2025. 11. 28.
INTERJÚ EGY GÁZAI ELLENZÉKI AKTIVISTÁVAL (2025) – FEKETELOBOGO.ORG/KRAS-IWA/NZZ/RÉSZEG HAJÓ
Előszó – Feketelobogo.Org
Az interjú elolvasása előtt a feketelobogo.org fontosnak tartja leszögezni, hogy az anarchisták nem támogatják egyetlen ország létrejöttét sem, mivel az „ország” – vagyis az állam fizikális térben való kiterjedése –, az állami elnyomás, az egyén és a közösség elnyomásának egyik legfontosabb eszköze. Tudjuk és hisszük, hogy a világ konfliktusainak legnagyobb része az államhatárok által „védett” erőforrások – legyenek azok emberi vagy természeti jellegűek – feletti uralom és totális ellenőrzés megszerzésére és fenntartására irányulnak, akkor is, ha ezeket az érdekeket a hatalommal rendelkezők megpróbálják elfedni.
A világ elnyomottjainak támogatása – legyenek bárhol – erkölcsi kötelességünk, akkor is, ha vannak, akik kisajátítják egy nép szabadságharcát puszta hatalomvágyból.
Az elnyomott népek szabadságharca mindig a hatalom elleni harc is egyben, folyjon az az úgynevezett Mexikóban, Szíriában, Szudánban, Peruban, Mianmarban, Dárfúrban vagy Izrael-Palesztinában.
Minden embernek és népnek joga van megvédeni magát az erőszakkal szemben, de ez nem jogosíthatja fel arra, hogy erre népirtással reagáljon.
Tisztában vagyunk a történelmi folyamatok bonyolultságával, de azt is látjuk, hogy az ezeket kísérő szörnyűségek – sokszor mesterségesen gerjesztett – indikátorai, a rasszizmus, a nacionalizmus és a vallási fanatizmus, pusztán csak eszközök azok kezében, akik képtelenek önös érdekeiktől és hatalomhoz való ragaszkodásuktól eltekinteni. Így van ez akkor is, ha ennek éppen az ellenkezőjéről próbálják meggyőzni azokat, akiknek az életével valójában mit sem törődnek.
A munkásosztály hazája a nagyvilág és testvérünk minden ember!
Az egyetlen harc, az osztályharc!
Interjú egy gázai ellenzéki aktivistával
A Neue Züricher Zeitung interjút készített az egyik gázai Hamasz-ellenes aktivistával, Moumen al-Natour-ral Az interjú fordítását a KRAS-IWA [https://aitrus.info/node/6327] szövege alapján közöljük.
*
A Gázába irányuló telefonhívás csak két óra késéssel sikerült, és a Whatsapp-kapcsolat még így is folyamatosan megszakadt. A palesztin ügyvéd, Moumen al-Natour az egyik legismertebb ellenzéki személyiség Gázában, aki már évek óta harcol a Hamasz ellen. 2019-ben részt vett a „We want to live” („Élni akarunk”) ellenzéki mozgalom szervezésében. Többször letartóztatták és, saját elmondása szerint, meg is kínozták. Beleegyezett, hogy menedékhelyéről, Gázából interjút adjon.
Moumen al-Natur ragaszkodott ahhoz, hogy saját tolmácsa fordítson, aki az Egyesült Államokból csatlakozott a beszélgetéshez. Nekünk is volt egy megbízható arabul beszélő emberünk a vonalban, aki hallgatta a körülbelül háromnegyed órás beszélgetést.
Kérdés: Moumen al-Natour úr, a média tele van hírekkel az éhínségről és a halálesetekről Gázában. Hogy vannak most, Ön és családja?
Válasz: Jelenleg a gázai házam romjai között élünk. Csak egy szoba maradt, ahol az egész családom, anyám, testvéreim és nővéreim élnek. Mivel a Hamasz üldöz, hamarosan máshová költözöm. A szükség óriási. A Hamasz csak tovább ront a helyzeten, mert emberei a segítség nagy részét ellopják, a velük kapcsolatban álló bandákkal és rablókkal együtt. A piacokon szinte az összes élelmiszer a teherautókból lopott.
Kérdés: Hogyan tudnak megélni ilyen körülmények között?
Válasz: Az ételt a „feketepiacon” vásároljuk. Hihetetlenül drága, néha 100–150 dollárt kell fizetni naponta csak a család legszükségesebb élelmiszereinek megvásárlására. Én magam nem megyek a piacra, mert a Hamasz keres. A vásárlást általában a bátyám csinálja, de ez nagyon veszélyes feladat. A Hamasz tagjai mindenhol ott vannak, a rablók is néha megtámadják az élelmiszert vásárló embereket. És folyamatosan fennáll a veszély, hogy az izraeli bombázás miatt meghalunk.
Kérdés: Európában szinte egyhangúlag az a vélemény, hogy mindenért Izrael a felelős. Ön hogyan látja ezt?
Válasz: Izrael és a Hamasz egyformán felelős. A Hamasz ellopja a lakosok élelmét: ez az egyetlen bevételi forrása. Izrael felelős azért, hogy Gázában nem hoztak létre humanitárius biztonsági zónát, ahol az emberek élelmiszerhez juthatnának vagy orvosi ellátást kaphatnának. Ezt a zónát harmadik félnek kellene felügyelnie – sem a Hamasz, sem Izrael. Ez lenne a kulcs a gázai emberek megmentéséhez. Ha Izrael már az elejétől gondoskodott volna róla, sokan életben maradtak volna. Ön is tudja, hogy a Hamasz élő pajzsként használja az embereket, feláldozva nőket és gyerekeket.
Kérdés: Nemrég tett közzé a Twitter-fiókján egy fotót két fiúról, akik ételt keresnek a szemétben.
Válasz: Az éhínség nagyon is valós, és veszélyes, mert az embereknek nincs pénzük drága ételre. Sokan éhen halnak. Egy doboz tej vagy tejpor vásárlása a „feketepiacon” 200 dollárba is kerülhet. Rengeteg videó mutatja be ezt a nyomort. Én is láttam a saját szememmel. Egy gyerek a földön ül, kezében egy zsák hulladék, abból eszik puszta kézzel, nem törődve azzal, hogy mit eszik.
Kérdés: Izrael az Egyesült Államokkal közösen segélyközpontokat hozott létre, amelyek azonban heves kritikának vannak kitéve. Az izraeli hadsereget azzal vádolják, hogy embereket lő. Ön járt ott?
Válasz: A helyzet ott nyilvánvalóan rendkívül kaotikus, az emberek tömegesen gyülekeznek, rablások történnek, mivel a Hamasz mindenhol ott van, ezért én magam nem merek odamenni. A segélyközpontok csak kissé javítottak az ellátáson, de ez csak nagyon nagyon keveseknek segít. Naponta legalább 400 teherautó lisztre lenne szükség, és helyi koordinátorokat kellene kinevezni, akik felügyelik az élelmiszerosztást.
Kérdés: Önt hallgatva, nem az a benyomásunk, hogy a Hamaszt legyőzték. Mennyire erős még ez a szervezet?
Válasz: Valószínűleg több mint 60%-át vesztette katonai személyzetének, de még mindig képes irányítani a lojális bandákat. Bosszút állnak a másként gondolkodókon és az őket kritizálókon. Eltörik a lábukat, megölik őket, vagy elviszik őket a város távoli részeibe.
Kérdés: Egyáltalán meg lehet különböztetni az utcán a Hamasz tagjait és a civileket?
Válasz: Nem. Ezért, ahogy már mondtam, az egyetlen megoldás egy biztonsági zóna létrehozása lenne, ahol minden belépő személyt ellenőriznek.
Kérdés: 2019-ben részt vett az „Élni akarunk” mozgalom létrehozásában, amely a Hamasz uralma ellen küzd és tüntetéseket szervez. Mi vezette Önt a politikába?
