RÉSZEG HAJÓ KÖZLEMÉNYE AZ ANARCHISTA KÖZPONTBAN LEZAJLOTT VITÁRÓL – 2015 OKTÓBER

2023. 02. 16.

RÉSZEG HAJÓ KÖZLEMÉNYE AZ ANARCHISTA KÖZPONTBAN LEZAJLOTT VITÁRÓL – 2015 OKTÓBER

Elöljáróban

Írtunk egy cikket a Részeg Hajó 3. számában, ‘Menekült kérdés? Kommunista megoldás!’ címmel. Amely komolyabb vitát váltott ki az Anarchista Központ nevű Facebook csoportban Mi, a vitában lényegében – egy hozzászóláson (HK néven) kívül- nem vettünk részt. A vita lezajlása után úgy éreztük, hogy mégis reflektálnunk kell. Ennek lett az eredménye eme közlemény, amit először a csoportban jelentettünk meg. Miután egyeztettünk a csoport „fő” szervezőjével, létrehozójával, a mi lapunkon is megjelentetjük. A vitát pedig azért adjuk közre, hogy szembesülhessünk a magyarországi úgynevezett anarchista közeg „teoretikus” állapotával, reformizmusával… Másrészt pedig, hogy dokumentáljunk.

A Részeg Hajó közleménye!

Elfogódva, elérzékenyülve (Gyerekek! Vita a kommunizmusról és ezzel összefüggő aktualitásról a mozgalmi körökben. Juhé!) olvastuk a vitát, amely az Anarchista Központ nevű facebook csoportban zajlott a napokban. És amit 2015 októberében megjelent újságunk 3. számában közzétett kiáltványunk a ‘Menekült kérdés? Kommunista megoldás!’ váltott ki. Aztán a vita minősége láttán lassan megfagyott ereinkben a vér. Az rendben lett volna, hogy különböző álláspontok csapnak össze. És rendben, nem értenek/értünk egyet. Hisz ennek a csoportnak nem szerveződési elve a program adta centralizmus. De azt álmunkban sem gondoltuk, hogy szövegértési problémák lesznek. Magyarul kritikusaink kritikájának – és végül is – nyílt támadásának alapja a funkcionális analfabétizmus lesz: az alapvető rosszindulatú hozzáállást, és a merőben más politikai (zavaros reformista, humanista) beállítottságot merő félreértésekkel, rosszindulatú belemagyarázásokkal próbálják megtámogatni. A vita során JM (aki egyébként nem szerkesztőségünk tagja) mindvégig próbált erre rámutatni, és próbálta rávenni a vitatkozó feleket, hogy ne személyes érzelmeik vezessék. JM értve a kiáltvány szövegét próbálta megvédeni azt. Ezért mi csak egy-két főbb momentumra térnénk ki.

BSZ LTK álláspontjával egyetértve a következőkre jut: „1. Szavakban forradalmiság és szolidaritás, agitáció, próbáljuk az embereket ráébreszteni a helyzetükre, stb. Ezzel egyet is értünk.
2. Tettekben semmi, legalábbis amíg az 1. pont nem ér el eredményt.” Ki is mondja: “Európa, a fejlett tőkés világ képtelen és nem is akar befogadni ennyi feleslegessé vált munkaerőt… Ezt a burzsoázia lényegében felfogta.” Aki tehát segít a menekülőknek, az a “humanista segélycsapatok” tagja és “támogatja a status quot”. Tehát amellett, hogy bebillentyűzzük párszor a neten, hogy szolidaritás, nem szabad semmit tennünk értük, mert azzal tápláljuk az illúzióikat, stb. Tehát, kedves JM elvtárs, a cikk igenis azt javasolja, hogy amíg a menekültek nem fogják fel, hogy forradalom kell, addig dögöljenek meg ott, ahol vannak. Ezzel pedig, tudatosan vagy sem, a cselekedetek szintjén a jobbosokkal kerül egy platformra.”

A kiáltvány természetesen nem tartalmaz efféle kapitalista embertelenségeket (szerintünk ez nem csak a jobbosokra jellemző, mint ahogy B. ezek szerint feltételezi), azt sem állítja, hogy a proletár tömegek kommunista forradalmáig csak üljünk ölbe tette kézzel. De még csak nem is következik mindebből. Azt viszont állítja, hogy nekünk kommunistáknak a legfőbb feladatunk a kommunista program képviselete és az ennek megfelelő cselekvés. Igen, feladatunknak tartjuk, hogy kimutassuk: a kapitalizmus történelmi és jelenlegi tendenciái merre mutatnak. És, hogy ezen tendenciákból mi következik. Feladatunk az, hogy leleplezzük azokat az illúziókat amelyek – sok, egyéb körülmény és jelenség mellett – korunk kizsákmányoltjait további fejleszegésre, menekülésre, alamizsnáért való könyörgésre veszik rá. Igen, nekünk dolgunk erről írni, beszélni, agitálni. Az alapvető szolidaritást leegyszerűsíteni az enni adni vagy nem enni adni kérdésére nem kommunista gondolat. Ha anyagi lehetőségeink és erőnk (létszámunk) lehetővé tennék mi is enni adnánk a rászorulónknak. Fenntartva azt, hogy nem állnánk be egyetlen kapitalista, humanista, demokratikus erő, egyházi és civil szervezet mögé. Mi, a szolidaritás ilyetén való kifejezését csak külön szervezeti erőként, fenntartva a kommunizmus propagálását hajtjuk/hajtanánk végre. Mint tettük ezt korábban is. Leszarjuk azokat, akik ezt manipulációnak tartják, mivel mi valóban befolyásolni, méghozzá felvilágosítani akarunk. Ott és akkor, amikor tudunk. Az egész vitára jellemző, hogy alapossága nem terjedt ki arra, hogy az újságban megjelenő eme kiáltvánnyal szorosan összefüggő Migráció cikket megemlítsék és használják. Ebben a cikkben a következő mondatok állnak: „Zárásképp meg kell említenünk azokat, akik voltak annyira szolidárisak a nyomorúsággal, hogy vizet és ételt osztanak, ruhát hoznak és gyűjtenek a menekültek számára. Itt nem a demokratikus ellenzék játékosairól van szó, akik a maguk elitisztikus, kapitalista, s levitézlett köreinek gyűjtik így a szavazatot. Hanem a náluk “egyszerűbb” emberekről. Akiknek tudniuk kell, hogy tettük nem pusztán nagylelkűség. Hanem szolidaritás, ami egyben átjáró: fontos előfeltétele a tőke elleni harcnak. De látni kell azt is, hogy ha nem teljesedik ki, ha puszta együttérzés marad, úgy a tőke rendszerének aljasságát fogja szolgálni. Ha e szolidaritás nem válik olyan tudattá, hogy minden elitre és hatalom a hatalomért működésre, ezeket szolgáló ideológiákra (a fasizmustól és a mohos konzervativizmustól a liberalizmuson át a zöldekig, meg a szociáldemokráciáig, bolsevizmusig; nemzeti, vallási tébolyoktól nemi, rasszista ésatöbbi felsőrendűségekig) köpjön; ha nem válik olyan szervezet napi gyakorlatává, amely a kapitalizmust felszámolandó gyárat és földet foglal, társadalmasít tulajdoni elválasztás és állam nélkül és ellenükben minden nyomorúságot felszámolandó; amely a technika és tudásfejlesztést szabad személyiségfejlődésként folytatná a társadalmasítást fenntartandó s így válna társadalommá; vagyis ha nem válik a kapitalizmus meghaladva tagadásává, úgy ő is azzá lesz holnap, akin ma segít.”

