2023. 02. 16.
BARTA SÁNDOR – 1919
BARTA SÁNDOR – 1919
Házak gyomrában még vörösen sikongott a tűz,
de az ég már kondítón templomozott,
s a víziók kidobták sárga nyelvüket.
Sikoltás!
kettéharapta a világot.
És behasadt az ég
zöld árral, zöld
és a házak keretes szeméből könyörgő mozdulatokat jajgattak az asszonyok,
s a hajukkal kimaslizták testük a párkányra.
Kidülledtség!
Kilométeres lábú rendőrlovak
átnyerítettek az utcák emeletes gerincén,
sikongó villamosok, csákók meg véres combok
feltáncoltak az ég záporába,
zápor!
emberek és állatok
egymásra vicsorítottak a halál öblével,
felzendült kürtök
és cinóberes tornyokba dűlt vezérek! –
diákok!
a tetőkig dobálták a véres, sokvelős fejüket
templomok!
lekáromkodták a kereszteket
bányák!
kilyukadtak a kék égre,
és zokogott a kürt,
s az anyag kitárta mellét.
Felnőttek!
az arcuk éle felszaladt az égig!
völgyek feldobták tüzes öklüket
fel és szét 
alájuk
anyag s lefoghatatlan 
kúsznak
ég és föld:
s a Dolgok száján feldördült a Nóta.
1919