Válasz: Miután jogi diplomát szereztem, a Hamasz ajánlása nélkül nem tudtam munkát találni. Sem én, sem a családom soha nem voltunk a szervezet támogatói. Az “Élni akarunk” mozgalom felhívás volt a Hamasznak, hogy inkább csökkentsék a magas adókat és teremtsenek szakmai lehetőségeket a fiatalok számára, mint hogy dicsőítsék a harcot és a halálkultuszt. De ahelyett, hogy tárgyaltak volna velünk, fegyverhez és erőszakhoz folyamodtak. Börtönbe vetettek, kihallgattak és megkínoztak. Ez egyértelművé tette nekem, hogy a Hamasz alatt semmiféle reform nem lehetséges.
Kérdés: Idén tavasszal Ön hasonló gondolkodású társaival ismét tiltakozott a Gázai övezetben a Hamasz ellen. Mennyire veszélyes ez, meg lehet halni ilyen tüntetéseken?
Válasz: Nagyon veszélyes. A Hamasz egy radikális totalitárius szervezet, amely erőszakkal és letartóztatásokkal szünteti meg a tüntetéseket. De nekünk vállalnunk kell ezt a kockázatot; fel kell emelnünk a hangunkat a világ minden táján, hogy elmondjuk nekik: Gáza nem a Hamasz. A Hamasz pedig nem Gáza.
Kérdés: Önök a kisebbség? Vagy ez csak látszat?
Válasz: Úgy gondolom, hogy jelenleg a lakosság többsége ellenzi a Hamaszt. Az emberek el akarják őket tüntetni. Az emberek látják, mit tett velük a Hamasz október 7-én. Nem hivatkozhatok közvélemény-kutatásokra, de megfigyeléseim szerint a szervezetet és harcosait a lakosság körülbelül 20%-a támogatja. Még azok is, akik október 7-e előtt támogatták, most arra szólítják fel őket, hogy adják meg magukat végre. Vissza akarnak térni a normális életbe.
Kérdés: Néhány napja az európai és arab országok a Hamaszt fegyverletételre szólították fel. Még Katar is követeli, amely fegyverezte és finanszírozta a őket.
Válasz: Remélem, hogy ez Katar valódi álláspontja. De lehet, hogy csak a média és a nyugati közvélemény megnyugtatására szolgál. Végül is ki fogadná be a Hamaszt, ki ad menedéket a cégeiknek, ki támogatja őket médiában, az Al-Dzsazírán? Katar! Ha a katariak komolyan gondolják, akkor tartóztassák le a Hamasz vezetőit és kobozzák el a vagyonukat. Adják oda ezt a pénzt a szenvedő népnek!
Kérdés: Azokat, akik úgy mint Ön, kritizálják a Hamaszt, ritkán hallani a nyugati médiában. Gyakran gyanúsítják Önt a palesztinok elárulásával. Hogyan magyarázza ezt?
Válasz: A Hamasz hatalmas befolyást szerzett a médiában. Támogatja az Al-Dzsazira nemzetközi csatorna, amelyet Katar ellenőriz, és amely a Hamasz barát hangon beszél. Mindenki, aki Gázában másképp gondolkodik, fél. Az olyan embereknek, mint én, ritkán van fórumuk. Ezért felszólítjuk a médiát, hogy legyen nyitott, és ne bízzon olyan médiumokban, mint az Al-Dzsazira.
Kérdés: Európában a palesztinok nagy szolidaritással találkoznak. Számos városban tüntetnek a „Szabad Palesztina”-ért. Izraelt mindenhol elítélik. Mit gondol erről?
Válasz: Ezek a tüntetések egyáltalán nem segítenek a gázai lakosságnak. Személy szerint úgy látom, hogy ezek a tüntetések a Hamasznak segítenek, nem pedig a gázai lakosságnak. Láttam fotókon tüntetőket, akik úgy öltöztek, mint Abu Obeida (a Hamasz képviselője). De soha nem láttam olyan tüntetőket, akik támogatták volna a humanitárius biztonsági övezet létrehozására irányuló követelésünket.
Kérdés: Lehetséges, hogy egy napon a palesztinok békében élhetnek majd Izrael mellett, mindazok után, ami történt?
Válasz: Meg vagyok róla győződve. Sokan hittek ebben október 7-ig is. Most a többségnek elege van a szenvedésből, a halálból és a gyűlöletből. Két lehetőség van: A Hamasz leteszi a fegyvert és kapitulál, vagy sürgősen létre kell hozni a semleges demilitarizált biztonsági zónákat, amelyeket nem fognak izraeli bombázások érinteni.
Kérdés: Mikor véget ér végre ez a háború?
Válasz: Ha a Hamasz nem kapitulál, vagy nem lesznek valódi biztonsági övezetek, akkor még évekig folytatódhat az öldöklés. Ezért olyan fontos, hogy a humanitárius város ötletére koncentráljunk. Az iskolában azt tanították nekünk, hogy ha megölünk egy zsidót, akkor a mennyországba jutunk. Azt mondták nekünk, hogy a zsidók az emberiség ellenségei, Isten ellenségei. Amikor idősebb lettem, rájöttem, hogy ez nem igaz, és hogy békében élhetünk. A tankönyveket meg lehet változtatni, és hiszem, hogy sok tanár és értelmiségi Gázában ugyanúgy gondolkodik, mint én.
*
Interjú egy gázai ellenzéki aktivistával – Részeg Hajó utószó
Különösnek tűnhet, hogy egy tulajdonképp polgári/pacifista/demokrata álláspontot képviselő ellenzékivel készült interjút „forradalmi defetistaként”, meg „korunk anarchista-kommunista dokumentumaként” könyveltünk el. Valóban: ha ezt a riportot önmagában nézzük, akkor nem találhatunk többet a tőke és állambarát alternatívánál – méghozzá a proletár osztályharcra való direkt hivatkozás nélkül – a jelenlegi tőke és állambarát megoldásokkal szemben. Csakhogy semmi sincs önmagában. Az a miliő, aminek Moumen al-Natour a kritikusa e riportban, szép számmal áll önmagára antikapitalistaként, anarchistaként, kommunistaként hivatkozókból, nem beszélve a különböző polgári emberbarátokról. De e „népfront” a következők alapján áll elő: a „palesztinok” támogatása „Izrael” tömeggyilkosságig vaduló elnyomatásával szemben; azaz elfeledése annak, hogy kapitalista képződményekként se olyan, hogy „Izrael”, se olyan, hogy „palesztin” valójában nincs. Ezek tőkés társadalmak, méghozzá osztálytársadalmak; vagyis ama népfront vagy eleve nem akar tudomást venni a kapitalizmusról, vagy félre/átértelmezve hoz létre alternatív (kapitalista) valót – utóbbi esetben az osztálytársadalmiságot felülíró/mellékesé tevő, általában vett, steril elnyomatást téve a középpontba. Ezt aztán mindenki tematizálhatja/konkretizálhatja kedv és ízlés szerint itt meg másutt is antiimperialista/anticionista harccá, vagy épp nemi, rassz, gender, ésatöbbi identitáspolitikákká. Tehát nem a tőke működéséből következik az egész, nem annak osztálytársadalmi lényege valósul meg nap mint nap minden mozzanatban, háborúban és békében, ilyen-olyan nacionalizmusban és sovinizmusban, tömeggyilkosságokban, azok okaiban és hasznában. Nem a tőke szükségletei és követelményei a meghatározóak. Hanem – esetünkben is – csak az általában vett, elvont tisztaságú, történelmen és társadalmon kívülivé vulgarizált elnyomatás egyik megnyilvánulásáról van szó, más megnyilvánulásai mellett. És, mivel ez lett a lényeg, nyilvánvaló, hogy a fennállóval szemben elég úgy és annyiban fellépni, hogy „az elnyomatás” ellen küzdünk. Vagy úgy, hogy az épp nekünk feltűnt formája ellen küzdünk, aztán jöhet majd a többi; vagy úgy és azzal a megfontolással, hogy – mivel a „rendszer” nem tud meglenni „elnyomatás” nélkül – akkor, ha felléptünk az „elnyomatás” egyik formájával szemben, tulajdonképp felléptünk az összessel szemben. Hogyne. Csakhogy a konkrét valóságban minden marad a régiben: a tőke vélt vagy valós, de mindenképp félreértett formái ellen küzdenek tulajdonképp vallási attitűddel – a tőke lényege és annak elnyomatása pedig, ami újabb és újabb vagy újból elővett formákban valósul meg, mint meg nem támadott és így (is) tovább éltetett, követeli és megvalósítja a magáét. Akár az emberiség teljes kiirtásáig.