Vagyis mi élesen elválasztjuk a spontán osztályszolidaritást a civil mozgalomtól, demokratikus politizálástól. Ezeket a kapitalizmus szerves (és nem összeesküvésből kigondolt) befogó erőinek tartjuk, annak érdekében, hogy még az itt bemutatott spontán osztályszolidaritást is kontrollálják és visszaszorítsák. Miközben tudjuk, hogy ezen szervezetekben is minden bizonnyal jólelkű aktivisták vannak, de ezen aktivisták objektív vagy szubjektív okok miatt nem az osztállyá szerveződés útját választották. Ekképp válva a burzsoá civilizáció szerves részeivé. Amely miliőt a LTK & BSZ team szükségképp fenntartja azzal a gondolatmenetével, hogy szolidárisnak csak úgy lehet és ebből következőleg kell lenni, ha néma részvéttel beállunk civil levesosztónak. Ahol, jegyeznénk meg, nem pusztán jótékonykodni fognak, hanem kihasználódni: a civil mozgalmat fogják erősíteni, mivel e mozgalmon belül se erejüket, se tudásukat tekintve nem tudják a kommunista álláspont felé mozdítani a dolgokat. Nem ők használják ki az adott szerveződéseket, lehetőségeket tehát, hanem feloldódva azokban őket használják ki. Főleg, hogy teamünk olyan dolgokat lát és olvas, amelyek nincsenek. Így a kommunista irányvonalnak megfelelően a konkrét helyzetek elemzése, a taktikai lépések végiggondolása se biztos, hogy megy illetve menne. S így konzerválódik a fennálló helyzet: polgári-civil módon jobbítsd a világot… Egyébként, hogy pszichopataságunkat (B. után szabadon) bizonyítsuk, kiemelnénk a lényeget: sem a szolidaritást, sem a jótékonykodást, sem X.Y. szervezeti formát, mozgalmat, ésatöbbit nem tartjuk önmagában állónak. Hogy aztán minden meghatározottság nélküliként ahhoz kapcsoljuk, s úgy használjuk, ahogy (vélhetően) jólesik. Ha igaz, hogy eleven hús-vér emberek vagyunk, akkor a rászorulókon való segítség se egyszerűen létforma. Hanem sajátos következményként létez(het)ő tett, ami adott viszonyok közt sajátos következményekkel bír(hat). Ha a BSZ & LTK méltóztatna megérteni, hogy az ellentmondásokat nem elkenni, hanem megérteni, felvállalni, s ha történelmileg lehetséges, megoldani kell, akkor talán nem próbálna kényszeresen a kapitalizmus életre reformálhatóságára hivatkozva a nem humánus burzsoákat morálisan kárhoztatni, meg a polgári-“realisztikus” szempontból szükségképp doktriner-lózungistának tűnő RH-t rózsaszín görcsoldókkal ellátni. Akkor talán megértenék, hogy nem a segítséget, hanem annak bizonyos formáit, például polgári szervezetben megvalósuló formáit utasítottuk el. Mivel ez utóbbi esetben nem pusztán a kapitalizmus fenntartása , hanem szervezeti-elméleti megerősítése: közvetlenül a kapitalizmus meghaladva tagadás elméletének, mentalitásának, gyakorlatának tagadása valósul meg. A kiáltványban írtuk:
“…minden kezdetnek, minden helyi harcnak a kapitalizmus meghaladva tagadását, mint világméretű megoldást, és mint általános irányvonalat kell önmagában hordoznia, megvalósítania, és eszerint kell teljessé válnia. Meg kell érteni, hogy csak a proletariátus nemzetközivé s kommunizmussá lehető és levő mozgalma a kiút”. És, mivel mi nem félünk felismerni egy-egy szituáció ellentmondását, azt mondjuk, hogy segíteni, igen saját szerveződésünkben, mint civilektől külön állók; segíteni, egyénileg, ha másképp nem tudunk per pillanat; illetve, fordítva: barát körként, ismerősökként összeállva segíteni anélkül, hogy maradéktalanul teljesíthetnénk az idézetben foglaltakat, de egyben anélkül is, hogy civil szervezetté intézményesülnénk. S legfőképp nem hazudjuk kommunista tettnek például ez utóbbit, bármennyire is sok vagy kevés jött létre adott szituációhoz mérten. Elismerjük egy-egy tettünk elégtelen vagy épp elégtelen voltát; így nincs szükségünk újabb és újabb vádakra, a la LTK, hogy minden tettünket ellentmondás nélküli, igaz-autentikus kommunista/anarchista tettnek láttassuk.

