2026. 02. 02.
Assembly.org.ua: Minneapolistól Ukrajnáig. Hogyan és kit fognak a tavaszi lövészárkokba hajtani, ha ezúttal sincs megállapodás a fegyverszünetről[1]
2026.01.26.
–
–
Miközben az Egyesült Államokban újabb tiltakozások zajlanak az istenkomplexusban szenvedő tarajos kufár és annak bevándorlásügyi gestapója ellen, amely a TCK[2]-s gazemberek szokásos „munkáján” felül most még arra is engedélyt kapott, hogy lakásokba törjön be bírósági határozat nélkül, az orosz-ukrán háborúról folyó tárgyalásokon a kulcskérdések egyikében sem mozdultak el a holtpontról – sem a területtel, sem a biztonsággal, sem a fegyverszünet formátumával kapcsolatban. A hadműveletek nem gyengülnek, hanem erősödnek. Mindkét oldal retorikája továbbra is ultimátum-jellegű, valódi engedmények nélkül. A népnek: üres szavak a békéről, a vezérkarnak: számítások, szállítások és tervek. A két évvel ezelőtti legrosszabb feltevéseink[3] válnak valóra.
„Minneapolisban az ICE migrációs szolgálat ügynökei ismét agyonlőttek egy balliberális aktivistát. A karhatalmisták azt állítják, hogy pisztoly volt nála, a társadalmi aktivisták szerint telefon. A videón[4] az látszik, hogy terepszín ruhás fegyveresek csoportja földre viszi az aktivistát, aki ellenáll (fegyver nem látszik, hogy volt-e vagy sem, az nem derül ki), azután ott a földön agyonlövik, még felkelni sem volt ideje. Éppúgy, mint legutóbb, amikor egyenesen az autója ablakán át lőtték le Renée Goodot, most is valamiféle irreális veszélyről mesélnek, amelyet a meggyilkolt az ICE fegyveres ügynökeinek tömegére jelentett. Még jó, hogy nem »önmagukat gyújtották fel«, mert ismerünk ilyen húzásokat is. De »Rafik vétlen«, a hegedűs támadt rá a nehézsúlyú birkózókra[5], nyomja szokásához híven a szélsőjobbos propaganda” – kommentálja az eseményeket Pavel Volkov, a zaporozsjei származású, Oroszországban élő sztálinista újságíró. „Egyszóval, a gyarmati terrorista módszerek visszatérnek a centrumba, ezek nyomában pedig jönnek a »színes forradalmak« módszerei is. Éveken át mi mind azzal viccelődtünk, hogy az USA-ban nem történhet »Majdan«, mert az USA-ban nem működik amerikai nagykövetség, de az idők változnak, az imperializmus degradálódik, és még a centrum lakosságát is »pápuákká« változtatja. Ez pedig annyit tesz, hogy a saját lakossággal szemben is ugyanolyan módszereket fognak bevetni, mint a »pápuákkal« szemben.”
Ukrajna-szerte 272 támadásról[6] számoltak be a TCK képviselői ellen a teljes körű háború közel négy éve alatt. Sok ez vagy kevés? Ha tekintetbe vesszük, hogy e „támadások” többsége valójában egyéni önvédelem volt, akkor nem sok. Az amerikai fejvadászok elleni fellépések létszámukat tekintve hatalmasak, és országos szinten koordinálják őket, miközben az ukrán kollégáikkal szembeni ellenállás (amelynek krónikáját például itt[7] és itt[8] publikáltuk) esetén a résztvevők csekély számát és a szervezetlenséget részben ellensúlyozzák más erős oldalak: a fegyverhasználat rendszeressége és a bármiféle politikai elitekkel való kapcsolat hiánya. Azonkívül: Ukrajna lakossága mindössze 20-25 millió fő, míg az USA-é 340 millió fölött van.
Egyebek mellett Harkov holodnogori kerületi bírósága december 29-én ítéletet hirdetett[9] egy lakos ügyében, aki három hónappal azelőtt belefutott egy fehér Fiat Doblón közlekedő TCK-őrjáratba. A TCK-sok kiszálltak az autóból, és elindultak a férfi felé, hogy ellenőrizzék katonai nyilvántartási iratait, azonban az illető futásnak eredt, majd gázsprayt fújt feléjük – áll az ítélet szövegében. Amikor a vádlott megbotlott és a földre esett, túrakést rántott elő, és a térde alatt megszúrta a saját súlyával ránehezedő pixelt[10]. „A sértett az alábbi testi sérüléseket szenvedte el: kés általi szúrt-vágott seb a bal térd alatti területen a térd alatti véna sérülésével, amelyet azután jelentős vérveszteség súlyosbított. Nevezett sérülések az igazságügyi orvosszakértői állásfoglalás konklúziója szerint súlyos testi sértésnek minősülnek.” Öt év börtönt kapott két év próbaidővel. Pervomajszkijban a zlatopoli kerületi bíróság január másodikán szintén elítélt[11] egy helyi lakost, aki rokkant szüleinek eltartója. Október 18-án részegen feltartóztatták őt a zsaruk, hogy ellenőrizzék az iratait, azután átadták a pixeleknek. Az őrizetbe vettet Harkovba akarták vinni a katonaorvosi bizottság elé, amikor kést rántott, és elrablóját a pillangókéssel hasba szúrta, majd megpróbált elmenekülni. A TCK-s enyhe fokú szúrt-vágott sebet kapott az elülső hasfalán. A bíróság három év börtönt szabott ki egy év próbaidővel.
