2023. 02. 16.
HENK CANNE MEIJER – NEKROLÓG HERMAN GORTER HALÁLAKOR
Herman Gorter 1927. szeptember 15-én halt meg Brüsszelben. Hollandiai otthonából gyógyulásának reményében Svájcba utazott, de érezte, hogy halála közeleg, ezért elhagyta Svájcot és megpróbált visszajutni Hollandiába. De meg kellett szakítania utazását Brüsszelben, ahol még aznap este meghalt egy szállodában. Halála életéhez hasonlóan bátor és igaz volt. Halála előtt még 10 óra állt rendelkezésére, amit publikálatlan műveinek átdolgozásával töltött, és szigorúan meghagyta, hogy sírjánál senki ne mondjon beszédet.
Amikor az I. világháború kitört, az úgynevezett „szocialista” mozgalom minden országban a nemzeti burzsoázia irányítása és rendelkezése alatt állt, Herman Gorter azonban nem. Imperializmus, szociáldemokrácia és világháború című írásában támadta mindazon „teoretikusokat”, akik a kapitalista osztály kezére játszották a proletariátust, és elemezte a szocialista mozgalom összeomlásának okait.
Herman Gorter egy híres holland író fia volt. 1864. november 26-án született. Lelkesen tanulmányozta a klasszikusokat, majd gimnáziumi görög-latin tanár lett. Május című versével megdöbbentette az irodalmi világot. Ezt az eddig soha nem hallott nyelven írt verset a természet imádatának szentelte. Szakított a hagyománnyal, és olyan szabályokat alkotott, amelyek révén úgy fejezhette ki érzéseit, ahogy azokat valójában érezte. Más szóval az igazság alapjaira helyezte költészetét. A rajongásnak ez a vihara sokkolta az irodalmi közvéleményt, verséről pedig elismerték, hogy a legjobb és legszebb a maga nemében. Gorter fiatal költők csoportját gyűjtötte maga köré, és kibontakoztatta azt az irodalmi forradalmat ami a „nyolcvanas évek mozgalma” néven vált ismertté. Mindez 1880-ban történt. De Gorter hamarosan érzékelte, hogy ez a mozgalom nem jutott túl messzire. Az ugyanis semmilyen hatást nem váltott ki. Hiányzott belőle a mélység. A kudarc okát keresve ismét elkezdte tanulmányozni az ókori görög és egyiptomi kultúrát, hogy megértse azok hatalmas fejlődésének okait. Ennek eredményét A nyolcvanas évek mozgalmának kritikája című esszéjében adta közre.
Gorter filozófiát tanult, lefordította Spinoza Etikáját és elmélyült Kantban. Aztán elolvasta a Tőkét. Marxban megtalálta azt, amit keresett. Ettől kezdve behatóan tanulmányozta Marx és Engels műveit. 1890-ben belépett a holland Szociáldemokrata Munkáspártba (S.D.A.P.). Eleinte párttagsága boldoggá tette, de túl tehetséges és okos volt ahhoz, hogy a párt hosszútávon is kielégítse. Hamarosan Európa egyik legnagyobb kommunista és marxista teoretikusává és Hollandia leghatásosabb szónokává vált. A Het Volk szociáldemokrata sajtóorgánum arról panaszkodott, hogy Gorter számára a szocializmus csak egy szép álom, ami szent és elérhetetlen. A lap elismerte, hogy világos és meggyőző szónok, de hozzátette, hogy bomlasztotta a pártot. Ez valójában azt jelentette, hogy Gorter szembeállította a szocializmust a szociáldemokrácia politikai korrupciójával, a karrierizmussal, a kapitalista állam legmagasabb pozícióiért folyó küzdelemmel. A „szocialista” parlamenti képviselők számára semmi sem volt szent és elérhetetlen. A szakszervezetiség és a szociáldemokrácia nevében hajlandóak lettek volna a tömegek gyilkosaivá is válni.
Az osztályharc lecsillapítását célzó reformista tendencia egyre nyilvánvalóbbá vált az S.D.A.P.-ben. A marxizmus kritikai fegyverével, a történelmi materializmussal felvértezve, Gorter leleplezte a S.D.A.P kapitalista kompromisszumait és árulásait. A harc egyre élesebbé és élénkebbé vált, és egy erős marxista csoport alakult az S.D.A.P.-én belül. E csoport többségét 1909-ben kizárták, és egy marxista pártot alapítottak Szociáldemokrata Párt (S.D.P.) néven. Gorter belépett az S.D.P-be. Az S.D.P. még ebben az évben kiadta Gorter Marxizmus és revizionizmus című munkáját. Ez az írás rávilágított mindenféle revizionista tevékenység antiszocialista természetére. Az I. világháború kitöréséig az S.D.P. alapos munkát végzett, mivel világos analízisét adta a kapitalista társadalomnak.
Később ez a helyzet megváltozott – a vezetők, Wijnkoop és Ravenstein bejutottak a parlamentbe, és azonnal opportunistákká váltak. Hollandia szindikalista munkásai, mint szervezett tömeg, számtalanszor szembeszálltak a „poroszosítással” és inkább a „szövetségesek” imperializmusával való szimpátia felé hajlottak. Így Wijnkoop és Revenstein, akik azt akarták, hogy a szindikalista munkások a szavazóurnánál válasszanak, támogatták a „szövetségesek ügyét” a parlamentben. Ez arra késztette Gortert, aki nem adta fel a kibékíthetetlen osztályharc elvét, hogy publikálja az Imperializmus, szociáldemokrácia és világháború című írását.
Gorter ebben kimutatta, hogy a munkások szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik imperialista tábor nyeri meg a háborút. A munkások számára a világon mindenütt ugyanazok maradtak a feladatok. Az imperializmus minden formája ellen fel kell venni a harcot, és el kell azt pusztítani.
Azonban az imperializmust a kapitalista háborúk nem döntötték romba. Csak egy módja volt annak, hogy a munkások elpusztítsák az imperializmust: a világforradalom. A munkásoknak tehát a szocializmust kellett szembeállítaniuk a háborúval. Az 1917-es októberi forradalom Gorterben lelkes pártfogóra talált. De túlságosan is jó marxista volt ahhoz, hogy ne lássa a forradalom kettős karakterét. Ahhoz, hogy a forradalom győzhessen világforradalommá kellett válnia, máskülönben visszarendeződés következik be és elbukik. Ennélfogva minden olyan erőt szabadjára kellett engednie, amely a világforradalmat közelebb hozza. Barátjával Anton Pannekoekkal, egy másik igencsak mellőzött híres holland marxistával, Gorter a történelmi materializmus fogalmi keretébe ágyazva elemezte az orosz forradalmat. Kimutatták, hogy ez a forradalom részben proletár részben paraszti, vagyis kapitalista forradalom volt. A parasztok a föld kisbirtokokra való felosztását, magántulajdont akartak. Azzal a 10 millió munkással szemben, akik a szocializmus felé hajlottak, ott volt több mint 100 millió paraszt, akik kapitalista ideológiát vallottak. Ha az összes proletár a világforradalmat segítette volna, ez a 10 millió részévé válhatott volna annak a hatalmas proletariátusnak, amely meghódítja és felszabadítja a világot. Amennyiben nem támogatták a forradalmat, úgy az oroszországi osztályviszonyok determinálták, hogy ezután egy új kapitalista periódus veszi kezdetét. Ennek következtében pedig Oroszország a világforradalom központjából a világkapitalizmus hatalmas szövetségesévé válik, más kapitalista államok szövetségesévé a munkásosztálya harcával szemben.
Gorter 1921-ben a KAPD küldötteként a III. Internacionálé III. kongresszusára utazott, hogy a fenti álláspontot védelmezze. Lenin már a kapitalizmus visszaállítása mellett döntött. Publikálta A Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége című művét. A forradalmi proletárokat, akik a kapitalizmust fel akarták számolni, kizárták a III. Internacionáléból – a kapitalista politikához vezető hidat pedig az Egységfront jelszavában találták meg. Gorter Nyílt Levél Lenin elvtárshoz című brosúrájában élesen válaszolt Lenin „Gyermekbetegségére”: mesteri levezetéssel kimutatta, hogy Lenin taktikája le fogja fegyverezni az 1917-es oroszországi forradalmat, összeroppantja majd a szocializmusért folyó világméretű harcot, és helyrehozhatatlanul lefékezi a világforradalmat. A leninizmus meghosszabbítja a harcot és növeli a munkások szenvedéseit és viszontagságait. Gorter kimutatta, hogy Lenin likvidálta a kommunizmust, és nemcsak annak oroszországi létét, de a Kommunista Párt propagandáját is. Kifejtette a baloldal anti-parlamentarista taktikáját, szemben Lenin kapitalista módszereivel, melyek világszerte visszatérést jelentenek a parlamentarizmushoz és a szakszervezetiséghez, a proletariátus feletti diktatúrához, a kommunista pártokat pedig minden országban fokozatosan „legális” pártokká minősítik vissza.