A konkrétumok hiánylásában pedig lehetne igazság, de egyrészt a másik cikk tárgyalja bizonyos szempontból, ez pedig felhív rá. De úgy javasolni konkrétumokat, hogy azokat nem tudnánk tartani, az olyan tipikus felelősség nélküli cselekvés lenne, amit már nem egyszer megszokhattunk a magyarországi mozgalmi miliőben. Ezért csak arra tettünk kísérletet, amit többé-kevésbé végre is tudunk hajtani, azaz megpróbáljuk írásokban képviselni a kommunizmust. Ugyanakkor elismerjük, hogy ez a cikkünk gyenge pontja, ámbár feltűnő volt, hogy a vitában és a LTK által feltett Népvándorlás opuszban a civil mozgalmak adta humanista segítségnyújtáson kívül egy konkrét konkrétum se említődött meg, kivéve azok, amelyeket JM említett meg (és amelyek okáról, tendenciáiról szintén lehetne regélni). De egy dolgot azért ki szeretnénk emelni: mivel nem vagyunk bolsevikok, ezért a sztálini szuperemberekben sem tudunk hinni. Ellentmondások állhatnak elő például abban, hogy elmélet s gyakorlat; hogy a helyes elméletet, irányvonalat képviselve – ami nem is oly könnyű, elnézve a mozgalom állapotát, szubkultúrálisan berögzült utópisztikusságait, idealizmusait – nem tudjuk azokat adott helyen s időben tettként is objektív valósággá tenni. Nem vagyunk mindenhatók és mindentudók. Nem vagyunk filozófus királyok és nem vagyunk a gyakorlat legnagyszerűbb hősei. Kommunisták vagyunk. És mivel úgy tűnik, hogy mozgalmáraink még az irányelvek felismeréséig se jutottak, eme felismerésért pszichopataként görcsölünk tovább.

HÁTTÉR A KÖZLEMÉNYHEZ

Ez volt a vita, amit kiáltványunk váltott ki. A neveket monogramok jelzik.

LTK: “a kommunisták (mint ahogy máskor sem) nem állhatnak be a humanista segélycsapatok mögé, nem támogathatják ezzel a status quot.” Segítségre szoruló embereknek ételt, szállást szerezni az idegen-ellenes hisztéria idején – ebben semmi elítélendőt nem találok. Lehet beszélni nemzetközi összefogásról, de ha egy pohár vizet sem adsz akkor hol az összefogás?

JM: nem arról van benne szó, hogy ne adj semmit, hanem: “A menekülteket támogatni kell harcukban, amit a nyomor ellen folytatnak. Szolidárisnak kell lennünk velük, de meg kell értetni velük, hogy mi nem értük vagyunk, mint egy felettes segéd erő; mi azért vagyunk, hogy kommunista mozgalomként eggyé válva együtt harcoljunk.” 2. a “burzsoá” segélyszervezetekkel meg nem gyűlhetünk egy lobogó alá. az ő mozgásuk, nem a mi utunk. ők nem megoldani, hanem fenntartani fogják (vagy akarják) a viszonyokat, így saját működésüket is (ezt akár tudatosan, akár naivitásból teszik).

LTK: Rászoruló embereken segíteni NEM burzsoá csökevény, szerintem. Ételt, szállást szerezni menekülteknek, hajléktalanoknak, nyomorgó “magyaroknak” az nem “lobogó alá gyűlés”, egyszerűen minimális szolidaritás. Nem cél, nem is eszköz, hanem emberi létezési forma. Múltkor felvetettem, hogy pl. a szociális munka ténye felvet kérdéseket. De ez igaz minden munkára, pl. az egészségügyi munkára is: nem gyógyítanak, csak megszerelik a lerobbant gépet. Gyakorlaitlag minden tevékenység segít fenntartani a kapitalizmust. (Kivéve persze, amikor éppen azt magyarázzuk a menekülteknek, hogy a kommunista mozgalomban akarunk velük eggyé válni smile hangulatjel)

JM: a szöveg arra mutat rá, hogy a kérdés nem az, hogy adj vagy ne adj, engedd, hogy itt legyenek vagy ne engedd, hanem az, hogy ezeket az állapotokat a kapitalizmus működése okozza, tehát nem kiszolgálni kell a helyzetet, hanem felszámolni. a rászoruló embereknek nem segítség a nyomoruk napról napra való fenntartása. ma adsz szállást, ételt, pénzt…és holnap? akkor hogyan lesz? akkor is? ezzel orvosolnád a helyzetet? a humanitárius szervezetek működése pedig összeegyeztethetetlen a munkásosztály harcával. ismétlem, nem a szolidaritás összeegyeztethetetlen, hanem az erre hivatkozó kufár céhek, az emberjogi-, humanista szervezetek! olyan, mintha az egyházakat éltetnéd, mert osztanak ételt és békét hirdetnek. az, hogy a civil szervezetek meg ebben az egész katyvaszban mit és hogyan csinálnak, arról most nem nyilatkoznék, mert az nagyon ronda lenne (de máskor és máshol!), de annyi most legyen elég, hogy a zárt és meghatározott társadalmi, gazdasági, politikai működésüknek nem célja és nem lehetősége az osztály érdek, de még csak szolidaritás képviselete sem. azon valóban jóérzésű emberek, akik szolidaritásból segítségükkel részt vesznek a civilek akcióiban, pedig elherdálják az energiáikat. a cél meghatározza az eszközöket. azt is hogy kivel, mikor és meddig. az az érv, hogy békeidőben nincs más lehetőség, ezért csatlakozzunk hozzájuk és csináljuk azt, amíg nincs barikád, meg puskaropogás pedig ellenforradalmi tevékenység. nem fokozza az osztályháborút, hanem lefegyverzi és betereli valamely burzsoá akolba a kizsákmányoltakat. a szöveg ezt írja. ismétlem, én is hiányolom belőle a konkrétumokat, mivel ez helyi viszonyokra írt szöveg, így többet lehetett volna megengedni, mint az általános agitáció, dehát ez van.