„Egy spirituális ember élete és halála” című, nagy visszhangot kiváltott posztjában Oleg Torgalo kijevi üzletember, műkereskedő és az „Ukrajna-India Társaság” nevű társadalmi szervezet elnöke klasszikus példát hozott azoknak a sorsára, akik nem tudják vagy nem állnak készen megvédeni saját életüket – mindössze három nappal azután, hogy megjelent az egyik legborzalmasabb „halálezredről” szóló anyagunk[12]:
„Alekszandr Sirkovval a 2010-es években ismerkedtem meg egy spirituális programon. Akkoriban jött el ide Indiából egy kiemelkedő guru, és eszmetársakból álló kijevi társaságunk az ő fogadásának megszervezésével volt elfoglalva. Több vendég érkezett, mint vártuk – körülbelül száz fő, akiket fogadni, itatni és jóllakatni kellett. Szakácsaink jóformán megszakadtak a konyhában. Ebben a pillanatban belépett Alekszandr, és maga ajánlotta fel segítségét.
Azzal bíztuk meg, hogy gondoskodjon az édességről. Ő elment, megvett minden hozzávalót, és készített mindenki számára kétféle omlós, úgyszólván a szájban olvadó édes golyót. Jeles szakács és cukrász volt!
Akkor jól eszembe véstem őt: ülhetett volna a többiekkel, és hallgathatta volna az előadást, de ehelyett elment segíteni, és szolgálni a közös ügyet. Ő már akkor tudta, hogy a lelki fejlődés számára az ideálok szolgálata fontosabb és magasztosabb dolog, mint ezek puszta ismerete.
Alekszandr Szeverodonyeckben született és nőtt fel. Nem jutott neki könnyű sors. Mi minden nem volt élete során: templomban lakó hindu szerzetes, spirituális könyvek és a vegetariánus táplálkozás terjesztője, sőt, vidámparki attrakciók ellenőre. De mindezen évek során komoly gyakorlatokat végzett, rendszeresen utazott spirituális gyűlésekre és programokra. Mindig szerény és békés ember volt, jól megértette a Védák és a lelkigyakorlatok értelmét.
Vidám, nyitott és áldozatkész emberként véste magát emlékezetünkbe, aki mindig kész segítséget nyújtani. Alekszandr kész volt odaadni az utolsó ingét, megosztani az utolsó filléreit, csak hogy támogasson másokat. Megindítóan jóságos és együttérző volt. Szinte mindig mosolygott, és a körülményektől függetlenül barátságos, kulturált és az emberek iránt figyelmes maradt. Egyesek még furcsállották is – túlságosan el volt szakadva az anyagi vesződségektől, mintha nem e világról való lett volna. Még a legnehezebb helyzetekben sem vesztette el optimizmusát és hitét.
Alekszandr az emberek azon ritka kategóriájához tartozott, akikről azt mondják: „a légynek sem tudna ártani”. Valóban képtelen volt rá, hogy bárkinek kárt vagy fájdalmat okozzon. Született hittérítő volt: bármerre is járt és bárkivel ismerkedett is össze, ha a helyzet lehetővé tette, mindig Istenről kezdett beszélni. Többeket is ismerek, akik az ő szavainak hatására kezdtek lelkigyakorlatokat végezni.
Ősz végén tudtam meg, hogy Alekszandrt erőszakkal elvitte a TCK, mikor ő kilépett a házából. Csak egy hét elteltével derült ki, hogy kiképzőhelyre került, és a „Szikla” rohamdandárba készülnek küldeni. A katonaorvosi bizottság ott merő formaság volt: meg sem hallgatták az embereket, a panaszokkal és egészségügyi problémákkal nem foglalkoztak – kivétel nélkül mindenkit automatikusan alkalmasnak minősítettek.
Alekszandr megpróbálta érvényre juttatni alkotmányos jogait. Dokumentumokat és fényképeket mutatott be, melyek igazolták, hogy több mint 15 éve tagja egy Ukrajnában bejegyzett spirituális szervezetnek, amelyben az ahimszi (erőszakmentesség) az alapelvek közé tartozik. Kifejtette, hogy az Alkotmány szerint alternatív szolgálatot kell lehetővé tenni a számára. Nem utasította vissza, hogy szolgálja az országot, de fogadalmai alapján nem vehetett fegyvert a kezébe, és kérte, hogy lehetőleg biztosítsanak neki vegetariánus ételt.
Erre válaszként kemény erkölcsi nyomás alá helyezték: kiabáltak vele, fenyegették, sértegették. De mégsem vett a kezébe fegyvert. Ugyanakkor – minthogy egyebekben engedelmes volt és nem konfrontálódott – nem verték és nem vetették gödörbe, ahogyan a többi szolgálatmegtagadó némelyikével tették. Egyszerűen a konyhába osztották be állandó szolgálatra.
Hajnali fél négytől éjfélig dolgozott két héten át a katonai menzán, akár a fegyenctelepen, gyakorlatilag pihenés nélkül: ételt főzött, mosta az óriási kondérokat, az edényeket, a padlót. A telefont hetente egyszer kapta meg. Amikor felhívott, arról beszélt, hogy a végletekig kimerült, és morálisan padlóra került, hogy az állandó kialvatlanságtól zombinak érzi magát, olykor hallucinációk törnek rá.
