RÉSZEG HAJÓ 3. SZÁM – IRÁNYELVEINK

2023. 02. 16.

 

 

*****

 

Mi tagadjuk azt, hogy a kommunizmus csak egy lehetőség, amelynek megvalósulását épp a kapitalizmus akadályozza meg, s így a kommunizmus tulajdonképp bármilyen eszközzel létrehozható bármi lehet. Mi azt állítjuk, hogy a kommunizmus a kapitalizmus meghaladva tagadása, amit a kapitalizmus belső, kibékíthetetlen, növekvő ellentmondásai határoznak meg. Azt mondjuk, hogy a tőkékkel valósul meg, de a tőkék egymást kényszerítette fejlődése a kizsákmányolás fokozásával, az eleven munkaerő megtakarításával jár, és ez a tőkefelhalmozást és annak társadalmát kezdi megbénítani.

A kapitalizmus a tőkefelhalmozás rendszere: eleven munkaerő kizsákmányolásán alapul és ezt a tőkék konkurenciaharcában egyre nemzetközibb és társadalmibb működéssel, a technika és tudás, a termelékenység tőkéhez nyomorított és nyomorító fejlesztésével, növelésével fokozzák. De így e rend éltető elemét, az eleven munkát kapcsolják ki, a tényleges fizetőképes kereslet csökkenését okozva; és egyben a profitért feleslegessé tett termelőkapacitások a tőke reálszférába való visszaforgatását teszik egyre lehetetlenebbé. A tőkefölösleg a spekuláció piramisjátékaivá lesz, a népességfelesleg a legmélyebb és legreménytelenebb szegénységbe süllyed. A tőke termelőerői rombolóerőkké lettek, egyre pusztítóbb és kapitalista eszközökkel megoldhatatlan válságokká. De sem a gazdasági, sem a politikai elit nem mond le önként a rendszeréről, életviteléről, hatalmáról, kiváltságairól: válságkezelésük a maradékokért folyó kíméletlen harccá, a demokrácia, mint e rendszerrel kompatibilis és azt újratermelő mechanizmus a tőke nyíltabb diktatúrájává, oligarchák szabad rablásává és terrorjává lesz. Így gyorsított eljárással élik fel maradék lehetőiket és ennek költségeit társadalmuk még működő részeivel fizettetik meg; vagy egyszerűen elszívnak minden erőforrást akár háború, sőt világháború révén egymás, meg az alávettetek, kizsákmányoltak, kisemmizettek tömegei elől, hogy haszon és hatalomélvezőként még élhessenek – egy héttel, egy hónappal, egy évvel, de tovább.

Ezen változtatni kapitalista eszközökkel nem lehet. A kapitalizmus önmagán való túlfejlettsége a kapitalizmus meghaladva tagadását, a kommunizmus társadalmát követeli a működésképtelenség, a pusztulás, a barbarizmussal szemben. Nemzetközi társadalmasítást és ennek megfelelő tudás és technikafejlesztést az áru, tőke s tulajdonviszonyok, az állam és hierarchia, a kapitalizmus káoszát fenntartó és újratermelő szolgalelkűség és elitizmus, atomizáció és antiszolidaritás ellen, a szabad személyiségfejlődés egyenlőségének társadalmáért, minden nyomorúságot felszámolandó. Erre és ezért kell szerveződnünk.

A kapitalizmus nemzetközi rendszer, mivel maga a tőke sajátosan nemzetközi: egyrészt, mert minden különöst, konkrét munkát általánossá, áruértékké old, másrészt mert az egész világon elterjedve tőkék és államok nemzetközi hierarchiáit, munkamegosztását, egymásra utaltságát stb. hozza létre. Ezért a kommunizmusnak, illetve az azt létrehozó mozgalomnak is ténylegesen nemzetközi szervezetté kell válnia. Szervezetté, amit mi pártnak hívunk; ám ez nem lehet sem polgári, sem bolsevik-szociáldemokrata, azaz osztálytársadalom-restaurációs “munkás” párt.