LTK: A kapitalista világrendszer menekülésre kényszeríti a fölösleges milliókat – de ide ne jöjjenek, mert akkor még szegényebbek leszünk. Nos, a megszorító politika számára a bevándorlók befogadása csak ürügy, nem a menekültek befogadása miatt csökken az életszínvonalunk. Nem az a szolidaritás, ha azt mondod, maradjatok otthon, és csináljatok forradalmat.

JM: igen. sajnos a megoldás vagy a cselekvés lehetősége homályos utalás maradt csak, annak ellenére, hogy az irányt meghatározza a kommunizmus programja. ebből fakad szerintem az ilyenfajta “kritika” lehetősége.

DD: sőt, ha a tőke forgatókönyve szerint ezeknek az embereknek meg kellett volna halnia, akkor a menekültek segítése ugyanúgy közvetett támadás a tőke ellen, hiszen mégse haltak meg ott, hanem volt pofájuk eljönni onnan pont ide, a tőke centrumába picit felkavarni az állóvizet. nyilvánvaló hogy az eu nem fog tudni emberi és élhető megoldást kínálni mindenkinek (éppen, hogy csak nagyon keveseknek), és idővel az általános csalódottságból és haragból akár baromi jó emberjogi-rendszerellenes mozgalmak is születhetnek. elvégre mi is, a többségünk az általános csalódottságból és haragból fordultunk a különféle rendszerellenes mozgalmak felé smile hangulatjel

GR: ezek szerint az a forradalmi megoldás hogy meg kell várni milyen emberijogi mozgalmak születnek majd a demokrácia keretein belül? Ja vegülis a rendszer velünk is pont azt teszi hogy csepegtet annyit hogy még pont ne szakadjon a cérna…

DD: nem írtam, hogy ez forradalmi megoldás, viszont felhoztam példaként egy lehetséges következményt – a cikk sem ír konkrét megoldást, elvégre így is-úgy is ki kell menni az emberek közé, ha tudatosítani akarjuk bennük a valóságot (megfosztani őket az Új Jeruzsálem illúzióitól, megértetni velük, hogy nem felettes segéd vagyunk, stb), én pedig úgy veszem ki a cikkből, hogy ettől a szerző elhatárolódik, mondjuk elég homályos a vége.

JM: akkor te, most azt írod, hogy a kapitalizmus menekültjei feltorlódnak a jóléti államokban és mivel az adott terület (ország) sem képes és nem is akar segíteni nekik, dühükben forradalmi útra lépnek? akkor te vagy a legnagyobb ellenforradalmár! te segítesz és ezzel elodázod az általad valós forgatókönyvű forradalmat. ugye érted az ellentmondást a saját logikádban is?

LTK: Az se forradalmi megoldás, amit a cikk javasol: a tőke halálra ítélt benneteket, szerencsétlen menekültek, mi ezen nem tudunk és nem is akarunk segíteni, de ha otthon forradalmaztok, azzal mélyen egyetértünk.

JM: értem. afrikában az ivóvíz hiánya a legégetőbb probléma. háborúk zajlanak érte és miatta. nem megoldás a technológia átadása és alkalmazása a mélyfúrásokra, hogy legyen ivóvíz helyben és mindenkinek, hanem segítsünk nekik úgy, hogy tankerhajókon szállítsunk palackozott vizet, ahogy franciaország és anglia teszi. vagy jöjjenek ide, aztán ihatnak, amennyit csak akarnak. ez a segítség?

JM: mármost, a cikk címe: “menekültkérdés? kommunista megoldás!” ugye? nem azt mondja, hogy te itt mit csinálj és mit ne, hanem azt, hogy a kapitalizmus működéséből fakad, hogy vannak menekültek. tehát a probléma nem a menekülő emberekkel van, hanem az okkal, ami miatt menekülnek. a kapitalizmussal. a megoldás éppen ezért, csak a kapitalizmus meghaladva tagadása, azaz a termelés és fogyasztás még társadalmibbá tétele, amikor is az elsajátítás már lehetetlenné válik, mert nem képez a rendszer hiányt, ami lehetővé teszi azt. tehát a kommunizmus. ezt mi mozdítja előre? ha az alapműködését nem megkérdőjelezve helyi szinten kiszolgálják a viszonyokat (és itt ennek érdekében, sajnos moralizálás folyik a burzsoá szekciók érdekei mentén az egyik és másik oldalán is) vagy a világméretű gazdasági és társadalmi forradalmat indítanak? a cikk odáig jut el, hogy az illúziókat le kell rombolni. ez a rendszer nem működhet jól és soha sem lesz emberközpontúbb. ennek megszűnése viszont nem óhaj, nem alternatíva. kérlelhetetlen forradalom (és itt a puskás-barikádos rész csak látványelem, mert a forradalom egy gazdasági és társadalmi átalakulást jelent), ami nem logikusan bekövetkező, hanem kényszer. éppen ezért, nem cserélhető ki humanitárius és más mozgalmakra, mert az azok által mutatott irány nem vezet kifelé a rendszerből.