Miután két hetet töltött ekkora nyomás alatt, nem bírta tovább, és azt mondta, hogy kész fegyvert venni a kezébe – csak alhasson ő is, mint a többiek, 7-8 órát. Később megbánta ezt a döntését, mert a konyhán legalább meleg helyen volt, a kiképzésen viszont kénytelen volt reggeltől estig a hidegben tartózkodni. Azt mondta, soha életében nem fázott és nem fáradt el ennyire. Megkurtított vegetariánus étrendje – főként kása és kenyér – nem tette lehetővé, hogy visszanyerje erejét. Szavai szerint e kiképzéssel egyedül annyit értek el, hogy már nem félt annyira a haláltól, csak hogy mindez mihamarabb véget érjen.
A kiképzés végére egészen megbetegedett és felszökött a láza, három napra befektették a gyengélkedőbe, antibiotikum-injekciókat kapott, majd – noha még beteg és erőtlen volt – továbbküldték: a valódi háborúba.
Elmesélte, hogy sok súlyosan beteg, sánta, fizikailag gyenge, pszichikailag nem teljesen egészséges ember és 50 év feletti férfi volt köztük. Szavai szerint a rohamcsapatokba legtöbbször olyanok kerültek, akiknek végképp nem volt se pénzük, se kapcsolataik, hogy elkerüljék ezt a sorsot.
Január ötödikén, kéthónapos „kiképzés” után az arcvonal közelébe szállították őket. Felhívott, és azt mondta, hogy Pokrovszk mellett van egy fedezékben, a tűzvonaltól néhány kilométerre, és várják a pillanatot, amikor átdobják őket a hadállásokba. Azt mondta, hogy az ott lévő tapasztalt katonák „egynaposoknak” hívják őket, és kertelés nélkül beszélnek arról, hogy nincs semmi esélyük életben maradni ebben a húsdarálóban. Január hatodikán este azt írta, hogy már a tűzvonalban vannak. Ezután a kapcsolat megszakadt. Néhány nappal ezelőtt legjobb barátjával kapcsolatba lépett egy bajtársa, és arról tájékoztatott, hogy a „Krisna” szolgálati hívónevű Szása elesett. Január hetedikén történt, karácsonykor, első katonai feladatának végrehajtása közben. A nyakát érte egy golyó, a halál azon nyomban bekövetkezett. Holtteste ott maradt a földön fekve a frontvonal mögött.
Számos nyilvános anyagot és szemtanúi beszámolót olvastam a „Szikla” dandárról, és megrázott, hány kemény vád és tragikus történet fűződik hozzá. Sokan írnak a tömeges veszteségekről már az első napokban. Az a nyomasztó érzésem támadt, hogy itt egy olyan osztagról van szó, ahol az emberi élet puszta fogyóeszköz. Keressetek rá az interneten, és olvassatok erről a dandárról magatok.
Így halt meg egy jó ember, akinek alkotmányos jogai, egészségi állapota, gyenge felkészítése és főként a harcosokra jellemző lelki alkat teljes hiánya miatt nem szabadott volna egy harcoló osztagba kerülnie.
Ismét azt láthattuk, hogy Ukrajna Alkotmányának 35. cikkelye, amely a hívők számára biztosítandó alternatív szolgálatról szól, csupán papíron létezik. A gyakorlatban el lehet tőle tekinteni, és erővel lehet embereket arra kényszeríteni, hogy fegyvert fogjanak. Én magam nem kevés ilyen esetet ismerek. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy egyes különösen állhatatos egyéneknek – mértéktelen próbatételek árán – mégiscsak sikerült megvédeniük jogukat, és fegyver nélkül szolgálniuk.
Az alkotmány dekorációvá vált: az állampolgároktól megkövetelik, hogy maradéktalanul tegyenek eleget a honvédelem kötelezettségének, de a többi cikkely fölött inkább szemet hunynak. Szüneteltetve, és nincs itt az ideje.[13]”
A témával kapcsolatban lásd cikkünket: „Törjétek össze ezt a sziklát”. Mi is a 425-ös önálló rohamezred, és mennyire nehéz jelenleg megszökni a kiképzésről[14].