Amikor akarva-akaratlanul, adott esetben a dolog teljes horderejét fel nem mérve, de rámutatnak arra, hogy nem egyszerűen két, hogy-hogy nem egymás útjába került homogén entitás küzd egymással, mint egy jó/rossz korlátoltságban mozgó, ám látványos Marvel-mesében, hanem kapitalista osztálytársadalmakról van szó, s mindkét oldalon az uralkodó osztály adott frakciói a maguk hasznát és hatalmát keresik az elnyomottakkal, kisemmizettekkel, kizsákmányoltakkal, közöttük a rendszert alávetettként lényegileg fenntartó-termelő és egyben elpusztítására hivatott, így megkerülhetetlen bérmunkásosztállyal szemben,[1] akkor a puszta „elnyomatás”, mint önálló (fetisizált) entitás elleni harc hamissága, korlátoltsága nyilvánvalóvá lesz. A riportban pontosan erről van szó: a „palesztinok” – ahogy „Izrael” – nem homogén és önálló tömb, hanem osztálytársadalom, ahol az alávetettek, kizsákmányoltak, kisemmizettek tömegeinek a tőke uralkodó osztályának érdekei szerint kell létezniük – és pusztulniuk milliószámra, ha a tőkés konkurenciaharc, az uralkodó osztály haszna és hatalma, vagyis ezeken keresztül az önmagát túlélt tőkés világrendszer ezt követeli saját túléléséért.
Ha valaki pusztán a „palesztinok”, sőt, a „palesztin állam” („free palestina”) mellett áll ki – vagy épp a „felvilágosultságra”, meg a „demokráciára” való hivatkozással „Izrael” mellett – ezzel akár tudja, akár nem, de egy különös stratégia és taktika mellett áll ki. A Tőke&Állam adott funkcióit betöltők ellen vagy mellett áll ki, anélkül, hogy ama funkciókat, társadalmi-termelési viszonyok pólusait lényegében megtámadná. Az elnyomatást, alá-fölérendeltséget, egyenlőtlenséget és mindennek hatalmát osztja-osztaná újra; vagyis a saját viszonyaival szembekerülő, tőke- és népességfeleslegekkel önmagán növekvő működésképtelenséggé túlfejlődő tőkés társadalom szükségleteihez keres(ne) más valakiket, másik területet. Persze: egy társadalomban, amelynek lényege az egyenlőtlenség, természetes, hogy az egyenlőtlenséget se osztják el egyenlőképp. Így tehát progresszív reálpolitika lehet az, hogy az egyenlőtlenség (is) egyenlőképp legyen elosztva. Ami esetünkben azt jelenti, hogy a Tőke&Állam viszonyai által kitermelt népességfelesleg kiirtásában a különböző népcsoportok és területek tekintetében követelni az egyenlőséget. Kár, hogy a tőke dinamizmusát figyelembe véve az eset nem egyszeri, hanem folyamatos és növekvő; azaz e progresszivitás, mint írva volt, az emberiség kapitalista kiirtásának a receptje.
„Izrael” és „Palesztina” – az egyenlőtlenség egyenlőtlen elosztásának történelmi eredményeként egyre inkább a kapitalista jövő jeleneként, a világkapitalizmus ellentmondásainak tőkés megoldásaiként, azaz a tőkés viszonyokon túlfejlődött, így rombolóerőkké lett tőkés termelőerők mintagazdaságaiként („bezzegországaiként”) funkcionálnak. Ennek, a rombolás teremtésének lettek ők – tőkés világrendszer okán sokan mások mellett, és e kör értelem szerint bővül a tőke túlfejlődésével – a területei: a tőke „békés” reálszférája által termelt és újra fel nem használható tőkéé, ami nem egyszerűen a spekuláció szerencsejátékaiban pusztítva hasznosul és rendeli alá magának a reálszférát is, hanem a pénzügyi spekuláció legreálisabb tükörképévé, a minden felesleget a tőke torz végteleneként megsemmisítő hadiiparrá lesz (esetünkben „Izrael” gazdaságának fő tendenciája); és a tőke termeléséből a tőke által kiszorított, tartalékseregnek se kellő, pauperizálódott, menekülttábor-zónák tömegeié, akik meddő hatalmak alkatrészeiként csak bajt okozhatnak a (még) működőnek tetsző tőkés területek számára – azaz (minimum) a káosz hatalmát szabadíthatják rá a káosz termelőire és termeltetőire (lásd a „palesztin” területeket).
Nem önmagában álló, homogén entitások önkényeskedéseiről van tehát szó. Kapitalista osztálytársadalmi meghatározottságokról, ahol a tőke szükségletei és szükségszerűségei a „véletlen” döntéseken keresztül valósulnak meg – már amennyiben lényegileg magának a tőkének, államnak, azok viszonyainak nem állnak ellent. Az a kifogás, hogy „Palesztinában” kettős elnyomatás van, nem jelent mást, mint ezeknek a viszonyoknak megfelelni. Mert ezzel az van állítva, hogy a „helyi” uralkodó osztály, mint önálló, önmagába szakított darab van alárendelve egy nagyobb, „imperialistább”, egyben ugyanúgy önmagába szakított uralkodó osztálynak, és ezért a helyi uralkodó osztállyal, mint „szintén” alávetettel, ekképp „progresszívebbel”, „szolidárisabbal” az elnyomottak, kizsákmányoltak, kisemmizettek tömegei szövetséget köthetnek a fő elnyomóval szemben, meghirdetve az osztályharc regionális, illetve részleges moratóriumát. Ám a minden nem így van darabokban. Nem csak arról van szó, hogy például a „Palesztin” osztályhatalmi szervezetek is más tőkefrakciók ügynökei („Hamasz”–„Irán”), hogy a tőkék és államok nemzetközi hálózatainak, azok tömbjeinek adott esetben proxyháborús ügynökei. Hanem arról, hogy önmagukban olyanok, hogy nem lehetnek önmagukban álló darabok: tőkés osztálytársadalmi szervezetek, az uralkodó osztály frakciói, sajátos nemzetköziséggel bíró egylényegűségek, a tőke szerves egészeként a tőke mozzanatai. Egyéni működésükön keresztül valósul meg a tőke általános működése, ami egyre inkább a működésképtelenség ön és közpusztító káosza. Ne felejtsük: a Tőke&Állam rendszerében az emberek egymás közötti, társadalmi-termelési viszonyai olyanok, hogy a konkrét az elvont hatalmában áll, a személyes a személytelen hatalmában áll, az élő a holt hatalmában áll. Minden és mindenki valaki más: az általános szülte különös funkcióit betöltő, annak megfelelő alkatrész, fantom, megtestesülés. Egy rendszerben, ahol a kenyér nem pusztán az, aminek látszik, nem élethez kellő, egyszerű eszköz, hanem különös társadalmi viszonyok természetfelettijeként más: áru, tőke, ennek hatalmi eszköze, ott a háború se egyszerűen háború. A nagyobb terület vagy gazdagabb erőforrásért folyó harc is más és több önmagánál: tőkés logikával bíró, eszerint megkezdett, folytatott, majd a további folytatásért/folytatásként beszüntetett tőke-megtestesülés, dolog, látvány. Ami ekképp már addig fejlődött, hogy a tőke háborúját a tőke háborújáért folytatják, hogy a tőkés hadiipar, mint a krónikussá lett tőketúltermelés tőkés megoldása betölthesse funkcióját, jelentősként, lényegesként, megkerülhetetlenként igazolhassa önmagát, megteremtse ennek látvány-indokát, hitelfedezetét; és ennek a „saját” hasznukat és hatalmukat kereső politikusok, tőkések, más hatalmi funkcionáriusok a tőke alkonyát a legszörnyűbb éjszakává „menedzselő”, korlátolt ügynökei.