A párt szükségességét, a részekké, darabokká, hierarchiákká stb. nem különülés szerveződését pont a társadalmasítással meghaladva tagadás követeli (azt meg a kapitalizmus fejlődése és túlfejlődése) a kapitalizmus atomizáló, széthúzó, önmagához nyomorító hatásai, a történelmi fejlődés különbözőségei stb. miatt. És bár a pártnak el kell különülnie az ellenforradalomtól legyen az tudatos vagy naiv, nem különülhet el hierarchikusan a proletariátustól. Hanem azt párttá kell változtatnia, s a kapitalizmus megdöntésével társadalommá kell válnia. Már ezért is ügyelnie kell arra, hogy a kapitalizmus hatásai pl. a demokrácia, mint szavazások többség-kisebbség döntési mechanizmusai, azaz hierarchia és tulajdon restaurátorok / fenntartók, illetve bolsevik módszerek, viszonyok, mentalitások (pl. katonai centralizáció) ne válhassanak benne uralkodóvá. Szemben a konszenzus, a különbözőségek egyenlőtlenséggé, uralommá nem változtatásának módszereivel, mentalitásaival. Ha ez a harc sikertelen, úgy a „külső” ellenforradalommal folytatott harc is azzá lesz. Pláne, hogy amint a pártnak lehetősége van a termelési viszonyok kommunista viszonyokká változtatására és az új viszonyok – a kapitalizmustól örökölt termelőerők ellentmondásos bázisán az ellenforradalom letörésére,vagyis a proletárdiktatúrára, a negatív tendenciák felerősödnek. Ama ellentmondásosság újratermeli az ellenforradalmi mentalitásokat (pl. munka-ágazati megosztás öröksége kontra egyenlőség; tevékenységet a társadalmasítás ellenére munkává és szabadidővé nyomorító gyáripar; a természet és emberpusztító technológiák kényszerű továbbműködtetése); így nem csak a külső, még kapitalista területekkel folyhat a harc, hanem a belső ellenforradalommal is: e helyzet proletárdiktatúrát követel.

És ez utóbbi szintén ellenforradalom forrása lehet: a hatalom, az elnyomatás, az erőszak problematikája bolsevizálhatja / atomizálhatja a forradalmi proletariátust, a pártot a képmutatás és hazudozás rothadásától a teljes pusztulásig. És mindez így is marad, míg az új viszonyokat pusztán a kapitalizmus termelőerőinek bázisa követeli meg, és fogja vissza; míg az új lehetőségek közt nem fejlesztették ki az új termelőeszközöket, míg a tudás felhalmozásának folyamata ennek megfelelő szintet nem ért el. Ha létrejött eme új termelőerő–bázis az egész világon, ha a szabad személyiségfejlődés szükségletei maradéktalanul kielégíthetőek, ha az ellenforradalom így lehetetlenné válik, akkor a párt társadalommá lesz, a gazdaságon kívüli kényszer s diktatúra értelmetlenné, a kommunizmus társadalma pedig lezárja az emberiség előtörténetét.

A proletárdiktatúra, a kommunista mozgalom társadalom levésének sajátos fázisa (és nem egy újabb állam) nem csak a régi világ ellenforradalmáraival számol le és – kész. Nem. Legfőbb feladata az új termelőerő-bázis megteremtése és addig mind a régi, mind az újjáéledő ellenforradalmi tendenciákat, mozgásokat gazdaságon kívüli kényszerrel kell felszámolnia – ha kell agitációval, ha kell, fegyverrel. De ha létrejött az új termelőerő bázis az egész világon, ha megszüntette a termelőerő-termelési viszony ellentmondását és így az ellenforradalmiság lehetőjét végleg, akkor ő maga is, a diktatórikusság problematikájával és annak összes, a kommunizmus folyamatára negatív tendenciájával együtt megszűnik: a kommunista mozgalom „önjáró”, kommunista társadalmi-gazdasági alakulattá lesz.

 

*****

 

RÉSZEG HAJÓ 3. SZÁM – IRÁNYELVEINK (pdf)

 

0 comments on “RÉSZEG HAJÓ 3. SZÁM – IRÁNYELVEINKAdd yours →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük