2023. 02. 16.
BÉRMUNKÁS (IWW) – TECHNOKRÁCIA VAGY IPARI UNIONIZMUS
BÉRMUNKÁS (IWW) – TECHNOKRÁCIA VAGY IPARI UNIONIZMUS
Még az amerikai sikereket is felülmúló gyorsasággal terjedt a Technokrácia kifejezés szerte az országban. Állandó rovatát képezi a polgári sajtónak, amely rejtvény kocka módjára kezeli és adja az olvasói elé.
Akiknek még van veszteni valójuk, azok hamar meglátták, hogy ez az elmélet nem ennek a társadalmi rendszernek a kereteit erősíti, ellenkezőleg hosszú számsoraival bizonyítja, hogy társadalmi változásoknak kell bekövetkezni, hogy a termelésből feleslegessé vált milliók ismét munkához jussanak.
A munkások, akik negyedik esztendeje járják az utca kövezetét, gyárkaputól, gyárkapuig, megváltóként néznek a Technokráciára, mint a róluk beszélő elméletre, de nem tudják, hogy miként valósulhat meg, mert erre útmutatásuk a Technokratáknak nincsen.
Ezt az utat-módot egyedül az Industrial Workers of the World, a Világ Ipari Munkásainak a Szervezete (IWW) tanítja és mutatja, a munkásoknak, amelyet Wiener Andor munkástársunk egyik Cleveland West Side-on tartott előadásán olyan hűen ismertetett, hogy mulasztást követnénk el, ha ezt nem juttatnánk el Amerika minden magyar munkásának a kezébe.
Olvassa el ezt a kis füzetet, gondolkozzon rajta, és ha az abban foglaltakkal együtt érez, keresse a kapcsolatot az IWW szervezetével, hogy a társadalom összeomlása pillanatában ott legyen a termelés folytatására és annak szétosztására megszervezett Ipari Munkások nagy táborában.
A BÉRMUNKÁS lapbizottsága. Cleveland, O. (I.W.W.)
*
Nincs olyan szenzációs ügy, mely napjainkban nagyobb érdeklődést váltott volna ki, mint a Technokrácia. Amerika széltében, hosszában, a társadalom minden rétegében, sőt világszerte, a föld minden kultúr-országában, pro és kontra, a Technokráciáról beszélnek. Ez “új” elméletről, úgyszólván mindenkinek van véleménye. S csak természetes, hogy nekünk IWW-istáknak is van, kell, hogy legyen. Hiszen a társadalmi kérdések boncolgatásával foglalkozunk, több mint negyed századon keresztül.
Nem kis feladatra vállalkozunk akkor, midőn egy ilyen tárgy ismertetését egy rövid, meghatározott idő keretében kívánjuk elmondani. Egyébként pedig, a technokrácia eddig ismert munkái, egekig nyúló, beszédes számadataik, szinte lehetetlenné teszik, hogy róluk ilyen alapon adjunk ismertetést. De hiszen nekünk, munkásembereknek, nem is ez a legfontosabb a technokrácia megismeréséhez.
Mi, életünkön keresztül, az iparokban, a termelésnél kaptunk helyet, nem lepődünk meg a számok összehasonlító eredményétől. A folyton tökéletesedő gépeket, mi teremtettük, mi készítettük, mi állítottuk a régiek helyére, és mi próbáltuk ki először. Mi éreztük azoknak hatását, mert tökéletesedésük eredményeképp, mi kerültünk ki az utcára.
Munkában megnehezedett kérges kezünk nem alkalmas a számvetésre, kivonások készítésére, de a termelésben végbe ment kolosszális változások és tökéletesedések számbeli megértéséhez, nekünk munkásoknak nincs szükségünk.
Mi a Technokrácia?
A technokrácia, tudományos elmélet. Tudósok és mérnökök, válogatott legjobbjai szervezetben tömörültek össze azon célból, hogy a termelési folyamat fejlődésmenetét számokban öntve tárják föl a társadalom elé. Eredeti tervük szerint, mintegy 300 térkép (chart) kidolgozására vállalkoztak, hogy az árutermelés, minden ágát részletekre bontva összegezzék, és számokban mutassák be a szédületes haladást mely a legkülönbözőbb egyenlegek szerint, az ember és a gép társulásának eredményeként, a termelést tíztől ezerszeresig fokozta.