Ezzel szemben nem lehet mást állítani, mint annak politikáját, ami a kapitalizmus lényegi ellentmondását, a társadalmiság és nemzetköziség, a termelékenység, az anyagi javak termelésének erőit az immár nekik megfelelő társadalmiság viszonyai közé helyezi a tulajdon és áruérték, tőkeviszonyok, így a hierarchia viszonyait meghaladva-tagadva. Ehhez pedig az alávetettek, kizsákmányoltak, kisemmizettek felismerése kell, hogy jó gazdáik és vezetőik az uralkodó osztály részeiként az ő nyomoruk kihasználói, fenntartatói, termeltetői; ehhez az egymással való szolidaritás kell ahelyett, hogy egymáson keresni a hasznot és hatalmat, azt képzelve, hogy túl lehet élni kapitalista módon a kapitalizmus nevű túlélhetetlent. Lásd például „Izrael” bérmunkásságán belül (is) megjelenő rasszizmust[2], vagy magát az arab-zsidó ellentétként tematizált és gerjesztett burzsoá osztályharc-offenzívát (lásd például a cionista/anticionista spektákulumot), a proletár szervezkedés tényleges megakadályozását, elterelését magának az alávetetek, kizsákmányoltak, kisemmizettek révén, pótlólagos tudati-mentális elnyomorításukkal a Tőke&Állam által fel- és kihasználható irányokba. Egyáltalán: látni kell, hogy minőségi különbség van a tőkén belüli hierarchia és a tőke és alávetettjei, kizsákmányoltjai, kisemmizettjei (osztály)hierarchiája között.
Azzal, hogy Moumen al-Natour, bár erősen polgári-pacifista indokkal, de erre hívja fel a riportban a maga módján a figyelmet, óhatatlanul a kommunista proletár osztályharc szükségességére, az uralkodó osztály frakciójának békéjének és háborújának, vagyis további uralmának ezen az alapon való elutasításra (forradalmi defetizmus) mutat rá.
*
Néhány adat a tőke „Izrael” nevű frakciójának hadiiparáról[3]:
„Az izraeli védelmi ipar erőteljesen támaszkodik a fegyverexportokra, amelyek a teljes bevételének mintegy 75–80%-át teszik ki. Ez éles ellentétben áll a világ más védelmi iparaival, amelyek elsősorban a hazai piacra építenek. Például az Egyesült Államok, amely a világ legnagyobb fegyverexportőre, a védelmi ipari termelésének körülbelül 85%-át belföldi megrendelőknek értékesíti, a fegyveres erők nagy mérete miatt.
Izrael részesedése a nemzetközi fegyverpiacon – amely 2017 és 2022 között évente 7-12,5 milliárd dollár közötti külföldi eladásokat jelentett – 2,3%, ami közel ötszöröse az ország 0,5%-os részesedésének a globális exportból.
Az ezen vállalatoknál közvetlenül foglalkoztatott munkaerő létszáma megközelíti a 100 000 főt, ami nagyjából a teljes izraeli feldolgozóipari munkaerő 25%-át teszi ki… Ennek következtében ez az ágazat jelentős befektetéseket élvez, valamint kiváló támogatási feltételeket. 2020-ban Izrael K+F beruházásai a GDP 5,4%-át tették ki – ami a legmagasabb a világon (World Bank, 2023b) – és az ágazat szoros együttműködést folytat a globális gazdasággal és a high-tech szektorral.”
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/14702436.2025.2472720#d1e377
Ehhez annyit fűznénk hozzá (RH), hogy 1, naivitás azt képzelni, hogy ezt a tőkés gazdasági kényszert bármilyen politikusi hóbort vagy egyéni „jó szándék” felülírhatná hosszabb távon. Sőt. Ha igaz, hogy a tőke alávetettjeinek, kizsákmányoltjainak és kisemmizettjeinek nem pusztán a tőke működése, hanem a tőke bénulása is katasztrofális következményekkel jár, mivel a gazdaság összeomlása, a (szerkezeti) munkanélküliség növekedése stb. nem a tőkétől való függés megszűntét jelenti, hanem a kapitalizmus adta megélhetés ellehetetlenülését csupán, akkor a tőke és bérmunka, illetve a többi társadalmi szereplő között tőkés-korlátolt érdekazonosság jöhet létre, mondván: ahhoz, hogy munka legyen és megélhetés, a hadiiparnak működnie kell. Ez pedig megtalálja majd a maga tőkés-állami ügynökeit, szószólóit, politikusait, hasznos és haszontalan idiótáit. Így a békéért folytatott kapitalista-polgári harc a korrupció, bűnözés, ésatöbbi elleni harccal egylényegű: végtelenségig folytatható, a rendszer lényegéből fakadóan eredménytelenül és reménytelenül – ám el lehet vele (is) terelni, le lehet szűkíteni a tőke és az állam viszonyai elleni kommunista-proletár osztályharcot, vagy legalább is annak szándékát és lehetőit.
2, Nem véletlen, hogy esetünkben jelenleg (2025 októbere) a (kapitalista) harcos békét felváltotta a békeharc: „Izrael” tőkés gazdaságát, annak domináns hadiipari mozzanatát komolyan fenyegette más tőkék különböző „bojkottja”, mármint a (világ)piaci részesedések ekképp való megváltoztatásának igénye.[4] A baj csak az, hogy a konkurenciaharcra adott konkurenciaharcos válasz a tőke alapvető szükségleteit és követelményeit lényegében nem változtat(hat)ta meg. Így a tőke spekulációja, hadiipara és pauperizációja, a „problem pepole” számának a (kapitalista) hadiipari kísérletekkel egybekötött, azaz tömeggyilkosságok, városok lőtérré alakításának révén való csökkentése nem szűnik meg se itt, se máshol. A legtöbb, ami elérhető, az, hogy időben és/vagy térben áttolják a bajt, míg van hová. Épp ezért kevés pusztán a bojkottot, a sztrájk – legyen „mennyiségileg” bármily impozáns, netán „általános” – pl. a (hadi)ipari termelés, szállítás megakadályozásának céljából a bérmunkásosztály részéről[5]. Az is kérdés, hogy felismerik-e, hogy az a harc és az az erő, amit felmutatnak x, y tőkés frakció ellen, szükségképp eredménytelen lesz hosszabb távon, szükségképp elherdálódik az osztályszolidaritás tendenciájával együtt, ha nem annak nevében lépnek fel bel- és külföldön bel- és külfölddel szemben egyaránt, hogy adott konkrét ok valójában csak ürügy lehet számukra? Mert a cél nem más, mint a teljes tőkés rendszerrel szemben fellépni, minden állammal szemben fellépni, azok ideológiáival, imperializmussal és antiimperializmussal szemben is, fasizmussal és antifasizmussal szemben is – de nem egy nép, nemzet, kormány, állam mellett, és nem is egyik-másik ellen csak. Hanem olyan konkrét módon, úgy szerveződve, azt propagálva, hogy a részben benne legyen az egész lehetője és valósága, a tőke totalitását totálisan elutasítva, a Tőke&Állam meghaladva tagadásáért, a kommunizmusért.
*
Néhány adat a tőke „Palesztina” nevű frakciójának, mint konkurenciának a tönkretevéséről s pauperizációjáráról:
„A megszállás [1967] kezdetétől az 1994-es oslói megállapodások végrehajtásának megkezdéséig Izrael gazdaságpolitikája az volt, hogy a megszállt területek gazdaságát részben integrálja Izrael gazdaságába, ezzel konzerválva a gyenge és fejletlen palesztin gazdaságot, és növelve annak függőségét Izrael gazdaságától. Izrael politikájának főbb jellemzői a következők voltak:
– A megszállt területeken történő beruházások késleltetése, akadályozása és ösztönzésének elmulasztása, ehhez a polgári közigazgatás bürokráciáját és a katonai jogszabályokat felhasználva;
– „Zárt piac” létrehozása az izraeli áruk számára azáltal, hogy megakadályozta más országokból a megszállt területekre történő importot;
– A palesztinok tömeges belépésének ösztönzése az izraeli munkaerőpiacra, különösen az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatóiparban;
– A megszállt területek fizikai infrastruktúrájának fejlesztésébe való befektetés elmulasztása, valamint a palesztinoktól beszedett adóbevételek egy részének az izraeli kincstárba történő átutalása ahelyett, hogy azokat a megszállt területeken fektették volna be;
– A palesztin gazdaság egyik fő összetevőjének, a mezőgazdaságnak a károsítása a palesztinok földjeinek elvétele, a vízkeret korlátozása és a mezőgazdasági termékek Izraelbe történő exportjának korlátozása révén.