Gorter vázolja a baloldal történelmi materialista alapjait és anti-parlamentarista taktikáját. Kijelentette, hogy ha az üzemi tanácsot helyezik az osztályharc középpontjába az nem pusztán a teoretikusok „találmánya” vagy „felfedezése”. Az osztályharc minden periódusának megvannak a maga törvényei, amelyek szerint a mozgalom tagjai megszervezik erőiket. A munkások rájöttek, hogy azokban az országokban, ahol lehetővé tették a parlamentarizmust és a szakszervezeteket, azok az elméleti szervezetek, amelyeket létrehoztak és kifejlesztettek, szembefordultak minden proletár akcióval. Ezért az üzemi bizottság vált azzá a formává, amelyen keresztül a „proletártudat” utat talál magának. Ezt a baloldali taktikát maguk a proletárok hozták létre. Gorter elemezte a forradalmi proletariátus ezen viselkedésének okait, és nyílt levelében kifejtette, hogy ez nem valamiféle véletlen elhajlás műve, hanem az osztályharc elkerülhetetlen kifejeződése.
Gorter úgy vélte, hogy Lenin nem értette meg a nyugati kapitalizmust, és ezért tévedett taktikájában, amelyet ráerőltet Nyugat-Európa munkásaira. Haszontalan azonban ezen manapság töprengeni, amikor a nyugati civilizáció káoszba süllyedt, Keletet pedig romba döntötte a háború. Az I., II. és a III. Internacionálé a múlté, a IV.-ik nem működik, az anarchizmus pedig elbukott Franciaországban és Hollandiában.
Gorter és Pannekoek dolgozták ki a baloldal elméleti nyilatkozatát. Kijelentették, hogy a proletariátus az egyetlen forradalmi erő, növekednie kell osztálytudatának, és rá kell ébrednie saját hatalmasságára. A parlamentarizmusnak, mint az osztálytársadalom biztonsági szelepének, amely félretereli a proletariátus aktivitását, el kell pusztulnia. El kell utasítani a szakszervezeteket, amelyek a parlamentarizmus leágazásai az ipar területén. A baloldal nem fogadta el a 21 pontot, ezért kizárták a III. Internacionáléból. De Gorter látta, hogy a III. Internacionálé bukása elkerülhetetlen, látta maga előtt a kommunizmust, amely megújul és végül győzedelmeskedik az orosz visszarendeződés okozta katasztrófa után.
Amikor Gorter szocialistává vált, kiadott egy verses kötetet, aminek már nem a természet volt a témája, hanem az osztályharc. Ahogy egyik versében mondja: „rátaláltam valami sokkal hatalmasabbra, mint a természet”. Ezután egy 500 oldalas nagyszabású versen dolgozott, aminek a Pan címet adta. Kilenc éven keresztül 1907-től 1916-ig írta. E verse a munkásmozgalom történetét vázolja fel. Művében a gyárat csodálatos dolognak láttatja, az emberi szellem megtestesülésének, generációk felnövekedését látja benne, a közjó és a forradalom szülőjeként ábrázolja.Gorter kiadatlan művei között van egy vers, A Der Aredarraad (A szovjet). Az üzemi tanácsot a forradalom központjaként ábrázolja, amely életre hívja a kommunizmust. Gorter ezt a verset osztálya, a munkásosztály iránti szeretetéből írta. De napjaink uralkodó osztálya, az álkultúra világa sohasem fogja megérteni, hogyan íródhat egy nagyszerű vers a szovjetről.
Guy A. Aldred: Pioneers of Anti-Parliamentarism című könyvéből.
Az eredeti írást lerövidítette és adaptálta Guy Aldred a hollandiai anti-parlamentarista H. Canne Meijer „A Kommün” folyóirat számára írt cikkéből.
(2014.02.14.)