2026. 01. 30.
Összemérhetetlenek
Az értelem leggyönyörűbb megnyilvánulásai mit sem érnek számunkra. A politikai gazdaságtan, a szerelem és a várostervezés mind olyan eszközök, amelyeket el kell sajátítsunk, hogy megoldhassunk egy elsősorban etikai kérdést.
Semmi sem oldhatja fel az életet az alól, hogy abszolút szenvedélyes legyen. Tudjuk, mi a teendő.
A világ minden gyűlölete és csalárdsága ellenére e teljességgel félelmetes kaland résztvevői gyülekeznek, és nem mutatnak könyörületet.
Általánosságban úgy tartjuk, hogy nincs más tisztességes módja az életnek ezen a résztvételen kívül.
Írók: A Lettrista Internacionálé számára Henry de Béarn, André-Frank Conord, Mohamed Dahou, Guy-Ernest Debord, Jacques Fillon, Patrick Straram, Gil J. Wolman.
Fordítás: P.G.
Először megjelent: “Potlach” 2. szám, 1954. június 29.
Forrás: https://www.marxists.org/magyar/archive/debord/misc/1954-osszem.htm
*
Második évforduló
1952. június 30-ának estéjén a Hurlements en faveur de Sade-et 1 [Üvöltések Sade védelmében] először mutatták be az Avant-Garde nevű filmklubban. A közönség hőbörög. 20 percnyi zavarodottság után a vetítés félbeszakad.
Fordító jegyzete:
1 Hurlements en faveur de Sade: Guy Debord első filmje, amelyet 23 évesen rendezett. A filmben csupán fekete és fehér képkockák váltakoznak. Eltérített [détournement] szövegeket tartalmaz. (Isidore Isou: Esthétique du cinéma könyvéből, John Ford Rio Grande filmjéből, James Joyce munkáiból, és a francia polgári törvénykönyből.) Köztük egyre növekvő csend. A csendet fekete, a szöveget fehér képkockák kísérik. A film végét már 24 percnyi csend előzi meg.
Írók: A Lettrista Internacionálé
Fordítás: P.G.
Először megjelent: “Potlatch” 2. szám, 1954. június 29.
Forrás: https://www.marxists.org/magyar/archive/debord/misc/1954-evfordulo.htm
*
Az alapvonal
A Lettrista Internacionálé az életnek egy izgalmas formáját szeretné kialakítani. Kísérletezünk viselkedéssel, dekorációkkal, építészettel, urbanizmussal és kommunikációval, hogy vonzóbb szituációkat hozhassunk létre.
Ez a tárgya a véget nem érő vitáknak, melyek köztünk és sok más ember között zajlanak, de végső soron mi is hozzájuk hasonlóan dolgozunk és rokkanunk bele a végén.
Ellenzéki értelmiségi szerepünk a történelmi állapotok szükségszerű terméke. Mi csupán több vagy kevesebb értelmet vihetünk és felkészülhetünk a vele járó kötelezettségekre és korlátozásokra.
Az általunk támogatott kollektív struktúrák kibontakozása csak a polgári társadalom és annak anyagi és erkölcsi elosztórendszerének eltűnése után lesz elérhető.
Bírálni fogjuk a polgári társadalmat és annak az élvezetről kialakított képét leromboljuk, megalkotva vele a tömegek forradalmi cselekdeteinek alapelveit.
Írók: Michele Bernstein, Mohammed Dahou, Vera, Gil J Wolman
Először megjelent: “Potlatch” 14. szám, 1954. november 30.
Forrás: Anarcho Info (https://www.anarchoinfo.hu/lettre/li_alapvonal.html)
*
Az 1954-es év összegzése
A nagyvárosok kedvező terepei a céltalan sétáknak, melyeket mi dérivenak nevezünk. A dérive nem más, mint a cél nélküli séta technikája. A benyomásokon alapul, az építészek is alkalmazzák.
Minden ház szép. Az építészetnek izgalmassá kell válnia. Nem építhetünk több visszafogott épületet csupán az ellenszolgáltatásért cserébe.
Az új urbanizmus elválaszthatatlan a gazdaság és társadalom gyökeres megváltozásától, mely szerencsére elkerülhetetlen. Jogos a feltételezés, mi szerint egy adott korszak forradalmi követelései az adott kor boldogságról alkotott elképzelésének függvénye. A szabadidő felértékelése így nem pusztán az örömökben való tobzódásra utal.
Emlékeztetünk rá, hogy ez új játékok kifejlesztését jelenti.
Írók: Guy Debord, Jacques Fillon
Először megjelent: “Potlatch” 14. szám, 1954. november 30.
Forrás: Anarcho Info (https://www.anarchoinfo.hu/lettre/li_1954.html)
*
Levél a The Times szerkesztőjének
Uram, a The Times most közölte London kínai negyedének tervezett lerombolását.
Tiltakozunk a várostervezés ilyen erkölcsi elvei ellen, melyek nyilvánvalóan még unalmasabbá teszi Angliát, mit amilyenné az elmúlt évek során vált.
Az egyetlen látványosság, amelyet meghagynak az időnként megrendezett koronázási ceremónia és az unalomtól csöpögő királyi esküvők – és semmi több. Ahogyan a csinos lányok eltűnnek a jó családokból, ezek a házak is egyre ritkábbak és ritkábbak lesznek a sorházak megjelenésével. Komolyan azt gondolja, hogy egy úriember el tudja magát szórakoztatni a Soho-ban?
Véleményünk szerint az úgynevezett modern várostervezés, melyet ön javasolt, értelmetlenül idealisztikus és reakciós. Az építészet egyedüli célja, hogy az ember szenvedélyeit szolgálja.
Mindenesetre hátrányos, hogy lerombolják London kínai negyedét, mielőtt lehetőségünk lett volna meglátogatni és néhány pszichogeográfiai vizsgálatot csinálhattunk volna, melyeket mostanában csinálunk.
Végezetül, ha hasonlóan értékeli a modernizációt, mint ahogyan mi, azaz történelmi szükségszerűségként, akkor javasoljuk, hogy lelkesedését irányítsa olyan területek felé, melyeknek sürgősebben van rá szükségük, mondjuk a politikai és erkölcsi szokásai felé.
Üdvözlettel,
Michele Bernstein, G.-E. Debord, Gil J. Wolman
Írók: Michele Bernstein, Guy Debord, Gil J. Wolman
Először megjelent: “Potlatch” 23. szám, 1955. október 13.
Forrás: Anarcho Info (https://www.anarchoinfo.hu/lettre/li_kozlemeny.htm)