–
–
Sztyepen Szkazin moszkvai baloldali író és költő tegnap egy vita során megjegyezte: „Vegyétek például bármelyik sztrájkot akár csak magasabb fizetésért, rövidebb munkanapért, vagy egy háborúellenes, a hadiszállítások elleni sztrájkot. Ez természetesen úgynevezett reprodukciós osztályharc a kapitalizmus keretein belül, de pontosan az efféle harcból indult ki a történelem valamennyi forradalma, és fog elkezdődni holnap a jövendő potenciális forradalma. Hozzáteszem, hogy anarchistáink és marxistáink, magához az osztályharc eszméjéhez való lekezelő viszonyulásuk révén, nem látnak meg rendkívül érdekes dolgokat, amelyek nap mint nap, szó szerint az orrunk előtt mennek végbe. A spontán tiltakozás – olykor akár egyéni – aktusairól beszélek. Egyébként ilyen történeteket valószínűleg szinte valamennyiünk ismer. De a »teoretikusok« és a »gondolkodók« látóteréből ez kiesik. Látszólag ezek a szabotázsakciók, »a viszonyok tisztázása a munkahelyen« stb. – jelentéktelen apróság. De… Ha nem tekintünk messzebbre »a legközelebbi jövőnél«, akkor ennek semmi értelme, igazatok van. De akkor minek beszélünk marxizmusról és anarchizmusról?” Az amerikai dolgozók és ifjúság reakciója arra, hogy a szövetségi erők terrorizálják őket, nem korlátozódik utcai tüntetésekre: Minneapolisban a helyi szakszervezetek és társadalmi szervezetek koalíciója január 23-ra városszerte egynapos általános sztrájkot hirdetett meg[15], amelyet azonban nem támogatott a vezető szakszervezeti központok vezetése. Noha a munkások olykor Harkovban is blokkolják a cégek működését, otthon maradva az embervadászat miatt[16], szervezett sztrájkmozgalomról egyáltalán nincs szó. Az okok messze nem csupán az áram és a fűtés kikapcsolásában rejlenek, amint azt megérthetjük egyik harkovi olvasónk január 21-i kijelentéséből, amelyet anonim módon tett a fűtéssel kapcsolatos helyzetről a városban: „A lakatosok közül legjobb esetben is az állománynak csak kb. 30 százaléka dolgozik, a rossz munkafeltételek miatt… és ahelyett, hogy foglalkoznának a munkafeltételekkel és a személyzeti osztállyal, a főnökség egyszerűen rásózza erre a 30 százalékra az összes munkát. Két ismerősöm is van, akik a katonai szolgálati mentesség miatt vállaltak állást a HTSZ-nél[17]. Másfél hónapig dolgoztak, majd felmondtak, mert ez egy rakás szar… Ukrajnában a főnökök nagyrészt nem szakemberek és nem vezetők, akik irányítják a folyamatokat és felelősséget vállalnak, hanem opportunisták, akik felveszik a zsetont. Éppen ezért szenvednek az alkalmazottak… mindezért az egyszerű munkások tartják a hátukat, amint az lenni szokott. Az inkompetens főnökség mindent a melósokra hárít, három műszakos munkarendre kényszerítve őket. A HTSZ-nél hol van, hol nincs mentesítés a katonai szolgálat alól. Jelen pillanatban éppen van. Ezért jelentkeznek a fiatalok munkára. Április 23-án a mentesítést megszüntették. Ez aztán a kupleráj. Nyáron beszélgettem egy kukásautó-vezetővel, azt mondta nekem, hogy ők viselik a kockázatot, amikor közlekednek, akkoriban nem volt mentesítés. A főnökség meg is mondta: ha bármi történik, nem segítünk. Bár történt egy olyan eset is, hogy a parkfenntartásnál egy traktorost bepakoltak[18], végül a főnökség nagy nehezen kihozta őt a TCK-ból… ráadásul úgy, hogy a TCK-sok máshonnan jöttek, és elszállították őt a várostól 70 kilométerre. Nincs rá semmi garancia, hogy holnap nem vonják meg a mentességet. Elbocsátás nincs, a körülmények olyanok, hogy normális ember nem megy oda dolgozni, ha pedig mégis, sokáig akkor sem fog dolgozni, mert a szervezete teljesen kikészül. Ott vannak például az utcaseprők… ki megy el utcaseprőnek? Nyugdíjasok, akiknek nincs meg a szolgálati idejük, vagy olyanok, akiket szinte sehova sem vesznek fel… A mentesség kedvéért ilyen munkát végezni… Azt hiszitek, a munkaadó nem tudja, mit jelent a mentesség? Ennek következtében a rabszolgaság csak erősödik.”
Ezeket a megfigyeléseket a harkovi városi chatek résztvevői az alábbiakkal egészítik ki:
„Nagyjából a 2022-es év végétől nyilvánvaló volt, hogy csak az kerül a lövészárokba, akinek nincs pénze. Egy csomó embert ismerek, akik már két éve nem mentek el otthonról, próbálnak kitanulni valamilyen online-tevékenységet. Mind ugyanazt mondják: nagyobb árat fizetnek, ha kilépnek az utcára. Azon a pénzen, amelyet a mikrobusz elhagyásáért kell fizetni[19], szerény igényekkel egy-két évig is el lehet üldögélni otthon. Guggolásokat végeznek, fekvőtámaszoznak, néha isznak egy kis vodkát, számítógépes játékokat játszanak, filmeket néznek. Illetve játszottak, amíg volt áram. Egyeseknek segítenek a szülei, másoknak dolgozik a feleségük. Szóval próbálnak a felszínen maradni. Az eszesebbek pedig csináltattak maguknak különféle mentességeket és halasztásokat, és szabadon járkálnak. A srácok fotókat raknak ki arról, hogy szilveszterkor a fél évfolyam társaságában ülnek a kocsmában, mert mindenkinek van valamilyen papírja. Nyilvánvaló, hogy a drogosoknak, az autistáknak, a nyomiknak, rokiknak és csöveseknek nincs halasztás, az ő útjuk csakis az arcvonalba vezethet.”
„Én két éve ki sem léptem a lakásból, hogy ne küldjenek erővel a föld alá. Igen, ez kemény próbatétel, főleg olyasvalaki számára, aki szeret jönni-menni. Emlékszem, egyszer éjjel elmentem gyalog a Goszpromtól a Védőkig[20], sétálni volt kedvem. Fél kettő táján indultam el, négy körül értem haza. Most meg mint egy kutya, maximum néhány másodpercre ha ki tudok lesni az erkélyablakból, és kész. Ha nem a földszinten laknék, talán gyakrabban ragadnék ott, legalább szívnék egy kis friss levegőt.”