LTK: Fene se akarja kicserélni, a menekültek – vagy bárki más rászoruló – lehetőség szerinti támogatása nem cél és nem eszköz – mint írtam fentebb – hanem létforma. Ezt egy szintre hozni mondjuk egy háborús uszítóval, hát, olyan szintű absztrakció, ami már önmaga paródiája. A fenti szöveg görcsös doktrinerkedés, erőlködve fel akarja mondani a betanult lózungokat, aztán lehet örülni, mennyire megmondtuk a geci humanistáknak. Ha ételt veszel egy rászorulónak, akkor egy konkrét, hús-vér emberek adsz enni, és nem “kiszolgálod a kapitalista viszonyokat”. Ha nincs pénzed dögölj éhen, tőlem ugyan nem kapsz semmit, mert azzal a kapitalizmust erősíteném – van ennek bármi értelme?

JM: de ugyebár ez nincs is benne a cikkben. ez egy erős csúsztatás. a mondanivalója sem erre mutat. szerintem inkább pont te akarod görcsösen lejáratni a szöveget, pedig kiegészíteni lenne érdemes, mondjuk pont azzal, ami hiányolva van, a helyi cselekvés lehetőségeivel. igazán én ilyesmi építő dolgokat szeretek látni és ilyenekről vitatkozni, nem a vak személyeskedéseket hallgatni, meg abban résztvenni. dehát ez, az én hülyeségem.

LTK: Nem akartam én személyeskedni, de a fenti cikknek nincs semmi konstruktív üzenete. Nem a konkrét javaslatokat hiányolom én, hiszen kinek van arra szüksége hogy megmondják neki, mit kell csinálni, nem igaz smile hangulatjel , hanem a szolidaritást. Valahogy olyan idétlen a “kommunizmusban egyesülünk velük” elképzelés. Olyan mintha a Paradicsomról beszélne egy hittérítő.

JM: pont nem olyan, de ezt már kifejtettem szerintem. egyébként, meg pont, hogy meg kell tudni mondani mi a teendő. holnap miből lesz kenyér és víz. ha ezt sem tudjuk, marad a hiteltelen utópia és álmodozás, ahogy magad mondtad: a hittérítő hegyibeszéde a paradicsomról. mi alapján győzöl meg bárkit is, ha nem tudod megmondani, hogyan, mit és miért. miért hinne neked? mert te, azt mondod jó lesz? a kommunizmus király és ott aztán kolbászból a kerítés maholnap? ő, mit fog tenni ezért? az ő tudata átformálódik? proletártudatú lesz a ma kispolgára? hát nem. és kinek van arra szüksége, hogy megmondják neki, mit csináljon? azt hiszem megközelítőleg hétmilliárd embernek. ha azt tennék amit ők akarnak, nem forradalom lenne, csak népirtás az utolsó szál emberig. és tulajdonképpen a közösségek jópofizós, szolidáris, meg rendszerkritikus attitűdjeivel, meg kitörölhető bárki segge. ennyi erőből a magyargárda is jó, mert közösségteremtő, meg szociális, meg rendszerkritikus. naés? az jó? azért nem, mert őket speciel nem szeretjük, mert valaki azt mondta? nem! azért nem ők, mert nem arra szerveződik, amivel meghaladjuk a jelen viszonyokat. ezért kell tudni megmondani mit és miért kell csinálni. az nem megoldás, hogy mindenbe belekapunk és minden mellé odaállunk, rohangálunk körbe-körbe, mint egy levágott fejű csirke és amikor véletlenül ott esünk össze ahol mindenkinek jó, jelentjük ki: ugye, lám ide akartunk mindvégig eljutni. nem attól válsz despotává, ha megmondod mit kell tenni.

LTK: Ha valaki olyan akar parancsokat osztogatni, aki szerint amúgy mindenki hülye ellenforradalmár, abból semmi értelmes dolog nem fog kisülni. Egyébként is, kinek akarod megmondani hogy mit csináljon, ezeknek az ellenforradalmi kispolgároknak?

JM: mert gondolod mindenki tudata rögzült és az is marad ami ebben a pillanatban? az emberek saját és önös érdekük, kisstílű problémáik megoldása érdekében kényszerülnek szerveződni. pl, holnap neki miből lesz kenyér. jelen pillanatban leszarja, hogy a másiknak miből, számára a saját túlélése a fontos és az egyetlen kérdés. azonban, ha a sajátja csak úgy lesz, hogy a másiknak is jut, máris képes az együttműködésre. azonban nem mindegy, hogy ezt milyen irányban teszi meg. nem mindegy, hogy milliók kiirtása árán jut hozzá és ezért és erre szerveződik, fenntartva a jelen viszonyokat nyerészkedni akar vagy egy egyetemes társadalmi jólétért cselekszik. most az első könnyebb út és erősebb közösségeket lát ott, ahhoz csatlakozik. ők egyik napról a másikra tudják neki megadni a választ. a másik irány meg…na ott lennénk mi, akik a fenti vitákból is jól láthatóan nem kecsegtetjük semmi jóval. válaszolva a kérdésedre pedig: igen, nekik. nem tartom ellenforradalmároknak őket, nem nézek le senkit (nincs is miért és mire fel). egyszerűen a kérdésre, miszerint honnan lesz holnap kenyér, lakás, ruha, stb? kell választ adni. és itt nem jó, ha csak annyit mondasz, hogy kommunizmus, hiszen” az élet értelmére, a miért vagyunk, a világegyetem és mindenre a válasz…négy” nem kimerítő, még, ha igaz is.

JM: ilyet, miszerint “mindenki hülye ellenforradalmár” senki sem mondott. sem én, sem a cikk. ne előlegezd meg a bizalmat ezirányba! köszi!

LTK: ” honnan lesz holnap kenyér, lakás, ruha, stb? kell választ adni. és itt nem jó, ha csak annyit mondasz, hogy kommunizmus” – ezzel egyetértek, pont innen indul a kritikám.

