SZABÓ ERVIN – KELLENEK-E FORRADALMÁROK?

2023. 02. 16.

SZABÓ ERVIN – KELLENEK-E FORRADALMÁROK?

SZABÓ ERVIN – KELLENEK-E FORRADALMÁROK?

Nem lehet arról kétség, hogy Magyarországon ma és még sok időre mindenféle más kérdés sokkal aktuálisabb, mint a társadalmi forradalom. Ez az ország gazdasági és szellemileg elmaradt szegény világ, s ha azt tartjuk, hogy minden ország fejlődésében nagyjából ugyanazt az utat teszi meg — mezőgazdaságiból iparivá, feudálisból demokratikussá lesz —, akkor be kell látnunk, hogy Magyarországnak még jó néhány közbeeső stációt kell megjárnia, amíg a szociális forradalomra éretté válik. S így a társadalmi mozgalmak terén még jó sokáig bo aratása lesz itten mindenféle reformátornak: radikálisoknak, demokratáknak, szociáldemokratáknak, de a szociális forradalom szellemi előharcosai egyelőre aligha fognak tömegeket megmozgatni.

Azt kérdezhetné ezért valaki — sőt akadtak is már, akik megkérdezték: — ugyan mire való hát akkor az egész mozgolódás? Ha tudjátok, hogy a legközelebbi jövő — a ti, sőt talán még a gyermekeitek kora is — egészen más megoldásokat kell hogy hozzon előbb, mint amelyekre ti törekedtek: miért nem álltok ezen időben előbbrevaló megoldások szolgálatában? Nem érzitek-e, hogy alig több üres handabandázásnál, ha általatok megvalósíthatatlan dolgokon járatjátok eszeteket? S hogy a magatok forradalmi céljait is hamarabb éritek el, ha ti is segíttek előbb megvalósítani a polgári, demokratikus Magyarországot?

A kérdés bizonyára nem egészen oktalan, de feleletünk is eléggé érthető lesz. Igaz, a reális fejlődés sok egyéb feladat elé állítja előbb a magyar munkásságot, mielőtt végső nagy harcának útjai megnyílnak. De ha minden egyebet — indusztrializálást, demokratizálást s több effélét — el is végeznek talán mások (bár csupán azon tény által, hogy bérmunkás, minden proletár, bármilyen érzelmű és meggyőződésű legyen is, ennek a folyamatnak is munkása) — kell hogy legyenek olyanok is, akik a kézzelfogható reáliákon túl gondoskodnak arról, ami nélkül semmiféle nagy ügyet győzelemre vinni nem lehet: egy messze nagy célért való lelkesedésről, és ezért a nagy célért minden áldozatra kész érzésről.

Minden gyakorlati mozgalom folytonos dezillúziók, állandó kijózanodások tanyája, mert nagyon ritkán esik meg, hogy győztes mozgalom is úgy valósíthatná meg céljait, ahogyan azokat kitűzte. Ezért kell, hogy akadjanak olyanok — ha kevesen is —, akik távolabbi nagy célokért lelkesedni tudnak, s azokat a tömegek szeme előtt kitárni elég bátorsággal bírnak; akik minden áldozatra készen a ma harcaiban is példát mutatnak, hogy nagy célokért egész személyünket kell egyszerre — s nem részenkint — harcba vinnünk; akiknek élete ezért a tettek és az érzelmek mezején egyaránt példája a jövő embere heroikus életének; akik ezáltal állandó ösztökélői a ma tömegmozgalmainak, a mindennapi kiábrándulásokból a holnaphoz vezető híd, a holnap, a holnapután zászlóhordói.

Mindenki végezze el munkáját ma; de örülnünk kell, ha vannak olyanok, akik amellett nem feledkeznek meg a holnapról, és azon igyekeznek, szóval és tettel, hogy mások se aludjanak el.

Forrás: Társadalmi Forradalom, 1910 december 24.