„Én egy raktárban dolgozom, ajtókat rakunk össze és pakolunk járműre egész Ukrajna számára. Néhányan kaptak mentesítést. Én meg csodálkozom – Kijevben geb@sz, Dnyeprben geb@sz, még ha valamivel kisebb is, mégis mennek oda a megrendelések. Az emberek készen vannak az áramkimaradástól és a fűtés hiányától – de új ajtókat szerelnek fel. Így hát rakosgatjuk össze ezeket az ajtókat. A raktárban. Amit találat ért, még a háború elején. A munkafeltételek pocsékak, a hőmérséklet ugyanakkora, mint az utcán. Három nadrágot és három inget hordunk, így is teljesen készen vagyunk. Az egyedüli örömforrás: »hurrá, megrendelés jött, megmozgatok pár ajtót, legalább átmelegszem a fizikai munkától«. Hát így élünk. Elvi okokból kihúzom a telet a raktárban, azokért a pillanatokért, amikor a kapu nyílásán át nap mint nap látod, hogy a nappalok pár perccel meghosszabbodtak. Aztán egyszer csak vége lesz a télnek…”
A témával kapcsolatban lásd cikkünket: Felgyújtott TCK és válaszüzenet. Elvezethetnek-e a mozgósítás elleni lázadások a hatalom bukásához Ukrajnában?[21]
–
–
Fél évvel ezelőtt az „Asszamblejában” arról írtunk, hogy a mozgósítási tervet a hajléktalanok rovására teljesíthetik[25]. Azóta Harkovban viták folynak arról, hogy tényleg eltűntek-e a hajléktalanok, és ha igen, akkor elvitték-e őket:
„Én a Holodnaja Goránál[26] lakom, és jól emlékszem, hogy öt évvel ezelőtt még elég sokan voltak. Még társaságokat is szerveztek, és reggelente az udvarokon tartottak gyűléseket. Műanyagot gyűjtöttek, a kukákban turkáltak. És mostanra eltűntek. Nincsenek többé.”
„A Szevernajánál sokan mászkálnak, nem vettem észre, hogy kevesebben lennének. Nálunk, a Sztugyencseszkajánál kicsit kevesebben lettek. A kukákat pedig – csakúgy, mint a háború előtt – sajnos már régóta átnézik mind a csövesek, mind a még nem annyira csövesek. A sötétben állandóan hallod, hogyan kutakodnak az udvarokon, a szemetesekben, fémdobozokat keresnek éjjel és kora reggel.”
„A Novije Dománál senki nem tűnt el sehova. Az összes gyülekezőhely maradt. A kollektíva összeforrott. A TCK párszor odament a szemétlerakóhoz, ahol »mindent le lehet adni«, de a csövesek hősiesen még védték a területet. Úgyhogy a mi kerületünkben minden rendben. El sem tudom képzelni, honnan akarnak venni 800.000 embert. Jó, nem lesznek veszteségek, de a hadsereg formálisan már most 880.000 fős, és a 25 és 60 közöttiek többségét már összeszedték. Életfogytig tartó szolgálat, vagy mi? Úgy fest, leszerelés nem lesz soha az életben. És igen, voltam ott. Önkéntesen. És úgy vélem, nem érte meg.”
„A hajléktalanokat gyűjtik, de megválogatják őket, velük teljesítik a tervet, ha más nem akad. A múlt év végén például az AIDS-központnál tartottak begyűjtést (már megint), összeszedtek egy csomó drogost, elvitték őket, aztán kiengedték, egy héttel később ugyanezt megismételték, és így megy ez újból és újból. Simán elengedik őket, nem jók semmire, a kiképzőhelyek többnyire nem hajlandók átvenni őket.”
„Aki nálunk ma érinthetetlen, és különleges helyzetet élvez, az vagy fejes, vagy periférián lévő. A TCK nem nyúl se az egyikhez, se a másikhoz. Aki viszont középütt van (hétköznapi emberek a melósoktól az értelmiségiekig és a középvállalkozókig), az potenciális kliens… Abban a kerületben, ahol jelenleg lakom, vagy egy 50 körüli (annál nem öregebb) pasas. Egy áttelepült barátjával lakik egy szállón. Közvetlenül a háború előtt jött Harkovba, hogy beköltözzen a Szevernaja Szaltovkán lévő lakásba, amit megörökölt az apja halála után… ő maga Oroszországból jött, a felesége és a gyerekei Vlagyivosztokban élnek. 2022-ben az apja lakása leégett az irataival együtt… És azóta is iratok nélkül él!!!! 2022 óta követem őt nyomon. Nem beszélgetünk, csak elmondta a történetét… Mostanra eléggé belecsúszott az ivásba. Arról nem érdeklődtem, hogy miből él. A múlt télen megkérdeztem tőle: hogyhogy nem visz el téged a TCK? Azt felelte: időnként megállítanak, egy párszor elvittek, aztán elengedtek… Íme, a valóság.”
