gyerekét. Egy fiatal kövérkés anya csinos kislányának arcát dörgölte a falhoz. Egy kiskutya fetrengett a járdán, mert eltört a vékony kis lábacskája. Egy kisfiú valami undokságot evett a köpőcsészéből. Az üzlet előtt hosszú sor állt cukorért. Az asszonyok hangosan civakodtak, szatyraikkal lökdösték egymást. Hariton, a paraszt jól beszívott denaturált szeszből, odaállt eléjük kigombolt gatyával, és káromkodott.
Így kezdődött el egy szép nyári nap.
Kapcsolat
Filozófus!
1. Arra a levelére válaszolok, amelyet nekem akar írni, hogy válaszoljon a magának írt levelemre. 2. Egy hegedűs vett egy mágnest, és elindult vele haza. Útközben huligánok támadtak rá, és leverték a sapkáját. A szél fölkapta a sapkát, és sodorta az utcán. 3. A hegedűs a földre tette a mágnest, és a sapkája után rohant. A sapka egy salétromsav-tócsába esett és elbomlott. 4. Közben a huligánok fölkapták a mágnest és eltűntek. 5. A hegedűs sapka és kabát nélkül ment haza, mert a sapkája feloldódott a salétromsavban, és a sapka elvesztése miatt érzett szomorúságában a villamoson felejtette a kabátját. 6. A kalauz kivitte a zugpiacra a kabátot, és tejfölre, darára és paradicsomra cserélte. 7. A kalauz apósa betegre ette magát a paradicsommal, és meghalt. A holttestét elhelyezték a hullaházban, de aztán összekeverték, és valami öregasszonyt temettek el a kalauz apósa helyett. 8. Az öregasszony sírjára egy fehér oszlopot állítottak, ezzel a felirattal: „Anton Szergejevics Kondratyev”. 9. Tizennégy év múlva a férgek szétrágták az oszlop tövét, és kidőlt. A temetőőr négy részre fűrészelte az oszlopot, és elégette a tűzhelyen. A temetőőr felesége pedig karfiollevest főzött ezen a tűzön. 10. De amikor kész volt a leves, egyenesen a levesesfazékba esett a falról az óra. Az órát kivették a levesből, de poloskák voltak benne, amelyek most a levesbe kerültek. A levest Tyimofejnek, a koldusnak adták. 11. A koldus Tyimofej megette a poloskás levest, és elbeszélte a koldus Nyikolajnak a temetőőr jóságát. 12. Másnap a koldus Nyikolaj elment a temetőőrhöz, és alamizsnát kért tőle. De az semmit sem adott, hanem elkergette. 13. A koldus Nyikolaj dühbe gurult, és felgyújtotta a temetőőr házát. 14. A tűz átcsapott a templomra, és leégett a templom. 15. Hosszú nyomozás kezdődött, de nem sikerült megállapítani, hogy mi okozta a tüzet. 16. A templom helyén kultúrházat építettek, és a kultúrház megnyitásának napján koncertet tartottak, amelyen fellépett a hegedűs, aki tizennégy éve elvesztette a kabátját. 17. A hallgatók közt ott ült az egyik olyan huligánnak a fia, akik tizennégy éve leverték a hegedűs fejéről a sapkát. 18. A koncert után ugyanazzal a villamossal mentek haza. A villamosnak pedig az a kalauz volt a vezetője, aki valamikor eladta a zugpiacon a hegedűs kabátját. 19. És most ott mennek villamossal, a városon keresztül: elöl a hegedűs és a huligán fia, mögöttük pedig a villamosvezető, a volt kalauz. 20. Ott mennek, és nem tudják, hogy milyen kapcsolat van köztük, és nem is tudják meg a haláluk pillanatáig.
Kampánycsend
Putibutikin elindult szavazni. Szembejött vele egy öregasszony, megkérdezte tőle, hány óra. Nincs órám, felelte az asszony, de tegnap éjfél volt. Erre Putibutikin pofon vágta, órájára nézett, látta, hogy fél van, de nem mondta meg neki.
Később találkozott Vorbitikinnel. Megkérdezte tőle, hogyan is szavaz. Igennel, felelte Vorbitikin. Te rohadék, én szavazok igennel, mondta Putibutikin, azzal pofon vágta Vorbitikint. Én, rohadék? te takonygóc! ordította Vorbitikin, elővette régről őrzött sarlóját és lekaszabolta Putibutikint. Az meg elővette régről őrzött kalapácsát, és alaposan kupán kólintotta Vorbitikint. Ott maradtak a járdán a szavazókör előtt.
Arra ment egy mozgóurna, belerakták őket. Így lett a kampánycsend patkánycsend.
Az öregasszony meg bement szavazni, de nem szerepelt a névjegyzékben, ezért kihúzták az élők sorából is, és őt is beletették az egyik urnába.
Aztán az összes urnát elvitték a szemétlerakóba, ahol pár millió év múlva gáz lesz belőlük, jól befűthetnek majd a marslakók velük.
Ja, és majdnem kifelejtettem: azt beszélik a piacon, hogy rezsiáras lesz jövőre a fülbevaló.