Vigo esetében három körülmény játszott össze kedvező módon: a társadalmi–művészeti helyzet, a saját életkörülmények és a hangosfilm követelte útkeresés ösztönző ereje. Ilyen háttérrel készült el a Nizzáról jut eszembe (1929), a Taris (1931), a... Tovább!

A japán ’68-asok egyik alapvető törekvése, a II. világháborús fanatizmussal és militarizmussal való leszámolás, paradox módon újra valósággá vált egy baloldali alkotó életében. Ha van valami tanulság a japán ’68-ból, az éppen az lehetne,... Tovább!

„Az utópiák megvalósíthatók. Az élet az utópiák felé halad. És talán egy új évszázad kezdődik el, egy olyan század, amikor az értelmiségiek és a művelt osztály majd olyan módozatokról álmodozik, amelyekkel el lehet kerülni... Tovább!

Muszáj kicsit történészkedni, sorra venni az alaptényeket: Japán 1945. augusztus 15-én háborús vereséget szenvedett, több ezer éves története során Douglas McArthur négycsillagos amerikai tábornok volt az első külföldi katona, aki nemcsak a tartós megszállás... Tovább!

Miként Párizsnak és New Yorknak, Tokiónak is megvolt a maga emblematikus filmszínháza 1968-ban, amelynek zsúfolásig megtelt vetítései egy újfajta szemléletű, radikális fiatal közönség kemény magját teremtették meg. A helyi művésznegyed szélén meghúzódó monokróm-szürke Shinjuku... Tovább!

A lipcsei fesztivál nélkül nem volna módomban személyes élményre is támaszkodva beszámolni a háború előtti és alatti amerikai társadalmi filmdokumentarizmusról, erről az USA filmtörténetében éppúgy, mint az egyetemes filmtörténetben is megkülönböztetett helyet érdemlő, ám... Tovább!