Néhány alapvető adat 1992-ből (az oslói folyamat megkezdése előtti évből) jól illusztrálja a palesztin gazdaság Izraeltől való függőségét. A palesztin munkaerő egyharmada Izraelben dolgozott; az importok mintegy 90 százaléka izraeli eredetű volt; az exportok mintegy 80 százaléka Izraelben került értékesítésre vagy Izrael kikötőin keresztül haladt át.
A fejletlen palesztin gazdaság, amelyet a modern ipari szektor hiánya, valamint a magas munkanélküliségi és szegénységi ráta jellemez, nagyrészt az izraeli politika eredménye, amely mintegy 27 éve tartja megszállva és közvetlenül ellenőrzi a megszállt területeket.”
https://www.btselem.org/freedom_of_movement/economy_1967_1994
„1999-re a palesztin munkaerő csaknem 23%-a, a Nyugati Partból és Gázából, az izraeli gazdaságban dolgozott. Ez az arány 2005-re 10% alá esett. 2012 és 2023 vége között az izraeli gazdaságban dolgozó palesztin munkások száma mintegy 77 000-ről körülbelül 178 000-re nőtt, amelyhez hozzáadódott további mintegy 40 000 informális munkás. 2022-ben az izraeli kormány először engedte meg újra a gázai munkásoknak, hogy 2006 óta ismét belépjenek az izraeli gazdaságba.
Eközben a Nyugati Parton a palesztin elit egy befolyásos csoportja neoliberális[6] politikákat támogatott, amelyek korlátozták az emberek hozzáférését a gazdasági lehetőségekhez. Ennek következtében sok palesztin az izraeli telepeken vállalt munkát, hogy javítson súlyos gazdasági és társadalmi helyzetén.
2023-ban, a Nyugati Partból és Gázából származó munkavállalói engedélyek visszavonása mellett, az izraeli hatóságok október 7-e után önkényesen mintegy 10 300 gázai munkást tartóztattak le, akiket izraeli börtönökbe és fogvatartó központokba szállítottak, miközben nevüket és tartózkodási helyüket nem hozták nyilvánosságra. E munkások közül az izraeli kormány egy hónapon belül 3 200-at szabadon engedett, 6 441-et a Nyugati Partra deportált, míg körülbelül 1 000 személy sorsa továbbra is ismeretlen. 2023 novemberének elején izraeli katonák ezreket kényszerítettek vissza Gázába, miután minden holmijukat elvették.
A munkavállalási engedélyek tömeges visszavonása és a munkások kiutasítása alapvető szolgáltatási és kereskedelmi ágazatokat bénított meg. A munkanélküliség drámaian megugrott: több mint 306 000 munkahely szűnt meg, ami a Nyugati Part összfoglalkoztatottságának több mint egyharmadát jelenti. Az aktívan munkát keresők körében a munkanélküliségi ráta 32%-ra emelkedett, szemben a 2023 harmadik negyedévi 13%-kal. A szegénységi ráta pedig csaknem megduplázódott, 12%-ról 28%-ra nőtt, tovább súlyosbítva a társadalmi-gazdasági válságot.
2024 márciusában Netanjahu jóváhagyott egy kísérleti programot, amely lehetővé teszi korlátozott számú nyugati parti munkás visszatérését az izraeli építőiparba. Ez a terv azonban számos új biztonsági intézkedést tartalmaz, köztük a munkások és családtagjaik átfogó előélet-ellenőrzését, fokozott ellenőrzést az átkelőhelyeken, valamint elektronikus nyomkövető karkötők alkalmazását a munkások mozgásának megfigyelésére.”
https://al-shabaka.org/briefs/israels-exploitation-of-palestinian-labor-a-strategy-of-erasure/
„A »We Want to Live« (Élni akarunk) elnevezésű tüntetések a múlt héten [2019 március] kezdődtek, amikor több száz tüntető gyűlt össze olyan menekülttáborokban, mint Jabaliya és Deir al-Balah, valamint Gáza városában és Khan Younisban.
A tüntetők között férfiak, nők és gyermekek is voltak, akik a szörnyű gazdasági helyzetre és életkörülményekre panaszkodtak Gázában, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája körülbelül 70%.
Az Amnesty szerint több száz tüntetőt bántalmaztak a Hamász fellépése során, köztük az Amnesty egyik kutatási tanácsadóját, Hind Khoudary-t is, akit három órán át tartották fogva és vallatták, megvádolva kémkedéssel és külföldi ügynökként való tevékenységgel.”
„Egy nő a közösségi médiára feltöltött egy videót, amelyben a Hamaszt ostorozta: »Tilos kimondanunk, hogy szenvedünk? Hadd mondják az emberek, amit akarnak, miért nyomjátok el őket? Gáza egész lakossága munkanélküli. Gyermekeink 12 évet veszítettek az életükből. Miért? A Hamasz tisztviselőinek minden gyermeke, amint betölti a 20 évet, lakást, autót, dzsipet, épületet kap, és megnősül, míg a mi fiainknak nincs semmijük ebben az életben.«”
https://edition.cnn.com/2019/03/19/middleeast/gaza-protests-intl/index.html
„A Palesztin Hatóság (PA) létrejötte előtt a gazdaság nagymértékben a termelő ágazatokra, például a mezőgazdaságra támaszkodott – bár a gazdákat rendszeresen, és a mai napig is, zaklatják az izraeliek – mondta Abudaka. A PA megalakulásával azonban hatalmas számú közszférabeli munkahely jött létre. »Így azok a családok, amelyeknek a gyerekei korábban gazdálkodók lettek volna, elkezdték mondani a gyerekeknek: ’miért vállalnád ezt a fejfájást? Miért nem dolgozol inkább a PA-nak?’«
A segélyek beáramlása – amely 2013-ig gyors ütemben nőtt – tovább erősítette a PA képességét, hogy különböző szektorokból felszívja a munkaerőt. »Az Oslói Egyezmények által bevezetett intézkedések – köztük a területek felosztása, a határokhoz és az energiatermeléshez való hozzáférés hiánya – olyan helyzetet teremtettek, amelyben gyakorlatilag csak a közszférában és a nemzetközi NGO-knál nőtt a foglalkoztatás» – mondta Abudaka. »Ezzel szemben minden termelő munkahely, például az iparban és a mezőgazdaságban, hanyatlani kezdett.«
Erre egy szemléletes statisztikát is kiemel: 1996-ban a palesztin területek GDP-jének több mint 20%-a az iparból származott. Ma ez az arány alig 10% körül mozog.”
https://www.theguardian.com/world/2025/jun/27/friday-briefing-how-years-of-siege-war-and-blockade-led-to-the-unravelling-of-gazas-economy
„2024 elejére Gáza mezőgazdasági eszközeinek 80–96%-a – beleértve az öntözőrendszereket, az állattartó telepeket, az ültetvényeket, a gépeket és a tárolókapacitásokat – megsemmisült. Ez megbénította a térség élelmiszer-termelési kapacitását, és tovább súlyosbította az amúgy is rendkívül magas élelmezésbiztonsági problémákat.
A pusztítás a magánszektort is súlyosan érintette: Gáza gazdaságának egyik fő hajtóerejét jelentő vállalkozások 82%-a megsérült vagy teljesen megsemmisült. A termelőbázis károsodása a katonai műveletek elhúzódásával tovább súlyosbodott.