Legjobb ismeretünk szerint, a technokrácia Howard Scott, fő-technokrata személye és neve körül csoportosul. Ennek a száraz, csontos, sugár magas amerikai mérnöknek képzeletbeli alakja mindenütt megjelenik, mindenütt ott van, ahol a technokráciáról, akár mellette, akár ellene beszélnek.
Howard Scott-ról, a legellentmondóbb vélemények cirkálnak s anélkül, hogy azok hiteles, vagy hitetlen voltát elemeznénk, mi is elmondjuk róla, amit tudunk.
A fegyverszünet után ismertük meg. Azon nevezetes IWW konvenció után, melyen az IWW háború alatt bebörtönzött tisztviselői és tagjai is nagy számban részt vettek. Az IWW legjobbjai, legképzettebb harcosai, ekkor még csak föltételesen, biztosíték mellett voltak szabadlábon. U.S.A. Supreme Courtja, (Legfelsőbb Bíróság) előtt volt ügyük felülvizsgálás végett. Mint ismeretes, a bíróság úgy döntött, hogy vissza kell menjenek a börtönbe. Két évvel később, miután a háborús hisztéria valamelyest szanálódott, Harding elnöktől kaptak a fiuk kegyelmet.
Ezen nevezetes IWW konvención, egybehangzó vélemény alakult ki egy Ipari Felülvizsgáló és Oktató Bizottság felállítására. Mint fejlődő szervezet az IWW mindenáron arra törekedett, hogy az ipari fejlődéssel lépést tudjon tartani. Hogy az új alakulatokat, uj találmányokat, a termelés újabb módozatait tökéletesen ismerje.
Ezt a bizottságot, hozzáértő, műszaki emberekből állította össze a Végrehajtó Bizottság. És e műszaki csoport egyike volt Howard Scott is.
Az IWW tudományos havi folyóiratában, az “Indust-rial Pioner”-ban jelent meg ennek a műszaki bizottságnak a munkája. Magyar fordításban, lapunk, a “Felszabadulás” is számos cikket közölt, melyek az ő tollúkból eredtek. Ám a nagy üldözés tagjainknak újbóli bebörtönzése, arra kényszerítette az IWW központi adminisztrációját, hogy e minden tekintetben hasznos vállalkozást anyagiak hiányában, a tudományos havi folyóirattal egyetemben feladja.
Megalakulnak a Technokraták.
Howard Scott-ról, azóta sem nem hallottunk, sem nem tudtunk semmit. Mint később kitűnt, megkedvelt munkájával nem hagyott fel. New York felé vette útját, ahol megismerkedett, Amerika legjobb mérnökeivel, szaktudósaival. Itt találkozott Charles Steinmetz-el egyik legnagyobb, lángelméjű villanymérnökével korunknak. Amint Steinmetz halála után, nyilvánosságra is hoztuk, Steinmetz is mint sok más tudós, éles figyelője volt az IWW mozgalomnak. Lapjainkat, állandóan olvasta és a mozgalmat anyagilag is támogatta. (Az Industól Pioner, előfizetése halála után hat esztendővel járt volna le).
Kétségtelen, hogy Steinmetz, mint a Technokraták szervezetének egyik alapító tagja, teljesen tisztában volt az Ipari Társadalom elméletével. Élénk emlékünkben él még ma is, azon szenzációs nyilatkozata, mely szerint, látnoki szemével meglátta és megjósolta, hogy kevesebb mint ötven éven belül, oly magas fejlődési fokot ár el az Egyesült Államok, hogy az átlagos ember képzeletét, a kijelentés, úgymond szinte megcsiklandozta. “Nem lesz hamu, piszok. Nem lesznek nagy városok, munkás gettókkal. Nem lesz nyomor és nélkülözés és az egész ország egy nyüzsgő méhkashoz fog hasonlítani, melyben alig pár órai munka mellett, a legnagyobb megelégedésben és boldogságban fogunk élni.
A technokraták akkor még maroknyi csoportja, ilyen és hozzájuk hasonló emberekből verbuválódott össze. Későbben, mint tudjuk, számuk már meghaladta a háromszázat. Munkahelyükül, a Columbia University egyik terme szolgált, ahol csöndes elvonultságban, teljes tíz éven keresztül dolgoztak anélkül, hogy körülöttük nyüzsgő és viaskodó világra hederítettek volna.
A Technokraták a Nyilvánosság Elé Kerülnek.
Rengeteg munka elvégzése várt rájuk, mely nem is tűrhetett beavatkozást és zavart. Hiszen az utóbbi, százszázötven év poros aktáiból kellett ki keresniük és összeállítaniuk a számoszlopokat. Az utóbbi 25-év is hiányos volt, de ennél sokkal hiányosabb az azt megelőző évek statisztikája.
A lassú munka eredménye, mintegy hatvan térkép-vázlat elkészítésével öltött testet. Ezeket, ellenőrzés végett, a különböző fórumoknak küldték el. A hiányos anyag miatt önmagukat kívánták biztosítani, számoszlopaik helyes voltáról. És ezek a vázlatok, mint ők mondják, illetéktelen kezekbe kerültek. Nyilvánosságra hozták, megkérdezésük, az ő jóváhagyásuk nélkül.
Az újságírók szenzációra éhes hada, meglepte a Columbia Egyetem termében szorgoskodó mérnök-tudósokat és a kérdések garmadájával halmozták el őket. Nem lehetett ki térni. Beszélni kellett. Feltárni tervüket, munkálkodásuk alapját, annak mibenlétét és célját. Akarva nem akarva a nyilvánosság elé kerültek.
A vezető, nagy kapitalista napilapok, milliós példány számban, terjedelmes cikkekben számoltak be szenzációra éhes olvasóiknak, az “új” elméletről. A hírek eljutottak a legkisebb falu hetilapjáig. Átszelték az óceánokat és mindenütt tárgyalni kezdték a technokráciát. Tudományos heti és havi folyóiratok, folytatásos cikkekben, legjobb tollú munkatársaikat szólaltatták meg az ügyben. Interjúk százai jelentek meg. Sőt még az előadások tartásától sem zárkózhattak el.
Az Amerikai Szellemi Forradalom.
Az elfásult, novellákon, base-ball-on és bokszoláson csámcsogó amerikai életben kitört a szellemi forradalom. Megindult az eszmecsere és vita. Oly annyira, hogy maguk a Technokraták, az egyesületüket szükségesnek tartották egy konvencióra összehívni, hogy konkrét állást foglaljanak.
A sivár amerikai szellemi élet egyszerre színessé változott. Hiszen tudott dolog, hogy az amerikai munkásmozgalom, intellektuelekben a legszegényebb volt mindig. Mert amíg Európában sőt Magyarországon is a Dr. Varga és László Jenők, tucatját látjuk a munkásmozgalomban, ahol egy Szabó Ervint látunk, amint törte az ugart és csoportosította maga körül a társadalmi forradalomért buzgó erőket, addig egy ilyen roppant nagy ország éppen ilyen emberekkel nem dicsekedhetett. Kivéve a bukott ügyvédek és elesett kis egzisztenciák érdekcsoportját, akik a politikai pártokon keresztül, mint konjuktúra lovagok, szédítették a jobb sorsra érdemes munkásságot.
Az amerikai szellemi élet eme sivársága egyébként. érthető is. A mérnökök, s szaktudósok, a tőkések által olyan kiváltságos helyzetbe kerültek, hogy még ha pozíciójuk nem is forgott veszélyben, akkor sem voltak hajlandók közösséget vállalni az overallos munkásokkal, mert az ily fajta érintkezés, nekik nem derogált.
Az úgynevezett kapitalista nemzetgazdászok meg éppenséggel azért húzzák nagy fizetésüket, hogy a népet maszlagolják és a dolgok mai rendjét kényszerzubbonyba húzzák és örökkévalóságukat bizonyítsák.
Ám beteg rendszerünk hullafoltjait eltakarni a depresszió következtében többé nem lehet. A fehérgalléros rabszolgákból is túltermelés van. A “Kollegák” egész sora szintén az utcára került és közülük nem egy törött egzisztencia keresett már eddig is az öngyilkosságban menedéket.
Az amerikai szellemi élet sivatagi sivárságában, mint oázis jelent meg a technokrácia. Reményt öltött a fehér gallérosokba is és a létező dolgok ferdeségeire figyelmüket felhívta. A pusztulásra ítélt rend iránti bizodalom, megingott oszlopos fenntartóiban is. Bekövetkezett a szellemi forradalom.
Felbomlik az Egység a Technokratáknál.
Mint az események beigazolták, a Technokrácia tudományos összetétele dacára, a Technokraták tábora sem maradhatott egységes. A már előbb említett és Atlantic City-ben megtartott országos konvenciójukon, nem a színtiszta forradalmi meglátás került előtérben. Azok kerültek többségbe, akik még mindig foltozhatónak tartják a mai rendszert. Akik úgy hiszik, hogy a politikai kormányformákat ipari adminisztrációval kell ugyan helyettesíteni, de a gyökeres változás a magántulajdon rendszerének feladása, nem szükségszerű.
Az ilyen többségi állásfoglalás elkerülhetetlenné tette a szakadást. Ezt alig pár hétre követte Scotték eltávolítása a Columbia Egyetemről. “Bűnük” érthető. Hiszen ők (Scott-ék) a kapitalista rendszer ellen foglaltak állást. Rábizonyították, hogy menthetetlen, napjai megszámláltak. A NÉGY ÓRÁS MUNKANAP ÉS NÉGY NAPOS MUNKAHÉT SŰRGŐS BEVEZETÉSÉT JAVASOLTÁK. Ezért, hogy úgy mondjuk, enyhén bántak el velük a tőkések. Mert éppen mi vagyunk azok, akiknek ilyesminek követeléséért, gyilok és börtön jutott osztályrészül.
Jelenleg a technokratáknak, már három különböző alakulatuk van. De számoszlopaik és megállapításaikon kívül, a dolgok mikénti végrehajtására, nincsen programjuk, az osztályharcot teljesen mellőzik s mint ilyenről nincsen mit beszélni. Ezek után egyenlőre, végezhetünk is a Technokráciával és rátérhetünk tárgyunk második részének ismertetésére, az Ipari Unionizmusra, annak megtestesítőjére, az IWW-ra.
IWW a Tudományos Ipari Unionizmus.
Huszonhét évvel ezelőtt alakult meg az IWW szervezete, melyet a géptechnika fejlett termelő rendszere keltett életre. Minden további vita és okoskodások elkerülése végett, meg kell állapítanunk, hogy az IWW megalapításánál, bár sokan működtek közre, de téves minden olyan magyarázat, mely egyes emberek, vagy pártokra iparkodik ruházni a megalapítás érdemjogát. A születésnél ott voltak az akkori munkáspártok és a szervezetek számos képviselői, akiket a fejlődési viszonyok élesebb látókörrel felruháztak. Ám a születésnél, valamennyien, csak a bába szerepét töltötték be, mert az Industrial Workers of the World-ot, nem ők teremtették, hanem a MODERN GÉPTERMELÉS FOLYAMATA SZÜLTE MEG.
Az életenergiával, tettre vágyással és forradalmi készséggel fűtött szervezet, joggal vonta magára, az uralkodó osztály haragját. Mert Amerika történelmében, páratlanul állók azok a fejezetek, amelyeket az IWW irt harcaival.
A kisipari rendszer hatalmas gyárakká, trösztökké való átalakulási idejével van szoros kapcsolatban az IWW ifjúkora. Ma is páratlanul álló sztrájkokkal, osztályharcokkal döngeti az IWW, a kapitalizmus várfalát. Közvetlenül a harcok alatt és utána, már tényleges formát öltött a termelésre való átmenet.
Lawrence, McKees-Rocks, Schenectady, Akron városokban levezetett sztrájkok, a nyugati ércbányászok hatalmas sztrájkja, a Massabee Iron Rangé; Butte, Seattle mind, mind történelmi példákkal szolgálnak arra, hogy az IWW az ipari korszak szülöttje, a legalkalmasabb időben jelent meg az élet porondján. Nem csoda, hogy az amerikai kapitalizmus, minden eszközt megragadott, az IWW elpusztítására. S hogy ez nem sikerült mégse, bár nem kizárólag, de jó részben annak tudható be, hogy az IWW,mint a kizsákmányolási rendszer ellentéte, az új társadalom tudományos alapja, az ipari adminisztráció megtestesítője, s mint ilyen elpusztíthatatlan. Bele született a rendszerbe, melyet a magában hordott ellentétek megérlelnek ugyan de el is pusztítanak. EZEN TUDOMÁNYOS MEGÁLLAPÍTÁS BENNFOGLALTATIK AZ IWW LEGKORÁBBI IRODALMÁBAN és éppen ezért a Technokraták szenzációs effajta megállapításai, csak azoknak újak, akik tőlük hallották először.
A Kapitalizmus Mint a Javak Tékozlója.
A termelés anarchiájáról annyit irt az IWW, hogy vaskos kötetetek kellenének teljes összefoglalásához. Szónokaink, kik egyébként valamennyien a bérmunkások táborából kerülnek ki, gyakorlatból ismerték és ismerik a kapitalisták tékozlását, s mint ilyent döntő érvekként sorakoztatták fel, a gyűlések ezrein. A háborúkban használt öldöklő szerszámok, ágyuk, muníció és más felszerelések készítését, haszontalannak minősítettük, károsnak tartottuk és tartjuk. Nem egyszer mutattunk rá, hogy azok a munkás ezrek és milliók, kik az ilyen eszközök gyártásánál nyernek alkalmazást, a társadalom részére nem végeznek sem hasznos, sem maradandó munkát.
Hogy a hadsereget szolgáló ifjúság legszebb idejét a rombolással tölti, holott ha őneki is megadatna ez alkalom az iparokbani termelésben részt venni, hasznos munkát végezni, az erre alkalmatlan, nőket, gyermekeket és a munkából kidőlt öregeket helyettesíteni, nagyot változna, társadalmunk torzképe.
Rámutattunk, hogy kizárólag csak profitért, milyen silány anyagokból állítják elő a szükségleti cikkeket. Hogy a tőkések érdeke, azoknak minél előbbi elkopása, mert az újakkal való helyettesítés, még több profitot jelent. Hogy a széntermelő vidékekre, ötszáz mértföldekről szállítják más államokból a szenet, a vaskohókba a vasat csak azért, mert egy-egy versenytárs olcsóbb költségvetést adott. És hogy ilyesmi, mennyi fölösleges munkát, energiapocsékolást jelent.
Régen megállapított tényként szerepel az IWW irodalmában, hogy egyes iparágakban, annyira fokozott a termelés, hogy a tőkések nem merik alkalmazni az újabb találmányokat, mert azok gyakorlati használata, döntő kihatással volna rendszerünkre. S hogy nem találunk nagyobb megértésre a munkásság részéről, az leginkább annak tudható be, mert az utóbbi huszonöt év (1929-ig), rövid megszakításokkal, az amerikai fejlődés aranykora volt. A szédületes fejlődés és haladás közepette, mindaddig, amíg elhelyezkedési lehetőséget tudott biztosítani a töke a munkásságnak, azok a beléjük nevelt individualizmus (ki-ki magának) elve alapján, meggazdagodni akartak.
A mérték betelt. A kapitalista rendszer kifejlődött és csak idő (az is nagyon rövid) kérdése, hogy a fejlődés útjából eltakarítsuk. Ezt magyarázzák a technokraták is. Tudományosan, számokkal alátámasztva tárják a nyilvánosság elé, a megállapított tényeket.
Az Áru Rendszer Felmondta a Szolgálatot.
Az IWW abban különbözik minden politikai párttól, vagy szervezettől, hogy a BÉRRENDSZER MEGSZÜNTETÉSÉT TŰZTE KI ZÁSZLAJÁRA. Amíg a szakszervezetek a tőkésekkel való testvériességüket vallják, amíg a politikai pártok, valamennyien (módozat különbségekkel) az államhatalom lefoglalását tűzte ki, mint “forradalmi” föladatot, addig az IWW a társadalom alapját, fundamentumát akarja megváltoztatni.
Az állam, csak az iparok cselédje. Az ökrösszekerek idejéből ránk maradt, mesterségesen ránk erőszakolt kormányzási forma, mely egy modern társadalmi rendszer irányítására alkalmatlan. A törvények hatalmával, azok rendelkeznek, kik a termelő eszközöket és az élet javait bírják. Személycsere e téren, minket nem elégít ki. Az események egyébként is igazolják az IWW ezen megállapítását. Még az Oroszországi események is. Az Államgépezetben személycserék történtek, Orosz, Német, Angol és más országokban, de a bérrendszer megmaradt. A kizsákmányolás tovább folyik. És folyni is fog mindaddig, “amíg a munkásság, birtokába veszi a földet, bányát, gyárakat és termelő eszközöket és megszünteti a BÉRRENDSZERT.”
A technokraták más szóval fejezik ki tudományos megállapításukat, ők bérrendszer helyett “ÁRURENDSZER”-ről beszélnek. Akadémikus okoskodás volna a kettő-közötti különbségnek magyarázata. Mi azért megmaradunk a bérrendszer kifejezés mellett. Bérmunkások, bérrabszolgák vagyunk és e rendszer jeleit, mint súlyos keresztet a vállunkon cipeljük. A bérrendszer megszüntetése, szervezetünk határozottan kifejezett célja, melyhez fanatikus meggyőződéssel kell ragaszkodnunk.
Amíg azonban a technokraták csak tudományos megállapításukban fejezik ki az “ÁRU RENDSZER” káros voltát, addig az IWW programot dogozott ki, a bérrendszer megszüntetésére. Harci programot, melyet osztályharcai, sztrájkokkal egy végső nagy ütközettel, az általános sztrájkkal törekszik megvalósítani.
Tehát ezen megállapítás sem “új”. Legfeljebb azoknak új, akik a technokratáktól, vagy velük kapcsolatosan hallották először.
A Rövidebb Munkaidő Mint Forradalmi Cél.
A kapitalizmus szíve, zsebében, bugyellárisában van. Nem az ellene el hangzott beszédek, sem pedig a szidalmak azok, melyek megharagítják. Szimatja és érzéke, pénzel és arannyal mérhető csupán. Kegyetlen, mint maga a rendszer, melynek könyörtelen ura. Melyhez való görcsös ragaszkodása, horribilis hasznában, profitban, nélkülözésben és nyomorban jut kifejezésre.
Negyedik esztendeje tart már a depresszió, mely mérhetetlen szenvedést és nyomort juttatott a munkásnépnek osztályrészül. Az IWW megalakulása óta a rövidebb munkaidőt, mint forradalmi követelést tűzte zászlajára. A munkásszervezetek, (még szakszervezetek is) azon célból alakultak, hogy eredményes harcot vívhassanak a tőkésekkel szemben. Hogy a termelt javakból, nagyobb részesedést kapjanak, hogy a gépek fejlődése áldást és ne átkot hozzon részükre.
A munkásharcok évszázadokon át, kifejezetten a rövidebb munkaidő megteremtéséért folytak. Az IWW mint a szervezkedés legtudományosabb és legfejlettebb megtestesítője, átvette a küzdelmek továbbvezetését, melyet harcos múltja és jelenje bizonyít legjobban.
A közelmúltig hatórás munkanapot és öt napos munkahetet követelt. Ám bekövetkezett az előre megjósolt összeomlás. A munkás milliók utcára kerültek és könyöradományon tengődnek. Az IWW őszinte jóakaratú figyelmeztetése és a munkásság harcra való ösztökélése nem talált kellő megértésre és ez most megbosszulta magát a szervezetlen munkásság tehetetlenségében.
És amíg a munkáspártok reformokkal való bíbelődéssel vannak elfoglalva, amíg természetükhöz híven tovább ámítják a tömegeket, addig az IWW elvetette a hat órás munkanap és öt napos munkahét követelését illetve az 1932-ős konvencióján november havában, négy órás munkanap és négy napos munkahét követelésére módosította át.
Ezen követelés forradalmi volta abban nyilvánul meg, hogy az új társadalomban is maradandó, melynek teendője a munka teljes és egyenlő felosztása kell legyen. De úgy is, hogy a jelen társadalomban a munka arányosabb fölosztását eredményezné. Könyöradományon és éhbéreken való tengődés helyett, vissza nyerheti a munkásság megpuhított gerincét, beleszólást nyer az iparok irányításába, arányosabb munkamegosztást teremtve, ellenőrzés gyakorlásához jut a termelésben.
Mint az IWW a technokraták is a négy órás munkanap megteremtésében látják a vajúdás megoldását. S ha ezt nem lehet a rendszer megdöntése nélkül megvalósítani, akkor annál inkább sürgetni kell az érte való forradalmi harc megindítását. Amiről egyébként a technokraták hallgatnak. Harcról, szervezkedésről ők sehol sem beszélnek. Figyelemre méltó még az is, hogy az IWW konvenciója, teljes három héttel előbb fejeződött be és a négyórás munkanapról szóló kiáltványunk, már előbb került forgalomba, mintsem a technokratáktól hallottuk volna.
Tovább Vittük a Marxi Elméletet.
A munkásmozgalom akárhány felé tagozódott is a tudományos szocializmus, a Marxi elméleten alapszik. Az IWW-ra várt az a feladat, hogy minden politikai pártelmélettel szakítson és a Marxi elmélet alapján, gyakorlati programot dolgozzon ki. Mi elfogadtuk az értéktöbbletről szóló tudományos megállapítást és a történelmi materializmust is. De volt tudásunk, bátorságunk és erőnk a múlt század alkalmazhatatlan, politikai párt formáival teljesen szakítani.
Ezért a nagy harag a párt-szocialisták és az úgynevezett kommunisták részéről. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy az osztályharc, maga a forradalom, minden országban, a helyi viszonyok fejlett vagy fejletlen voltához kell idomuljon. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy Amerikában, mint a legfejlettebb ipari országban a taktikák és forradalmi eszközök, mások kell legyenek, mint a fejletlen Európai országokban. Még orosz csizmában se engedtük az amerikai osztályharc beleszorítását.
Még 1908-as konvenciónkon szakítottunk a pártelméletekkel, alkalmatlanoknak találtuk és minősítjük ma is az osztályharcra. Ez idő alatt, tudományos elméletünket, az államot illetőleg teljesen kifejlesztettük. Az uj társadalom adminisztrációját, csak tudományos ipari alapon tartjuk működőképesnek.
Mi csak egyetlen egy térképet készítettünk e társadalomról, (lásd a 8 és 9 oldalon) mely egyben az új társadalom tudományos szerkezetét ábrázolja. E tervezetben, minden ipar tudományosan osztályozva van. De e mellett, hely biztosíttatik, mindenkinek arra, hogy hasznos működő tagja legyen a társadalomnak. Kivételesen két elem nem talál benne helyet, illetve két mesterség. Nincs hely a politikus és az ügyvédi szakmák részére.
Két dolog között kell majd választaniuk azoknak, kik ezen mesterséget űzik. Vagy ráadják magukat hasznos munkára, vagy elköltöznek a holdba. De abban a társadalomban, melynek alapja a bemutatott ábra, részükre nincsen hely biztosítva. Akik ezt megértik, megérthetik azt is, hogy miért haragszanak miránk annyira a politikusok. De eggyel több lett nekik is a haragosuk. A technokrácia e tekintetben is a mi nézetünket vallja.
Ők is azt mondják, hogy semmi néven nevezendő államforma nem felelhet meg egy iparilag fejlett ország tudományos vezetéséhez. Ipari adminisztráció felállítását sürgetik. Tudományosan bírálják a helyzetet és annak tarthatatlanságát. Teljes lezüllést a középkorba való visszaesést, a társadalom bomlását jósolják, ha időben nem sikerül a politikusok eltávolítása és az iparok vezetésének a társadalom irányításának, ipari adminisztrációjának megteremtése.
Az Ipari Szervezet Mint Egyedüli Harci eszköz.
Ám amíg a technokraták, megállapításokat tesznek csupán, addig az IWW tudományos szerkezettel Ipari Szervezetet épít, és azt hirdeti, hogy a kapitalista rendszert, meg kell dönteni. Amíg ők kizárólag Amerikáról beszélnek, az IWW tervezetet nyújt, az egész világ dolgozóinak mikénti összefogására az új társadalom megteremtésére. Minden tekintetben tovább vittük az elméletet, mely szenzációként a technokráciával kapcsolatosan közismertté vallott. Egy kivételével, amire a befejezés előtt, még rátérünk.