Mások mellett egyre több olyan katona is a társadalom mélyére süllyed, akik megszöktek, de nincs lehetőségük elhagyni az országot[27]. Egy harkovi önkéntes, Marina január 17-én kétségbeesetten írta a következőket:
„Elhúzni önkényes csapatelhagyónak nem olyan egyszerű, ha pedig mégis elhúzol, utána nem tudsz normális egészségügyi ellátáshoz jutni. Magánklinikára az önkényes csapatelhagyóknak általában nincs pénzük. Az összes pénz a parancsnokok zsebében van. Az önkényes csapatelhagyó, akit erővel vittek oda mikrobuszon, nem mehet be műtétre a kórházba, hogy kiszedjék az epekövét, mert ha odamegy, elküldik a csapategységéhez, ott összeverik és az arcvonalba dobják, ahol kinyúvad, vagy pedig otthon nyúvad ki műtét nélkül. Nincs sok választás, és tégy, amit akarsz. Hogy egy katonát kezelésre küldjenek, ahhoz meg kell járnia a pokol 27 körét, meg kell kennie a parancsnokot, az egészségügyi osztály vezetőjét és a többi buzer@nst, a baromarcú írnokok pedig nem képesek helyesen megírni egy jelentést. Óbégatnak, hogy elküldünk kezelésre, add a papírt, hogy a kórház kész fogadni téged… Előveszed a papírt, odaadod nekik, ők meg azt mondják: honnan szedted, és lóf@szt sem értenek abból, ami a orvosi jelentésben le van írva. A veseköved kiugorhat a gumibotos masszázstól, kikötve a fához… Srácok, akiknek hiányzik a lába, évről évre a katonaorvosi bizottság elé járulnak, és bizonygatják, hogy magatehetetlenek. Azok a barmok meg azt hiszik, hogy majd kinő a lábuk, mint a gyíknak. Az Ukrán Fegyveres Erők maga is ennek a hatalomnak a túsza… A hatalom ellen kellene vonulni, de mindenki fosik, csak ülnek a kanapén és pofáznak, csak a chatekben tépik a szájukat… Nem tudom, mit tegyek. Segítek ezenek a szerencsétlen srácoknak valahogy megélni, mert családjuk van. A katonáknak a civilek segítségére van szükségük, ők ugyanezt gondolják rólunk. Mindenkinek a hatalom ellen kell vonulnia. Mindenkinek szüksége van motivációra. De mindenki fosik.”
Köztudomású, hogy a totalitárius vallási szektákban különleges rituálékat folytatnak, hogy teljesen alávessék és elnyomják a hívek akaratát. Egy harkovi férfi és nő vallomása az úgynevezett „Ukrajna lelki egységének napján”:
„Mindenkit b@sztatnak a munkahelyén a 9.00-kor esedékes egyperces csend miatt? Nálunk [egy magánvállalat raktárában] fel kell állni. Mozogni, telefont nézni vagy beszélgetni tilos. Ugyanezt láttam az Adminisztratív Szolgáltatások Központjában.
Levelet küldtek arról, hogy szigorúan be kell tartani az egyperces csendet. A főnökségnek nincs más lehetősége. Ők is állnak, és felnyomják azt, aki nem tartja be.
A cég kijevi. Szaltovkaiak dolgoznak benne. Nem áttelepültek, hanem itteniek. Mert a helyzet reménytelen. A városban közlekedni nem lehet. Muszáj várni, és zabálni ezt a sz@rt.
Mert mindenki kitart. KITART!
Különösen vicces most, a hidegben állni mozdulatlanul.
Mint a seregnél. A sereg: az ember elfojtása az emberben. Fegyelem, és a kezdeményezés teljes hiánya. Ott sorozatban gyártják a kukkolókat és a szó nélkül tűrőket. Én Kucsma idején szolgáltam a seregben. Volt egy sorozóhely, amelyhez a zászlóalj tartozott. Lehúzta pénzzel a zászlóaljat és alázta a venyigéket. A sakálok a vezérkarnál ezt pontosan tudták, és nem volt vele semmi gondjuk, amíg rend volt. Néha még osztozkodni is kellett velük. Semmi sem változik. Mit tehetnek ezek a venyigék és kukkolók, akik a 90 százalékot alkotják? Úgy vélem, pár évig még lesz elég hús a TCK-nak. Van kit begyűjteni. Utána leszállítják a korhatárt. Utána mennek majd a zsernyákok és a katasztrófavédelmisek. 2030-ig. Senki nem akarja befejezni. Oroszországban ott vannak a birodalmi allűrök, és egy csomó ember a háborúból él. Európa Amerikával együtt a mi öklünkkel akarja padlóra küldeni Oroszországot, és ők is keresnek a háborún. Nálunk a bohóc nem akar lelépni, és megint csak vannak egy csomóan, akik a háborúból élnek. További milliók fognak meghalni és kivándorolni. A maradékon pedig levernek mindent.
Ez csak a kezdet. Zajlik a módszer bejáratása. Mindannyian jelzésre fogtok megállni az utcákon és a buszmegállókban. Írjátok rá egy kartonlapra, hogy „Fejezzük be a háborút”, és menjetek ki egyszemélyes tüntetést tartani a Szabadság téri sátor elé. Totális kontroll mellett sosem hagyják majd, hogy megszerveződjetek, a vezetők egyből az SZBU[28] pincéjében találják magukat, ami meg a spontán tüntetéseket illeti, hát a semmiért tartanak ekkora gestapó-állományt? Mindenki állni fog. Még jó, ha nem kell majd a tócsákban térdepelni.”