Gáza bruttó hazai terméke (GDP) 2023 utolsó negyedévében 81%-kal zuhant, ami az egész évre 22%-os visszaesést eredményezett. 2024 közepére Gáza gazdasága 2022-es szintjének kevesebb mint egyhatodára zsugorodott.”
https://unctad.org/news/gazas-gdp-plummeted-81-last-quarter-2023-leaving-its-economy-ruins
*
Részlet egy ENSZ jelentésből – a spektákulum valóságát gazdagító polgári fetisisztikusság nyelvén (lásd pl. a személytelen tőkék és azok kényszerei helyett a „vállalatok” fogalmának használatát, mint tulajdonképp szabad akarattal bíró, akár nem-tőkés módon működhető, így csak erkölcsileg elítélhető entitásokét, amivel a tőkét lényegében meg nem támadhatóvá, a kapitalizmust csak és legfeljebb reformálhatóvá teszi):
»IV. A telepes-gyarmati megszállás gazdaságától a népirtás gazdaságáig
22. A telepes-kolonializmus magában foglalja a föld tulajdonosainak elűzésével történő birtokbavételt, a földből való profit és a föld gyarmatosítását. Palesztinában történelmileg a vállalatok vezették és tették lehetővé az arab lakosság elüldözésének és kiszorításának folyamatát, amely a telepes-kolonializmus logikájának alapját képezi. A 1901-ben alapított, földvásárlással foglalkozó vállalat, a Zsidó Nemzeti Alap segített megtervezni és végrehajtani az arab palesztinok fokozatos eltávolítását, amely a Nakba-val fokozódott és azóta is folytatódik.
23. Izrael egyre inkább vállalati szervezetek segítségével folytatja a palesztinok kisajátítását és kitelepítését, különösen 1967 után. A vállalati szektor anyagilag hozzájárult ehhez a törekvéshez azáltal, hogy Izraelt ellátta az otthonok, iskolák, kórházak, szabadidős és imahelyek, megélhetési lehetőségek és termelési eszközök, például olajfaligetek és gyümölcsösök lerombolásához, a közösségek elkülönítéséhez és ellenőrzéséhez, valamint a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozásának eszközeivel. Azzal, hogy segítettek militarizálni és ösztönözni az illegális izraeli jelenlétet a megszállt palesztin területeken, hozzájárultak a palesztin etnikai tisztogatás feltételeinek megteremtéséhez.
24. A vállalatok kulcsszerepet játszottak a palesztin gazdaság elfojtásában, fenntartva Izrael terjeszkedését a megszállt területeken, miközben elősegítették a palesztinok kiszorítását. A kereskedelemre és befektetésekre, a faültetésre, a halászatra és a telepek vízellátására vonatkozó szigorú korlátozások gyengítették a mezőgazdaságot és az ipart, és a megszállt palesztin területeket zárt piaccá alakították; a vállalatok a palesztin munkaerő és erőforrások kizsákmányolásával, a természeti erőforrások lerombolásával és elvonásával, telepek építésével és ellátásával, valamint a származékos áruk és szolgáltatások Izraelben, a megszállt palesztin területeken és világszerte történő értékesítésével és forgalmazásával szereztek hasznot. Az 1993-as oslói megállapodások megerősítették ezt a kizsákmányolást, de facto intézményesítve Izrael monopóliumát a természeti erőforrásokban gazdag Ciszjordánia (C terület) 61 százalékán. Izrael profitál ebből a kizsákmányolásból, míg a palesztin gazdaságnak ez a GDP legalább 35 százalékába kerül.
25. A pénzügyi és tudományos intézmények is elősegítették a palesztinok kiszorításának és elüldözésének feltételeit. A bankok, vagyonkezelő cégek, nyugdíjpénztárak és biztosítók pénzügyi forrásokat nyújtottak az illegális megszálláshoz. Az egyetemek – az intellektuális fejlődés és hatalom központjai – alátámasztották a palesztin földek gyarmatosításának politikai ideológiáját, fegyvereket fejlesztettek, szemet hunytak a rendszerszintű erőszak felett, sőt azt még támogatták is, míg a globális kutatási együttműködések az akadémiai semlegesség fátyla mögé rejtették a palesztinok eltiprásában játszott szerepüket.
26. 2023 októbere után a régóta fennálló ellenőrzés, kizsákmányolás és kisajátítás rendszerei gazdasági, technológiai és politikai infrastruktúrákká alakultak át, amelyeket a tömeges erőszak és irdatlan pusztítás céljából mozgósítottak. Azok az entitások, amelyek korábban lehetővé tették és profitáltak a palesztinok elnyomásából és kiszorításából a megszállás gazdaságában, ahelyett, hogy elhatárolódtak volna, most részt vesznek a népirtás gazdaságában.
27. A következő szakaszok azt mutatják be, hogy nyolc kulcsfontosságú szektor, amelyek külön-külön és egymástól függve működnek a telepes-gyarmati gazdaság alappillérein keresztül, hogyan alkalmazkodott népirtó gyakorlatához.
A. Kiszorítás
28. 2023 októbere után a palesztinok kiszorításának előmozdítására használt fegyverek és katonai technológiák a tömeggyilkosság és a pusztítás eszközeivé váltak, lakhatatlanná téve Gázát és Ciszjordánia egyes részeit. A megfigyelés és bebörtönzés technológiái, amelyeket általában a szegregáció/apartheid kikényszerítésére használnak, a palesztin lakosság válogatás nélküli célba vételének eszközeivé fejlődtek. A Ciszjordániában korábban házak lerombolására, infrastruktúra megsemmisítésére és erőforrás-elkobzásra használt nehézgépeket újrahasznosították, hogy elpusztítsák Gáza város részét, megakadályozva a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosság visszatérését és közösségként való újjáépítését.
Katonai szektor: a felszámolás üzlete
29. A militarizált erőszak hozta létre Izrael Államot, és továbbra is a telepes-gyarmati projekt a motorja. Az izraeli és nemzetközi fegyvergyártók egyre hatékonyabb rendszereket fejlesztettek ki a palesztinok földjükről való elűzésére. Együttműködéssel és versengéssel olyan technológiákat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik Izrael számára, hogy fokozza az elnyomást, a repressziót és a pusztítást.
30. A hosszan tartó megszállás és az ismételt katonai hadjáratok kiváló tesztelési lehetőséget biztosítottak a legmodernebb katonai technológiáknak: légvédelmi platformoknak, drónoknak, mesterséges intelligenciával működő célzási eszközöknek, sőt az Egyesült Államok által vezetett F-35 programnak is. Ezeket a technológiákat aztán „harcban bevált”-ként forgalmazzák.
31. A katonai-ipari komplexum az állam gazdasági gerincévé vált. 2020 és 2024 között Izrael volt a világ nyolcadik legnagyobb fegyverexportőre. A két legjelentősebb izraeli fegyvergyártó cég – a köz- és magánszféra partnerségeként létrehozott, majd később privatizált Elbit Systems és az állami tulajdonú Israel Aerospace Industries (IAI) – a világ 50 legnagyobb fegyvergyártója közé tartozik. 2023 óta az Elbit szorosan együttműködik az izraeli katonai műveletekben, kulcsfontosságú személyi kapcsolatokkal bír a Védelmi Minisztériumban, és elnyerte a 2024-es Izraeli Védelmi Díjat. Az Elbit és az IAI kulcsfontosságú a hazai fegyverellátásban és Izrael katonai szövetségeinek megerősítésében a fegyverkivitel és a haditechnika közös fejlesztése révén.