JM: nem. onnan kezdődött, hogy te, a humanista mozgalmak és a civilek mellett kardoskodtál és a cikk mondandója helyett a személyes érzelmeid alapján “kritizáltad”. én egyiket sem tartom jónak. azt, hogy hiányzik belőle (pedig a jelen helyre és helyzetre kiadott írás) a cselekvés racionalizálása és csak általános törvényszerűségeket, de valós irányt mutat. én ezt írtam az elején. a kettőnk mondandója nem ugyanaz, de még csak nem is rímel.

LTK: Kardoskodik a nyavalya, de az bosszant, ha valaki gondolkodás és mérlegelés nélkül vagdalkozik, mert a saját ideológiai dogmái felülírják a józan eszet. Komolyan gondolja valaki, hogy a normális emberi érzés, a szolidaritás, a rasszizmus elutasítása burzsoá csökevény?!? Amúgy miért baj az, ha valakinek vannak “személyes érzelmei”?

JM: de ilyet senki sem mondott. se én, se a cikk. én is segítettem a menekülteket, én is osztottam ételt, tüntettem értük, védtem őket, utaztam velük szerbiából és olaszországba, stb. nem ez ellen ágál a cikk, hanem az ellen, hogy sajnos mindettől még nem változik semmi. ha pofánvágsz egy nácit, még nem szűnik meg a rasszizmus.

JM: egyébként, meg vitatkozzatok a cikk íróival. én értem mit írnak, egyetértek vele, de rohadtul meguntam, hogy az ellenük táplált személyes viszonyaitokkal én harcoljak.

LTK: én nem kértelek, hogy védelmedbe vedd…

JM: ők sem kértek, elhiheted. azért védtem a cikket, mert egyetértek vele. se xenofób, se antiszolidáris nem vagyok. hiányosságait érzem az írásnak, de azt nem tudom belelátni amit ti. bocs, de nekem nem megy a másik kicsinyes módon való szarral dobálása. ezért nem illek bele magyarországon sok (vagy éppen az összes), magát kommunistának vagy anarchistának valló közösségbe. azt hittem, hogy ezen a platformon, majd valami más lesz, másról, a gyakorlati dolgokról lesz szó, megmutathatja bárki milyen kreatív és építő tudással járul hozzá egy lehetséges közösségért, s mindezzel párhuzamosan folytat elméleti vitát. nem ez lett. a gyakorlat elméleti maradt, senki sem alkot, csak rombol. őszintén sajnálom. bíztam bennetek. mindannyitokban.

BSZ: Nincs személyes ellenszenvem a Részeg Hajó szerkesztőivel szemben és szoktam ajánlgatni a cikkeiket másoknak. Itt viszont valszeg félreérthetően fogalmaztak, mert mi (többen, egymástól fügetlenül) mást látunk bele a szövegbe, mint te. Arra várunk, h ők tisztázzák ezt, nem elsősorban arra, h te megvédd őket.

HK: A “Népvándorlás” című cikk (amit, a LTK osztott meg: http://egyretobbenegyrejobban.blog.hu/2015/10/21/nepvandorlas_521) lenne a konstruktív megoldás? Azt a rohadt életbe…Vagy inkább he-he.

BSZ: Következő a problémánk: A RH cikk a helyzet és az okok mély elemzése után lényegében a következőket javasolja:
1. Szavakban forradalmiság és szolidaritás, agitáció, próbáljuk az embereket ráébreszteni a helyzetükre, stb. Ezzel egyet is értünk.
2. Tettekben semmi, legalábbis amíg az 1. pont nem ér el eredményt. Ki is mondja: “Európa, a fejlett tőkés világ képtelen és nem is akar befogadni ennyi feleslegessé vált munkaerőt… Ezt a burzsoázia lényegében felfogta.” Aki tehát segít a menekülőknek, az a “humanista segélycsapatok” tagja és “támogatja a status quot”. Tehát amellett, hogy bebillentyűzzük párszor a neten, hogy szolidaritás, nem szabad semmit tennünk értük, mert azzal tápláljuk az illúzióikat, stb. Tehát, kedves JM elvtárs, a cikk igenis azt javasolja, hogy amíg a menekültek nem fogják fel, hogy forradalom kell, addig dögöljenek meg ott, ahol vannak. Ezzel pedig, tudatosan vagy sem, a cselekedetek szintjén a jobbosokkal kerül egy platformra.

JM: a burzsoázia sok mindenkiről lemondott. felesleges, sőt a tőke működését tekintve káros. ők a pauperek ugyebár. egyre duzzadó létszámban. nem akarja őket ellátni. nem számol velük sem a termelésben, sem a fogyasztásban. egy dologban mégis előrángathatóak. moralizáláskor, a társadalom perifériájára sodródás lehetőségének lázálma. most ez folyik. a fejlett országok leszarják a menekülteket, de te érezd magad fenyegetve. így járhatsz te is. segíts nekik, ha nem bírod a látványt vagy üldözd el, hogy ne lássad őket. eképpen a kapitalizmus. erre te? adok enni, mert én törődök másokkal. én jó ember vagyok. közben persze torlódnak a nincstelenek és egyre többen lesznek. te pedig a jelenséget kezeled és nem a problémát oldod meg. mert te jó ember vagy! nagy szív, szélesre tárt pénztárca. könnyű szeretni és emberséges lenni, ha van miből adni és a harcot a tál kajáért a tál mellől, jóllakottan nézed. és igen, az összes szervezet, ami így jár el, nem emberséges, hanem sunyi, profitorientált lélekkufárok. az ő becsületüket a kommunista mozgalom nem támogathatja se szóban, se tettben. tehát, a cikk a civil és burzsoá humanista szervezetekkel szemben ágált, nem a te emberi érzéseiddel. az a civilek használják ki. ennyi. de miért nem olvassátok és értelmezitek a szöveget. tényleg egyszerű. még nekem is megy, pedig én egy alulművelt alak vagy.