„A chatekben mindenki annyira elégedetlenkedik a hatalommal és az új rendszabályokkal, hogy öröm olvasni – a TCK-tól is készek mindenkit megvédeni, és nem mennének el mellette szó nélkül, és az áram lekapcsolását is ellenzik, és az egyperces csendet is, de a gyakorlatban… no, valójában ti is tudjátok. Anyunál az óvodában az egyperces csendet be kell tartani, ha az épületen kívül vagy, mert a szemközti oldalról az ablakokból figyelnek a tankerületisek. Én 19 évesen a tanárt is elküldhettem a francba, és elutasíthattam a részvételt bármilyen rendezvényen, amelyhez nem volt kedvem, és 2014-ig – egy állami hivatal munkatársaként – nem jártam semmilyen tüntetésre vagy politikai jellegű gyűlésre – ahová úgyszólván »kihajtottak« minket, és ahová mindenki csapatostul vonult –, mert nem törődtem az egésszel. Mostanra nagyon megváltoztak az idők, és a rám háruló felelősség mértéke is egészen más, és amit akkor el lehetett utasítani, az ma már nagyon »vészterhes«, főként a gyermekem és a családom számára. Úgy vélem, ezért válogatják meg ma sokan, mikor nyilvánítják ki az akaratukat.”
A témával kapcsolatban lásd cikkünket: Két tűz között. Milyen munkával tudja eltartani magát egy szolgálatelkerülő Harkovban?[29]
–
–
A hatalom iránti tisztelet hiánya még nem jelenti, hogy nincs tőle félelem. A fegyver erejével szembeni félelmet csak az oldja, ha nálad is van fegyver. Ha pusztán a lakosság fegyverhez való hozzáférését nézzük, a diktatúrák háborúja már rég átváltozhatott volna az ellenük folytatott háborúvá. Az Ukrán Nemzeti Gárda „Szkíta” nevű 5-ik szlobozsani dandárjának sajtóosztálya január 7-én azt jelentette, hogy kutyaidomárjai 2025 folyamán a következők beszállítását akadályozták meg Harkovba: 261 lőfegyver, 22 lőfegyver-alkatrész, 119 ezer, különböző kaliberű töltény, 419, különböző fajtájú gránát, több mint 3000 robbanószerkezet és közel 63 kilogramm robbanószer. A front túloldalán december 11-én jött ki az UFSZB[31] statisztikája a Belgorodi területről, mely szerint az elmúlt év kezdetétől az erőszakszervezetek 77 fegyvert, 26 ezer töltényt és több mint 4 tonnányi robbanószert foglaltak le a Belgorodcsinában. Emellett a házkutatások során felfedeztek 422 robbanószerkezetet, 316 házi készítésű robbanószerkezetet, 1173 tüzérségi lőszert, három tankelhárító löveget rakétákkal, három gránátvetőt és egy lángvetőt. Ugyanezen idő alatt a Belgorodi területen 36 bűnvádi eljárás indult fegyver vagy robbanószer birtoklása miatt, és további 27 ezek illegális eladása miatt.
Azt gondolhatnánk, hogy a határ környéki régiókban a hatóságoknak éppen hogy érdemes lenne felkarolniuk a nép általános felfegyverzését – azonban mind Ukrajnában, mind Oroszországban maffiarezsimek vannak hatalmon, és amint Latin-Amerika tapasztalata megmutatja, a maffia még a potenciális veszélyt is igyekszik gyorsan, gyökeresen és demonstratív kegyetlenséggel likvidálni. Példaképpen: Alekszandr Kozejev, a Belgorodi körzet Szevernij-Pervij falujának 33 éves lakosa 2024 nyarán talált egy kalasnyikovot – valószínűleg a katonák hagyták ott –, és hazavitte. Egy évre rá úgy döntött, hogy „nehéz anyagi helyzete” miatt eladja. Előtte direkt kivette az összes töltényt a fegyverből. Az eladás során az FSZB és a rendőrség letartóztatta. A bíróságon Kozejev kijelentette, hogy a fegyvert azért szedte össze és tartotta otthonában, hogy „megvédje önmagát és családját”, minthogy egy határhoz közeli körzetben lakik. A Belgorodi körzeti bíróság 4 év börtönre ítélte, a büntetés végrehajtását elhalasztva addig, amíg lánya be nem tölti 14-ik életévét. A Volokonovkai körzet Sztaroivanovkai falutelepének 58 éves képviselője a fészer bontása közben talált egy lefűrészelt csövű Moszin-puskát katonai töltényekkel. Ezek birtoklásáért két és fél éves szabadságkorlátozásra ítélték. Alekszandr Mihajlov 24 éves alekszejevkai lakos 2024 nyarán a kerti szaletliben talált egy RGD-5-ös gránátot gyutaccsal, és elutazott Kurszkba, ahol a robbanószerkezetet odaajándékozta egy ivócimborájának. Utóbbit ezután minden jel szerint letartóztatták. A kurszki ipari kerületi bíróság négy év szigorított fegyházra ítélte Mihajlovot 50 ezer rubeles bírsággal kiegészítve robbanószerek és robbanószerkezetek illegális eladása miatt. A kurszki területi bíróság helyben hagyta az ítéletet.