32. A fegyverzetet és technikai támogatást nyújtó nemzetközi partnerségek megerősítették Izrael képességét az apartheid fenntartására, és a közelmúltban a Gázai övezet elleni támadásának folytatására. Izrael részesül a valaha volt legnagyobb védelmi beszerzési programból – az F-35 harci repülőgépek beszerzéséből, amit az amerikai Lockheed Martin vezet, továbbá legalább 1600 másik vállalat, köztük az olasz gyártó Leonardo S.p.A és nyolc állam részvételével. A világszerte gyártott alkatrészek és részegységek hozzájárulnak az izraeli F-35 flotta kialakításához, amelyet Izrael a Lockheed Martinnal és hazai vállalatokkal együttműködve testreszab és karbantart. Izrael volt az első, amely 2018-ban harci bevetésen használta az F-35-öt, majd 2025-ben „beast mode” („teljes letámadás”)-ban is alkalmazta. A Lockheed Martin F-35 és F-16 vadászgépek, amelyek kulcsfontosságúak az izraeli légierő számára, jelentős hordozó- és tűzerejűek, beleértve a 2000 font súlyú GBU-31 JDAM bombákat, valamint az F-35-ösök esetében egyszerre több mint 18 000 font súlyú bombákat. 2023 októberét követően az F-35-ösök és az F-16-osok elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy Izrael példátlan légi erővel rendelkezzen, amelynek segítségével becslések szerint 85 000 tonna bombát dobhatott le, több mint 179 411 palesztint ölt vagy sebesített meg, és elpusztította Gázát.
33. A drónok, hexakopterek és quadcopterek szintén mindenütt jelen lévő gyilkológépek a gázai égbolton. Az Elbit Systems és az IAI által fejlesztett és szállított drónok már régóta repülnek ezekkel a harci repülőgépekkel együtt, megfigyelve a palesztinokat és célpontokra vonatkozó információkat szolgáltatva. Az elmúlt két évtizedben, ezeknek a vállalatoknak a támogatásával és olyan intézményekkel való együttműködésnek köszönhetően, mint a Massachusetts Institute of Technology (MIT), Izrael drónjai automatizált fegyverrendszerekkel és rajban repülési képességgel lettek ellátva.
34. Izrael fegyverekkel való ellátása és a fegyverexport/importtranzakciók megkönnyítése érdekében a gyártók közvetítők hálózatától függenek, beleértve a jogi, könyvvizsgáló és tanácsadó cégeket, valamint a fegyverkereskedőket, ügynököket és brókereket. Az olyan beszállítók, mint a japán FANUC Corporation, robotgépeket biztosítanak a fegyvergyártósorokhoz, többek között az IAI, az Elbit Systems és a Lockheed Martin számára. Az olyan hajózási társaságok, mint a dán A.P. Moller – Maersk A/S alkatrészeket, fegyvereket és nyersanyagokat szállítanak, fenntartva az Egyesült Államokból szállított katonai felszerelések folyamatos áramlását 2023 októbere után.
35. Az olyan izraeli vállalatok számára, mint az Elbit és az IAI, a folyamatban lévő népirtás jövedelmező vállalkozás volt. Izrael katonai kiadásainak 65 százalékos növekedése 2023 és 2024 között – 46,5 milliárd dollár, az egyik legmagasabb egy főre jutó világszerte – az éves nyereségük meredek növekedését eredményezte. A külföldi fegyvergyártó cégek, különösen a fegyver- és lőszergyártók szintén profitálnak.
Megfigyelés és fogvatartás: A “Start-up Nation” sötét oldala
36. A palesztinok elnyomása egyre inkább automatizálttá vált, a technológiai vállalatok kettős felhasználású infrastruktúrát biztosítanak a tömeges adatgyűjtés és megfigyelés integrálásához, miközben profitálnak a megszállt palesztin területek által kínált egyedülálló katonai technológiai tesztelési lehetőségekből. Az amerikai technológiai óriások által Izraelben létrehozott leányvállalatok és kutatási-fejlesztési központok ösztönzésére Izrael biztonsági igényeire hivatkozva példátlan fejlesztések történtek a börtön- és megfigyelési szolgáltatások terén, a CCTV-hálózatoktól, a biometrikus megfigyeléstől, a high-tech ellenőrzőpont-hálózatoktól, az „intelligens falaktól” és a drónok általi megfigyeléstől a felhőalapú számítástechnikáig, a mesterséges intelligenciáig és az adatok elemzéséig, amelyek a helyszínen lévő katonai személyzet munkáját támogatják.
37. Az izraeli technológiai cégek gyakran hadászati stratégiák okán, katonai infrastruktúrából nőnek ki, csakúgy, mint az NSO Group, amelyet az ex-Unit 8200 tagjai alapítottak. A Pegasus kémprogramját, amelyet titkos okostelefon-megfigyelésre terveztek, palesztin aktivisták ellen használták és világszerte engedéllyel rendelkezik vezetők, újságírók és emberijog-védők célba vételére. A védelmi exportellenőrzési törvény alapján exportált NSO csoport megfigyelési technológiája lehetővé teszi a „kémprogram-diplomáciát”, miközben megerősíti az állam büntetlenségét.
38. Az IBM 1972 óta működik Izraelben, katonai/hírszerző személyzetet képez ki – különösen a 8200-as egységből – a technológiai szektor és az induló vállalkozások számára. Az IBM Israel 2019 óta üzemelteti és frissíti a Népesedési, Bevándorlási és Határvédelmi Hatóság (PIBA) központi adatbázisát, a palesztinokra vonatkozó biometrikus adatok gyűjtésének, tárolásának és kormányzati felhasználásának lehetővé tételével, valamint Izrael diszkriminatív engedélyezési rendszerének támogatásával. Az IBM előtt a Hewlett Packard Enterprises (HPE) tartotta fenn ezt az adatbázist, és izraeli leányvállalata továbbra is szervereket biztosít az átmenet során. A HP régóta lehetővé teszi Izrael apartheid rendszereit, technológiát szállítva a COGAT-nak, a börtönszolgálatnak és a rendőrségnek. A HP 2015-ös szétválása óta a HP átláthatatlan üzleti struktúrái elhomályosították hét megmaradt izraeli leányvállalatuk szerepét.
39. A Microsoft 1991 óta tevékenykedik Izraelben, és az Egyesült Államokon kívüli legnagyobb központját fejleszti. Technológiái beágyazódnak a börtönszolgálatba, a rendőrségbe, az egyetemekbe és az iskolákba – beleértve a kolóniákat is. 2003 óta a Microsoft integrálja rendszereit és polgári technológiáit az izraeli hadseregbe, miközben izraeli kiberbiztonsági és felügyeleti start-up vállalkozásokat vásárolt meg.
40. Mivel Izrael apartheid-, katonai és népesség-ellenőrzési rendszerei egyre nagyobb mennyiségű adatot generálnak, az ország egyre inkább támaszkodik a felhőalapú tárolásra és számítástechnikára. 2021-ben Izrael 1,2 milliárd dolláros szerződést (Project Nimbus) kötött az Alphabet Inc. (Google) és az Amazon.com Inc. vállalatokkal – amelynek finanszírozása nagyrészt a Védelmi Minisztérium kiadásain keresztül történt – az alapvető technológiai infrastruktúra biztosítására.
41. A Microsoft, az Alphabet és az Amazon gyakorlatilag kormányzati szintű hozzáférést biztosít Izraelnek felhő- és mesterséges intelligencia-technológiáihoz, javítva az adatfeldolgozási, döntéshozatali és megfigyelési/elemzési kapacitásokat. 2023 októberében, amikor Izrael belső katonai felhője túlterheltté vált, a Microsoft Azure és a Project Nimbus Consortium kritikus fontosságú felhő- és AI-infrastruktúrával lépett közbe. Izraelben található szervereik biztosítják az adatszuverenitást és az elszámoltathatóság elleni pajzsot, minimális korlátozásokat vagy felügyeletet kínáló kedvező szerződések alapján. 2024 júliusában egy izraeli ezredes, ezeket a vállalatokat idézve, a felhőtechnológiát „a szó minden értelmében fegyvernek” nevezte.