BSZ: Figyelj, én egyetértek azzal, hogy önmagában az, hogy enni adunk nekik, nem vezet az okok felszámolásához. Ezt fejtegette L. is a Népvándorlás cikkében.
A vita köztünk abban van, hogy milyen konkrét tevékenységet javasol a cikk a bevándorlókkal kapcsolatban. Leegyszerűsítve: enni adni vagy nem enni adni. Mi azt mondjuk, hogy ők az utóbbi mellett érvelnek. A cikkben ezt is írják: “Meg kell fosztani őket a „Németországba”, az Új Jeruzsálembe, János pap országába, a Földi Paradicsomba vetett illúzióiktól.”
Ez szerintem egyértelműen azt jelenti, hogy ők a “nem enni adni, nem befogadni” mellett törnek lándzsát. Ez azt vonja maga után, hogy dögöljenek meg, legalábbis amíg nem értik meg, hogy meg kell dönteni a kapitalizmust. (Ezt így konkréten persze nem mondja ki, aminek nagyon örülök, mert ez arra utal, hogy még nem pszichopaták.)
Ha te mást látsz bele a cikkbe, kérlek a cikkből vett idézetekkel alátámasztott érveléssel segíts minket is megérteni, hogy konkrétan mit javasol.
Megjegyzem, “enni adás” közben esetleg lehet agitálni őket, mint ahogy arról már láttam fényképet. Szögesdróton keresztül ez némileg nehézkes.

BSZ: Én nagyon jól értem, hogy ez a reformizmus csapdája: választásra kényszerítenek két kapitalista megoldás között és a reform kevésbé rossz, mint pl. a konzervativizmus. De itt most nem reformizmusról van szó, hanem arról, kifejeződik-e a szolidaritás a gyakorlatban is, vagy csak a szép szavak maradnak.

JM: “A liberálisok és balosok humanista befogadás párti politikát folytatnak (legtöbbjük önmaga identitás igazolásáért, vagy reklámért). Ezt a célt tűzték ki akár annak az árán is, hogy a “befogadó”, “helyi” lakosság, aki így is a napról napra él, az éhezés határán tengődik, áldozatokat hozzon, mondjon le „luxus” életviteléről stb… Miközben humanistáink akarva-akaratlanul, de az uralkodó osztályt, a burzsoáziát békén hagyják, a katasztrófa okát, a kapitalizmust lényegében fenntartják illetve fenntartanák. Így mindezen áldozat nem az osztályszolidaritás nevében, illetve a magáért való osztállyá szerveződés fontos első lépéseinek egyikének a nevében történne, hanem azért, hogy a “befogadottak” aztán gettókban, sátortáborokban tengődhessenek valami kiégett európai sztyeppén… A menekülteket támogatni kell harcukban, amit a nyomor ellen folytatnak. Szolidárisnak kell lennünk velük, de meg kell értetni velük, hogy mi nem értük vagyunk, mint egy felettes segéd erő…” és a menekültek sok más ok mellett a jobb élet reményében jönnek erre. de a helyzet itt is olyan, mint ahonnan jöttek, ezért:.”…Meg kell fosztani őket a „Németországba”, az Új Jeruzsálembe, János pap országába, a Földi Paradicsomba vetett illúzióiktól. ” Egyszer pont L. mondott egy jó mondatot. “nekünk a jövőnk nem a felzárkózás a fejlett nyugathoz. Soha nem is volt az. Ez illúzió. A jóléti államok jövője vagyunk.” – na, ezért nem értem, miért akadékoskodik akkor most.

BSZ: Ezt én mind értem, csak nem ad választ arra a kérdésemre, hogy konkrétan mit javasol:
enni adni, vagy nem enni adni, kerítésépítés mellett vagy ellen tüntetni, megrugdosni őket vagy mit? Mi azt látjuk, hogy a cikk azt javasolja, hogy semmit se tegyünk az agitáción kívül, amíg nincs forradalom. Igaz ez, vagy sem? Ezt írja: ” A menekülteket támogatni kell harcukban, amit a nyomor ellen folytatnak.” De hogyan? Enni adsz nekik vagy a neten írogatsz arról, hogy támogatod őket? Konkrétumokat kérek!

JM: ez amit magam is hiányoltam. a konkrétumok, az adott helyzetre és viszonyokra, de ezt már kb nyolcadjára írom le. most külön neked is. a másikat is írtam már vagy háromszor: a probléma megoldása nem az, hogy adj vagy ne adj, engedd vagy üldözd, hanem az amiért ez jelentkezik, maga az ok, a kapitalizmus. az, hogy a kommunista mozgalomnak mit kell képviselni e tekintetben ismét csak jelszavas, de azért benne van: “…A jelenlegi helyzetben a kommunisták (mint ahogy máskor sem) nem állhatnak be a humanista segélycsapatok mögé, nem támogathatják ezzel a status quot. Feladatuk az, hogy mind inkább megvilágítsák: a jelenlegi helyzet a tőkés strukturális válságból ered,és hogy erre csak világméretű megoldás lehetséges. Mindenhol ezt kell képviselniük; minden kezdetnek, minden helyi harcnak a kapitalizmus meghaladva tagadását, mint világméretű megoldást, és mint általános irányvonalat kell önmagában hordoznia, megvalósítania, és eszerint kell teljessé válnia. Meg kell érteni, hogy csak a proletariátus nemzetközivé s kommunizmussá lehető és levő mozgalma a kiút…felismerése a tőkés terrorizmus osztályjellegének. Felismerése annak, hogy az ellenség nem a kerítés túloldalán ordibáló, hanem a katonák kezébe fegyvert adó, a nemzeti trikolórt, ennek megfelelően a nemzeti tőkét (azaz önmaga tőkéjét) védelmező, gyűlöletet, avagy nyálas humanizmust (mikor mire van szükség) propagáló „hazai” és nemzetközi burzsoázia.”

BSZ: Tehát eljutottunk oda, hogy nyíltan semmi konkrét cselekvést sem javasol (az agitáción túl), de mi azt állítjuk, hogy (kissé burkoltan) azt állítja, hogy káros az, ha valaki az “enni adni” mellett dönt (ami csak tüneti kezelése a problémáknak, ebben nincs vita). És szerintünk ez a fő hibája a szövegnek.

JM: ide nem kellett eljutni, mert már az elején is írtam. az antiszolidaritást belelátni, meg lehetetlen, de nektek sikerült. ráadásul olyanból amikor a civil és burzsoá segélyszervezetekről írnak. fantasztikusok vagytok!

LTK: Az egy nagy ökörség, már bocsánat, de tényleg felháborító hazugság, hogy az összes önkéntes, akik szolidaritást és támogatást nyújtanak a menekülteknek -és hajléktalanoknak, romáknak, drogosoknak, stb – “sunyi profitorientált lélekkufár”. Hogy lehet ilyen aljas dolgot leírni?!? Az amúgy röhejes, hogy magát kommunistának valló figurákat is elkap a morális pánik – ne legyünk már ennyire nyárspolgárok! Aki étlen-szomjan gyalogló menekültek láttán csak arra gondol, hogy “ezek is inkább lázadnának, ahelyett hogy ide jönnek nyomorogni, és minket szegénységbe taszítani” – mert a cikk ezt írja, nos, annak nem tudom milyen érzései vannak. A kommunisták nem érzéketlen, érzések nélküli, ideológiai maszlagot böfögő szuperlények, szerintem. Én a fenti cikkből semmit sem hiányolok, jobb is hogy nincs semmi konkrét javaslata. tetszeleg a saját radikalizmusában, ami amúgy nem radikalizmus, csak fröcsögés. A lényeg, hogy a cikk íróján kívül mindenki ellenforradalmár. Kivéve aki a “kommunizmusban egyesül a menekültekkel”.

LTK: Nézzük meg jobban, mi van a fenti szövegben!
Először felmondja a kommunista világértelmezés alapjait. (A kapitalista világrendszer fölöslegesé teszi emberek millióit, akiket aztán menekülésre kényszerít, végül el akarja őket pusztítani. Bár a valóság ennél árnyaltabb, ugyanis miközben egyre több a rendszer számára fölösleges proletár, az abszolút szegénység világszerte csökken. A világháborút emlegeti, de hol vannak a szemben álló blokkok? Sok kis és nagyobb háború van, és lesz is, de világméretű?)
Ezután viszont, amikor a mai helyzetre kellene alkalmazni az általános elveket, akkor az idegenellenes propaganda elemeit visszhangozza a szerző.
Melyek ezek az elemek?
– a burzsoá racionalizmus nem feltétlenül a xenofób uszítást követeli meg, és az sem természetes, hogy „meg akarja védeni a határait”, főleg ha azokat a határokat nem is fenyegeti senki.
– a kormánypropaganda állítása, hogy a befogadási politika a „hazai” szegények rovására megy. A valóság pont az ellenkezője: az idegen-ellenes politika folytat egyben szegényellenes politikát is, a befogadást támogatók egyben a szociálpolitika kiterjesztését is támogatják.
– a cikk szerint a befogadás fenntartja a kapitalizmust. Meg a határok lezárása is. Tehát a kapitalizmus mindenképp fennmarad – akkor meg nem lenne jobb a betelepítés? A menekültekkel szolidáris mozgalmak nagyon vegyesek, a többség valóban nem anti-kapitalista. De van, aki pont azért vesz részt benne, mert a határok eltörlését akarja.(Ami a kommunista program alappontja.)
– gettókba, lágerekbe pont nem a szolidaritási mozgalmak akarják zárni a bevándorlókat, hanem a xenofób kormányok.
– a burzsoázia megosztott a befogadás kérdésében. A politikusok egy része, attól függően milyen a társadalmi hangulat, idegenellenes vagy befogadás párti. Más része, az ipari nagytőke irányítói, a munkaadók viszont tisztában vannak vele, milyen haszonnal jár friss, olcsó, halálra hajszolható munkaerő betelepülése. A 2008-as válság a legfejlettebb régiókban- Nyugat-Németország, Anglia, stb.- lecsengett, százezrével tudják felszívni az új munkaerőt. Ezért tudott több százezer magyar is kitelepülni.
– „a kormány felfogta az emberek félelmeit”- mondja a kormánypropaganda, és a fenti cikk. Valójában a kormány felerősítette, hamis irányba terelte, befogta a társadalomban meglévő frusztrációt és félelmeket. Nem egy létező igényre reagál, hanem megteremti ezt az igényt.
– a cikk végén levő állítással ellentétben van némi különbség aközött hogy valaki lemészárolni akarja az idegeneket, vagy befogadni.

DD: itt van két nagyon jó írás, amely segíthet nekünk továbbárnyalni a vitaindító cikk témáját. sajna mindkettő angolul van.
https://libya360.wordpress.com/…/meet-the-self…/
http://www.counterpunch.org/…/the-useful-altruists-how…/

LTK: Tehát, hogy egyértelmű legyen: a balos, esetleg liberális frakció nem jobb vagy rosszabb, de MÁS pozíciót képvisel a bevándorlás ügyében. Ez a más pozíció pedig a kormánypropaganda alapján nem értelmezhető.

LTK: Igen, a D. linkjei picit érthetőbben szólnak hozzá a témához. Amúgy már többször felvetettem, hogy a “civil” tevékenység értelmezése fontos és szükséges.

LTK: Az “elméletet” nem lehet elválasztani a gyakorlattól, és miért gond a vita? Pontokba szedve leírtam mi nem stimmel. Nem a saját árnyképeinkkel (“nyálas humanisták”) kell harcolni hanem a valódi ellenséggel.

BSZ: Mi a vita tárgya? Mintha válaszoltál volna valakinek, de mi nem látjuk.

FP: LOL, én se látom. grin hangulatjel

(2015. 10. 27.)