Annyit már az eddigiekből is megállapíthattunk, hogy mi sem vagyunk többé árva gyerekek (általános derültség és mosoly a hallgatóság részéről). Mert eddig még minden munkásalakulat, nagy embereikre hivatkozott. Mindegyiknek kezében ott volt Marx könyve, mint egy biblia és olvasták belőle az ő vallásukat igazolni látszó igazságokat. Marx, Lenin, De Leon. Mi pedig egyszerű munkásemberek a magunk módja és tapasztalata szerint magyaráztuk az igazunkat. Annyit azonban nekünk is hozott a technokrácia, hogy most egészen bátran hivatkozhatunk nagy emberekre korunk tudósaira, nemcsak mi kérges kezű munkásemberek hanem a technokraták is így mondják. Egyébként részünkre más újat nem hoztak ők sem, program nélküli megállapításaik sem. Számadataikból idézhetünk és egyenlőre el is intéztük az új alakulatot.
Amennyiben a társadalmi tudományt messze tovább vitték mégis, az a mértékegység új módszerének megállapításában van. Habár ők tagadják, de szorosan Marxot követik ebben is. Csupán annyival mentek messzebb, hogy értéket nem emberi erővel, hanem energia erővel mérik. Ám az emberi erő ma még és valószínűleg még sokáig, nélkülözhetetlen a termelésnél így szerepét ki kapcsolni az izom és erőkifejtést eltávolítani egyenlőre nem lehet. Az újítás, igazán csak akkor válik be, ha egy olyan rendszert teremtünk, melyben a fizikai erő a minimumra fog csökkenni.
Az osztályharc szempontjából bírálva és összegezve a dolgot: Sokat fog jelenteni a technokrácia megjelenése. Akkor és olyan arányban, amint fejlődik és erősödik, osztályszervezetünk. Mert a mérnökök és üzemvezetők sem kiváltságosak többé. A fejlődés rájuk is kihat. Belőlük is mind több lesz a fölösleg. Nem is beszélve arról, hogy évente, több mint egy millió magas iskolát végzett férfi és nő kerül a munkapiacra, kiknek az elmúlt évben csak hét százaléka talált elhelyezkedést.
Megvan a remény arra, hogy mind közelebb kerülnek az ipari munkások táborához. Hogy mint az ipar rabszolgái, mind jobban meggyűlölik a rendszert és ha nem is teljes számban, de az eddiginél nagyobb arányban töltik ki majd a szervezett munkások harcos táborát, adnak értéket és tartalmat ahhoz a harchoz, melyet eddig csak nagyon kevesen látnak meg és még kevesebben ismernek el.
Az új társadalom, melyről a technokraták beszélnek, harc nélkül nem valósítható meg. Történelmi tények igazolják, hogy minden uralkodó osztály, görcsösen ragaszkodik uralmához. Fel, csak erőszakkal adta. El kell tehát készülnünk, a harcra, melynek sikere és eredményeképp a technokrácia álomországa, megvalósulni fog. Ezt a harcot készíti és szervezi az Industrial Workers of the World (IWW), mely szervezet semmit sem ígér, de ha tagjaivá válunk, és annak kereteit kitöltjük, harcunk busás jövedelmeként, egy uj szabad és boldog rendszert nyerünk.
Egy olyan rendszert, melyben nem lesznek osztályok, bérért dolgozók s mit sem tevő parazita, henyélők. Egy olyan rendszert, melynek tudományos vezetését nem a kiváltságosaknak, de a társadalom hasznos termelőinek ellenőrzése mellett, hozzáértő és rátermett emberek főúrnak vezetni.
Egy olyan rendszert, melyben mindenkinek el kell végeznie a reá eső hasznos társadalmi munkát, ha élni akar.
Szervezkedjünk, olvassunk, tanuljunk, mert veszíteni valónk nincs. Harcosoké volt és lesz a jövő, a megalázkodók pedig, gyáván kell, hogy elpusztuljanak.
(Bérmunkás 5. szám 1933.)
Forrás: http://szabadkonyvtar.ewk.hu/bermunkas-iww