42. Az izraeli hadsereg olyan mesterséges intelligencia rendszereket fejlesztett ki, mint a „Lavender”, a „Gospel” és a „Where’s Daddy?”, amelyek adatokat dolgoznak fel és célpontok listáit állítják össze, átalakítva ezzel a modern hadviselést és szemléltetve a mesterséges intelligencia kettős felhasználási lehetőségét. A Palantir Technology Inc., amelynek technológiai együttműködése Izraellel jóval 2023 októberét megelőzően kezdődött, 2023 októberét követően kiterjesztette támogatását az izraeli hadseregre. Megalapozott okok alapján feltételezhető, hogy a Palantir automatikus prediktív rendőrségi technológiát, a katonai szoftverek gyors és kiterjedt fejlesztéséhez és bevezetéséhez szükséges alapvető védelmi infrastruktúrát, valamint mesterséges intelligencia platformját biztosította, amely lehetővé teszi a valós idejű harctéri adatok integrálását az automatizált döntéshozatalhoz. 2024 januárjában a Palantir bejelentette új stratégiai partnerségét Izraellel, és „szolidaritásból” igazgatósági ülést tartott Tel-Avivban; 2025 áprilisában a Palantir vezérigazgatója a Palantir által Gázában megölt palesztinokról szóló vádakra úgy reagált, hogy „többnyire terroristák voltak, ez igaz”. Mindkét eset arra utal, hogy a vezetői szintű tudás és szándék állt Izrael jogellenes erőalkalmazása mögött, és hogy nem sikerült megakadályozni az ilyen cselekményeket, illetve visszavonni a részvételt.
43. Izrael, mint „startup nemzet”, amelyet a 9/11 utáni globális biztonsági boom ösztönzött, jelentős lökést kapott a népirtás révén. Az egy főre jutó startupok számában globálisan az első helyet szerezte meg, 2024-ben 143 százalékos növekedést ért el a katonai technológiai startupok terén, és a technológia a népirtás alatt az izraeli export 64 százalékát tette ki.
Polgári álca: Nehézgépek a telepes-gyarmati pusztítás szolgálatában
44. A polgári technológiák régóta kettős felhasználású eszközként szolgálnak a gyarmatosító megszállás során. Az izraeli katonai műveletek nagymértékben támaszkodnak a világ vezető gyártóinak berendezéseire, hogy elűzzék a palesztinokat földjükről, lerombolják otthonaikat, középületeiket, termőföldjeiket, útjaikat és más létfontosságú infrastruktúrájukat. 2023 októbere óta ezek a gépek elengedhetetlenek ahhoz, hogy Gázában a struktúrák 70 százalékát és a termőföldek 81 százalékát megrongálják és megsemmisítsék.
45. Évtizedek óta a Caterpillar Inc. az Egyesült Államok külföldi katonai finanszírozási programján és az izraeli törvények által a hadsereg számára előírt kizárólagos licencen keresztül olyan berendezéseket szállít Izraelnek, amelyeket palesztin otthonok és infrastruktúra lerombolására használnak. Az IAI, az Elbit Systems és a Leonardo tulajdonában lévő RADA Electronic Industries vállalatokkal együttműködve Izrael a Caterpillar D9 buldózerét az izraeli hadsereg automatizált, távirányítású fegyverzetévé fejlesztette, amelyet 2000 óta szinte minden katonai akcióban bevetnek, hogy megtisztítsák a behatolási vonalakat, „semlegesítsék” a területet és megöljék a palesztinokat. 2023 októbere óta dokumentálták, hogy a Caterpillar berendezéseit tömeges rombolásokhoz – többek között házak, mecsetek és létfenntartó infrastruktúra lerombolásához –, kórházakon való rajtaütéséhez és palesztinok halálra gázolásához használják. 2025-ben a Caterpillar további több millió dolláros szerződést kötött Izraellel.
46. A koreai HD Hyundai és részben tulajdonában lévő leányvállalata, a Doosan, valamint a svéd Volvo Group és más nagy nehézgépgyártók már régóta érintettek a palesztinok javainak a megsemmisítésében, mivel mindegyikük kizárólagos engedéllyel rendelkező izraeli kereskedőkön keresztül szállít berendezéseket. A Volvo licencbirtokosa az ENSZ adatbázisában szereplő vállalat és üzleti partnere a Merkavim Transport Pty Ltd, amely páncélozott buszokat gyárt a telepek kiszolgálására. 2000 óta a Volvo gépeit használják palesztin területek lerombolására, többek között Kelet-Jeruzsálemben és Masafer Yattában. Több mint egy évtizede a HD Hyundai gépeket használják palesztin otthonok lerombolására és termőföldek, többek között olajfaültetvények lerombolására. 2023 októberét követően, miután a hadsereg letakarta a vállalati logókat, Izrael fokozta e gépek használatát Gáza városi területeinek, többek között Rafah és Jabalia elpusztításában.
47. Ezek a vállalatok továbbra is ellátják az izraeli piacot, annak ellenére, hogy rengeteg bizonyíték van arra, hogy Izrael bűncselekményekhez használja ezeket a gépeket, és hogy az emberi jogi szervezetek többször is felszólították őket, hogy szakítsák meg a vele fennálló kapcsolatokat. A csendes beszállítók így tudatosan hozzájárulnak a kiszorítás [displacement] rendszeréhez.
B. Betelepítés
48. A vállalati szereplők hozzájárultak a palesztinok életének megsemmisítéséhez a megszállt palesztin területeken, ugyanakkor segítették annak felépítését is, ami a helyébe lépett: telepek és azok infrastruktúrájának építése, nyersanyagok, energia és mezőgazdasági termékek kitermelése és kereskedelme, látogatók telepekre való vonzása, mintha azok szokványos üdülőhelyek lennének. 2023 októberét követően ezek a tevékenységek a települési vállalkozások példátlan növekedését eredményezték, és a vállalati szervezetek továbbra is támogatják és profitálnak a palesztin lakosság megsemmisítését célzó körülmények megteremtéséből, többek között a víz-, áram- és üzemanyag-ellátás szinte teljes leállításával.«
https://www.un.org/unispal/document/a-hrc-59-23-from-economy-of-occupation-to-economy-of-genocide-report-special-rapporteur-francesca-albanese-palestine-2025/
[1] Vö.: https://reszeghajo.hu/reszeg-hajo-ujsag/3705/ – Részeg Hajó megj.
[2] Vö.: https://reszeghajo.hu/pentek-esti-kisertetjaras/par-szo-a-gazai-ovezetben-zajlo-haboru-kapcsan-pentek-esti-kisertetjaras-vitaindito/ – Részeg Hajó megj.
[3] Az itt közölt tanulmányokban már nincsenek idézőjelbe téve az Izrael, Palesztin stb. kifejezések. Ennek oka az, hogy ezek a tanulmányok polgári szemléletűek, amit könnyed javításokkal és rugalmas fordításokkal nem lehet felülbírálni vagy épp elkenni. Ám az álláspontunk ettől még változatlan: a tőke személytelen osztálytársadalmának mozzanatairól van szó, nem pedig önmagukba szakított, polgári módon korlátolt és korlátlan szabad(os)sággal bír(hat)ó darabokról, amiket aztán jó polgárként nem a lényegi meghatározottságaik szerint, hanem a felszínesség önkényével csoportosít(hat)anak például a „haza” és a „nemzet” nevében, akár a burzsoáziát, akár a proletariátust tekintve, s amit a Kommunista Kiáltvány ekképp utasított el: „A munkásoknak nincs hazájuk. Nem lehet tőlük elvenni azt, amijük nincs.” (MEM 4.; https://reszeghajo.hu/marx-engels/mem/) – Részeg Hajó megj.
[4] https://www.szombat.org/politika/egymilliard-dollart-bukhatnak-az-izraeli-fegyverexportorok-rovid-tavon-a-bojkott-miatt – Részeg Hajó megj.
[5] https://jacobin.com/2025/10/italy-general-strike-palestine-labor ; https://telex.hu/kulfold/2025/08/17/altalanos-sztrajkba-kezdtek-izraelben-egymillio-embert-varnak-tel-avivba – Részeg Hajó megj.
[6] Véleményünk a „neoliberalizmus” fogalmáról https://reszeghajo.hu/reszeg-hajo-ujsag/vita-a-neoliberalizmusrol/ ; https://reszeghajo.hu/reszeg-hajo-ujsag/tgm-es-a-220-tezis-talalkozasa-a-boncasztalon-avagy-megjegyzesek-slavoj-zizek-a-kettos-zsarolas-ellen-c-konyvehez/ – Részeg Hajó megj.