ROBERT KURZ – AZ IDŐ GYILKOSSÁG

2023. 02. 16.

ROBERT KURZ – AZ IDŐ GYILKOSSÁG

ROBERT KURZ – AZ IDŐ GYILKOSSÁG

Azt, hogy az idő pénz és semmi más, a kapitalizmus már Karl Marx előtt is tudta. A vállalati gazdálkodás absztrakt áramlási ideje megfelel az “absztrakt munkának“, az „emberi agy, izom, ideg, kéz stb. termelő kifejtésé“-nek, amit a pénztőke értékesülésének öncélja szerint kell optimalizálni – tekintet nélkül a tartalomra és a dolgozók egészségére.

A tőkés társadalmi gépezet az emberekből is gépeket csinál. Már a háború utáni “gazdasági csoda” [Wirttschaftswunder] idején is megfigyelhető volt, hogy a munkaidő taktusa kezd benyomulni a “szabadidőbe” is. Az általános időzavar [Zeithetze] igazán a posztmodern gyorsulási társadalomnak vált aztán szignójává. Paul Virilio filozófus „vágtató mozdulatlanságról“ [“rasende Stillstand”, francia eredeti: L’Inertie polaire] beszélt ennek kapcsán. Japánban “Karoshi”-ról beszélnek, a munkahely szent helyszínén bekövetkező hirtelen halálról [Leistungstod]. A digitális forradalom körülményei közepette pedig a teljesítményőrület tetőfokára hág. Minél jobban terjed a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság, annál féktelenebb a törekvés, hogy a büszke megmaradó munkahelybirtokosokból mindent kipréseljenek. Úgy az ipari konszernek gyárcsarnokaiban, mint a szolgáltatási vállalkozások takarítóbrigádjainál, a privatizált postánál és vasútnál, avagy magában a finánctőke templomaiban: mindenhol egy embernek kell “megzúzni” [durchpowern], amit korábban hárman vagy négyen csináltak. Az USA-ban és Argentínában közismertté vált, hogy bizonyos áruházláncokban a pénztárosoknak pelenkát adtak, nehogy testi alapszükségleteikkel “ellopják az időt” a vállalati gazdálkodástól.

Az ember totális kihasználása megalázással is egybefonódik, mindez a megfelelő hozam szükségszerűségének nevében. A teljesítményláz azonban korántsem csak a globális értéktermelési hálózatok alsó sorait érinti.

Mivel az “izom” mellett “agy és ideg” is kell az emberi égetőkemencéktől, ezért a sokat magasztalt tudástársadalom “tisztjei és altisztjei” sem maradnak ki a jóból. Amikor 2007 elején egy fiatal pénzügyi jogász a neves “Freshfields Bruckhaus“ irodától kidobta magát a londoni Tate Museum hetedik emeletéről, sajnálkozva csak ennyit mondtak: “a City felfalja gyermekeit”. Ez a törekvő elithím nem bírta tovább a heti hétszer 16 órás “up or out” parancsát, a kilátásba helyezett egy millió fontos évi fizetés ellenére. Ugyanekkor vált ismeretessé egy másik öngyilkosságsorozat a Renault fejlesztési központjánál. Egy vezető informatikus a halálba vetette magát, egy magasan kvalifikált mérnök egy közeli tóba fojtotta magát, egy másik pedig a lakásán akasztotta fel magát.

A dolog háttere a „Renault Contrat 2009“ racionalizálási program volt, ami azt jelentette, hogy a vállalatvezetők pszichológiai terrornak vetették alá a dolgozókat, ami a többiek előtti megalázást jelentett. Ezek a média által teljesen tanácstalanul taglalt esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az idő pénz, azaz: gyilkosság. Hamarosan talán azt is megérjük, hogy a legpéldásabb menedzserek is pelenkát vesznek korai reggeleken, nehogy értékes agyidejüket fölöslegesen a WC-re menéssel pazarolják el. Mindenkinek pampers és mindenkinek “Karoshi” – így talán máris könnyebb lesz elviselni a jövedelemolló szélsőséges kinyílását és a “fellendülés” mehet tovább. Hogy közben halmozódnak a balesetek és katasztrófák, nos, ezt el kell fogadni, ugyanis a tartalmi aspektus nem merül föl úgyse a virtualizálódó kapitalizmus világában. Az univerzális elégetés kultúrájában a derekas, fegyelmezett önelégetés kötelessége az alapmérce.

ford: kmb

Forrás: http://rednews.hu/index.php/az-elmelet-gyakorlata/222-az-id-gyilkossag