2023. 02. 16.
SZABÓ ERVIN – PJOTR LAVROV
SZABÓ ERVIN – PJOTR LAVROV
Pjotr Lavrov 1823. június 2-án született Melechovo orosz faluban, tüzértiszt lett és tanár a szent-pétervári tüzérfőiskolában. Tudományos munkálkodása szemet szúrt a cári kormánynak, amiért 1866-ban száműzték. Ebben az időben írta Történeti leveleit, amelyek óriási hatással voltak az ifjúságra. Az 1870-ik évben, megszökött Oroszországból, s ettől kezdve élete végéig külföldön élt, s kiváló szerepet játszott a nemzetközi és az orosz forradalmi mozgalomban. 1900. február 6-án halt meg; az egész szocialista világ részvéte kísérte sírjába. Lavrov nevezetessége nemcsak az, hogy ő az első orosz tudományos bölcsész; mint egy eredeti és elsősorban a művelt osztály szerepére való tekintettől vezérelt történetbölcselet alkotója érdemel kiváló figyelmet. Lavrov szemében a történet „a kritikai gondolkodás által teremtett kultúra.” Az egyén, mint a gondolkodó alany, játssza az emberiség történeti fejlődésében a döntő szerepet. Nem mintha az egyén független volna a környezettől. Az egyén a természeti, társadalmi és történeti környezet terméke. De az egyén egyúttal teremtő lény, új társadalmi formáknak teremtője, amelyeknek megvalósítására törekszik, lerontván azon társadalmi formákat, amelyeket a kritikus szellem alkalmatlanoknak ítél, hogy az új szükségleteknek és az új társadalmi erőknek megfeleljenek. De az elszigetelt egyén nem tehet semmit. Hogy cselekvése eredményes legyen, „társadalmi hatalommá” kell lennie. Ez pedig csak akképp lesz, hogy a munkás és szenvedő tömegekkel szövetkezik. A régi civilizációknak el kellett pusztulniok, mert a művelt kisebbségük el volt szigetelve, mert a néptömegek a fennálló rend megmaradásával nem törődtek, mert nem ismerték szellemét, fontosságát. Hogy a magasabb civilizáció biztonságban legyen, veszély ne fenyegesse, kell, hogy a nagy néptömegek támogassák, hogy érdekükben álljon fennállása. Ennek egyedüli módja pedig az, hogy a civilizáció, a műveltség a néppel közöltessék és a nép megértse. Ha ez nem sikerül, a civilizáció a legnagyobb veszedelemben forog, az első szél elfújja, egy háború, egy nagyratörő hadvezér, egy ügyes demagóg ledöntheti. Ezért kell minden magasabb civilizációnak őszintén demokratikusnak lennie. A civilizációt a népbe vinni, vele közölni, megértetni, megszerettetni – a művelt osztály feladata. [1] Ők képviselik azt a kritikus szellemet, amely fölismervén a régi társadalmi formák elégtelenségét, hiányosságát, igazságtalanságát, a tudomány segítségével felismert alkalmasabb társadalmi formákat igyekszik az avultak helyébe tenni. Ez a haladás és a haladás nyomán kél a civilizáció. A mai társadalmi formák útjában állnak a haladásnak, mert nem engedik, hogy az összes emberiség közreműködjön benne. Mivel pedig ez (a fent kifejtett okokból) föltétele a civilizációnak, mindenkinek, aki a civilizációért aggódik, küzdenie kell a mai társadalmi formák megváltoztatásáért, olyan társadalmi formákért, amelyek az összes emberiség általános, együttes fejlődését lehetővé teszik. Ez az állapot a szocializmussal következik be. A szocializmus az általános összműködés az általános fejlődés érdekében. A szellemileg és erkölcsileg kifejlett embernek csak egy élvezete lehetséges: harc az egyéni és társadalmi haladásért. A haladás vágya kötelességet ró ránk: azt, hogy minden erőnket a szocialista mozgalomnak, a társadalomnak szenteljük és magunk megelégedjünk annyival, amennyi az élethez és a fejlődéshez szükséges. A szocialistának kötelessége szükségleteit korlátozni. Csak így szentelheti majd erejének lehető legnagyobb részét azon magasabb szükségletnek, hogy társadalmi munkát végezzen.
[1] A művelt osztályhoz nem számítja Lavrov azokat, akik bár sokat tanultak és megismerték a civilizáció minden zege-zugát, nem látják kritikus szemmel a fennálló rend hiányait; viszont műveltnek tekinti a munkást is, ha kritikus szellemmel bír. Ez tehát szintén hivatott harcosa a civilizációnak.
Forrás: Népszava Naptár, 1902.