Egyszóval: ilyen geb@sz van, gyerekek[32]. Hogy hová jutnak a tárgyalások, idővel kiderül, mindenesetre abból az elvből indulunk ki, miszerint „reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra”. És felidézzük, hogy ha 1917-ben Harkov, a hátországbeli ipari központ az osztályharc élén járt[33], Ukrajna nyugati részét viszont elnéptelenítette a háború, úgy jelenleg minden pont fordítva áll. Ahogy az első világháború éveiben írta az egyetemi hallgató Vaszilij Ellanszkij, aki aztán irodalmi és politikai karriert csinált[34] az első fővárosban[35]:
…Valahol Volhínia földjein, Galíciában
Gépfegyver pusztítja az életet, –
Mi pedig, minden iránt közönyösen és megszokással,
Futjuk át az újságok sorait…
Gondoljatok bele! Hány ifjú, jó ember
Hal meg a nyirkos lövészárkokban
Azért, hogy valaki pénzt szerezzen…
Hogy ne érjen „dicstelen” véget a háború.
***
Hozzátesszük, hogy internetes lapunk nemrégiben azt is bemutatta, miért fogja Ukrajna a férfiak kiutazását a lehető legvégsőkig akadályozni[36].
Ezenkívül emlékeztetünk ünnepi válogatásunkra is a leglenyűgözőbb szökésekről a katonai egységtől vagy az országból, amelyeket az extrém feltételek dacára hajtottak végre[37].
[1] A cikk forrása: https://assembly.org.ua/nadeyas-na-luchshee-gotovsya-k-hudshemu-kogo-i-kak-budut-gnat-v-vesennie-okopy-esli-peregovory-o-mire-opyat-ne-dadut-rezultaye/
[2] TCK = Területi Hadállomány-feltöltési Központ. – A fordító megjegyzése.
[3] https://assembly.org.ua/zakonchit-vojnu-snizu-bezyshodnost-i-gnev-nakanune-dvuhletiya-bolshoy-vojny/
[5] A kifejezés egy szórakoztató tévéadásból eredő mém, amely a rendőrségi korrupciót figurázta ki. – A fordító megjegyzése.
[6] https://assembly.org.ua/statistiki-net-a-yavlenie-est-kak-ujti-v-szch-i-chto-takoe-shturmovye-polki-syrskogo/
[7] https://assembly.org.ua/ubijstvo-sotrudnika-tczk-vo-lvove-rasstrel-sosluzhivczev-i-drugie-novosti-soczialnoj-vojny/
[8] https://assembly.org.ua/ne-pervaya-krov-vystrely-v-begushcih-ne-ostanavlivayut-shturmy-graniczy-i-samozashhitu-ot-gosudarstva/
[10] A terepszín katonai egyenruha által inspirált kifejezés. – A fordító megjegyzése.
[12] https://assembly.org.ua/statistiki-net-a-yavlenie-est-kak-ujti-v-szch-i-chto-takoe-shturmovye-polki-syrskogo/
[13] A háborús Ukrajnában elterjedt kifejezés, ami a fennálló viszonyokkal szembeni kritika (az idézett szövegben: az állampolgári jogok) félresöprésére utal: a kritikának „szünetelnie” kell, „nincs itt az ideje”. – A fordító megjegyzése.
[14] https://assembly.org.ua/k-padeniyu-pokrovska-shtrafnye-podrazdeleniya-i-kak-seychas-sbezhat-iz-uchebki/
[16] https://assembly.org.ua/pochemu-usililis-oblavy-tczk-dezertirstvo-stalo-faktorom-nachavshegosya-razvala-fronta-ukrainy/
[17] Harkovi távhőszolgáltató vállalat. – A fordító megjegyzése.
[18] Mikrobuszba rakva elvitte a TCK. – A fordító megjegyzése.
[19] Utalás a TCK-nak fizetendő kenőpénzre, amiért az elszállított személy megvásárolhatja, hogy elengedjék. – A fordító megjegyzése.
[20] Harkovi metróállomások. (A fordító megjegyzése.)
[21] https://assembly.org.ua/leto-besporyadkov-dlya-ukrainy-kak-daleko-zajdet-borba-protiv-mobilizaczii/
[24] Utalás a Zelenszkij-adminisztrációra. – A fordító megjegyzése.
[25] https://assembly.org.ua/policzejskie-begut-za-graniczu-harkovskij-zamnachalnika-ugolovnogo-rozyska-chto-znat-dlya-pokhoda-po-griby/
[26] Itt és a következő bekezdésekben harkovi metróállomásokhoz kapcsolódó lakónegyedekről van szó. – A fordító megjegyzése.
[27] https://assembly.org.ua/statistiki-net-a-yavlenie-est-kak-ujti-v-szch-i-chto-takoe-shturmovye-polki-syrskogo/
[28] Ukrajnai titkosszolgálat. – A fordító megjegyzése.
[29] https://assembly.org.ua/mezh-dvuh-ogney-gde-i-kak-rabotat-uklonistu-chto-proishodit-v-kharkove/
[30] Szójáték. Az 2013-14-es tiltakozásokat (Euromajdan) ma „a méltóság forradalmának” nevezik hivatalosan Ukrajnában. A „méltóság” és az „undokság” szavak között az ukrán nyelvben csak egy betű a különbség. – A fordító megjegyzése.
[31] Az oroszországi FSZB titkosszolgálat területi irányító szerve. – A fordító megjegyzése.
[32] Ukrajnában szállóigévé vált szófordulat, állítólag eredetileg egy televíziós gyermekműsorban hangzott el. – A fordító megjegyzése.
[34] https://assembly.org.ua/dni-v-istori%D1%97-uhilyantska-romantika-revolyucziyna-klasika-i-suchasnist/
[35] Harkov az ukrán szovjetköztársaság első fővárosa volt. – A fordító megjegyzése.