2023. 02. 16.
RÖPLAP A 2015 MÁJUS 12. EGÉSZSÉGÜGYI MUNKÁSOK TÜNTETÉSÉRE
A tőke gazdasági és politikai elitje saját hasznáért és hatalmáért, oligarcha és maffia apparátusai fenntartásáért feláldoz bárkit és bármit, ha gyengébb nála; mert vagy a maradékokért folyó harcban bomlik szét s ölik egymást, vagy az alávetettekből, kizsákmányoltakból, kisemmizettekből kell kifacsarnia, elvennie minden lehetőt, hogy fenntartsa saját létbiztonságát, saját békéjét. Ezért hoz törvényt, ezért nyom el, ezért pusztítja le a szociális rendszereket – és ezért teszi tönkre a magyarországi népegészségügyet.
Először elszívja az erőforrásokat – neki kell, az ő békéjéhez kell. Majd ami használható maradt, amire van fizetőképes kereslet, ami tőkealkatrészként profitot hozhat előbb-utóbb kiszervezésre kerül; s egyben újabb pénzkifizető hellyé válik az államilag finanszírozott magántőke-felhalmozás című játékban, legalább is azok számára, akik politikai hatalommal bírnak. Mindez pedig szükségképp a gyógyítás kárára kell, hogy történjen: tömegek maradnak tényleges ellátás nélkül, illetve, mint profitorientált gyógyítás a maga professzionális elidegenedettségével és lelketlenségével csak a minél nagyobb hasznot fogja nézni, s nem az egészségügyi dolgozót, és nem a beteget. Ugyanaz másképp: az államért létrehozott nincs helyett a profiért létrehozott nincs. És így vagy úgy, de a tőkéért létrehozott nincs. Ne felejtsük: a tőkefelhalmozásnak csak önmaga a célja, és az ember, annak igényei, szükségletei csak alkatrészek lehetnek; a tőke részéről állandó a nyomás, hogy neki mindent, s minden és mindenki másnak – semmit.
E vidéken sincs ez másképp, pláne, hogy a gazdasági-politikai elit, annak apparátusai a tömegek antiszolidaritását, atomizációját, így korlátoltságát fenntartva-kihasználva jutottak és jutnak a tőke haszon és hatalomélvezői pozíciójába. Mivel alulról nem volt semmilyen komoly fenyegetés, az elit szabadon fejlődhetett – vagyis az egész szabadon rohadhatott a korrupció, a lopás, az önkény, a tőke lehető legjobb világává. S azt képzelni, hogy ez az uralom személycserékkel, új pártokkal, azok ígéreteivel, ésatöbbivel majd “a nép” javára: önmaga kárára működhet – naivitás. Elitet elittel gyógyítani nem lehet. A működés lényege nem engedi: ami az ő hasznuk, az az alávetettek, kizsákmányoltak, kisemmizettek kára. Minél inkább lenézik – mert lenézhető: mit tett ellenük? – a “jó népet”, annál vadabban pusztítják a maguk hasznáért és hatalmáért. Világos: aki új elemként akar beépülni e szisztémába, az vagy eleve rohadt, vagy hozzájuk rohad, vagy kiszelektálódik. A kivételnek pedig nem egyszerűen tisztelet jár, hanem tisztelet díj: Ő a népámító dísz, a fedőszerv “a senkik” megnyomorításának, kiszipolyozásának legitimálásához. Egyikben sem szabad bízni.
Szervezkedni kell. Nélkülük és ellenük. Nem a segítségüket kell kérni, hanem, ha mást nem lehet, kényszeríteni kell őket – például a népegészségügyi rendszer fenntartására, a bérek kifizetésére és emelésére, az eszközök fejlesztésére. Alulról kell szerveződni, megteremtve az egymással való szolidaritást, egységet az alávetettek, kizsákmányoltak, kisemmizettek rákfenéjét, az atomizációt és szolgalelkűséget legyőzendő. Fel kell venni más ágazatokkal, azok bérmunkásaival a kapcsolatot, s akcióegységet kell teremteni. A haszon és hatalom pusztításai ellen sztrájkokat, blokádokat kell szervezni, függetlenül attól, hogy magán vagy állami vállalat alkalmaz és semmiz ki, vagy az utcára lökve éheztetnek minket. És mindegy legyen az is, hogy az elit mely részéről indul a támadás ellenünk. Ha ellenük teszünk és ebből káruk van – osszák el egymás közt ezt is, ne csak a hasznot.
Cselekednünk kell – nélkülük és ellenük.
Mert már nincs mit vesztenünk.
2015. 05. 14.