2023. 02. 16.
Karl Korsch – Tíz tézis a mai marxizmusról1
1. Nincs értelme többé feltenni a kérdést, hogy napjainkban Marx és Engels tanítása elméletileg mennyiben érvényes és a gyakorlatban alkalmazható-e még.
2. Minden arra irányuló kísérlet, hogy a marxista tanítást mint egészet, és eredeti funkciójában mint a munkásosztály szociális forradalmának elméletét helyreállítsák, napjainkban ellenforradalmi utópia.
3. Alapvető homályosságuk ellenére azonban a marxi tanítás fontos ré- szei megváltozott feladattal és megváltozott színtereken még ma is Az egykori marxista munkásmozgalom gyakorlatából is fontos hajtóerők épültek a népek és osztályok mai gyakorlati összeütközéseibe.
4. Az első lépés egy forradalmi elmélet és gyakorlat újraépítése során abban áll, hogy szakítani kell a marxizmusnak a forradalmi kezdeményezésre, annak elméleti és gyakorlati vezetésére vonatkozó monopolisztikus igényével.
5. Marx napjainkban csak egy a munkásosztály szocialista mozgalmának elődjei, alapítói és továbbfejlesztői közül. Ugyanolyan fontosak az ún. „utópikus szocialisták” Thomas Morustól a jelen időkig. Ugyanolyan fontosak Marx olyan nagy konkurensei, mint Blanqui, és olyan esküdt ellenfelei, mint Proudhon és Bakunyin is. Ugyanolyan fontosak végül az olyan utólagos továbbfejlesztések, mint amilyeneket a német revizionizmus, a francia szindikalizmus és az orosz bolsevizmus produkált.
6. A marxizmusban különlegesen kritikus pontok a következők:
a. gyakorlati függése a fejletlen gazdasági és politikai feltételektől, melyek Németországban és minden más közép- és kelet-európai országban uralkodtak, ahol később jelentőssé vált;
b. feltétel nélküli ragaszkodása a polgári forradalom politikai formái- hoz;
c. az angol fejlett gazdasági körülmények feltétel nélküli elfogadása, mint az összes ország majdani fejlődésének modellje és a szocializmushoz való átmenet objektív előfeltétele;
ehhez járulnak még:
d. ismételt, makacs és ellentmondásos kísérleteinek következményei, mely kísérletek e feltételek áttörésére irányultak.
7. E feltételekből fakad:
a. az államnak mint a szociális forradalom döntő eszközének túlhangsúlyozása;
b. a kapitalista gazdaságtan fejlődésének misztikus azonosítása a munkásosztály szociális forradalmával,
c. a marxi forradalomelmélet az első alakjának későbbi kétértelmű továbbfejlesztése a kommunista forradalom részben Blanqui, részben Bakunyin ellenében kifejlesztett kétfázisú elméletének mesterséges „hozzáragasztása” által, amely kommunista forradalom a munkásosztály valódi emancipációját a jelen mozgalomból kiiktatja és egy határozatlan jövőbe vetíti.
8. Ezen a ponton indult meg a marxizmus lenini vagy bolsevik továbbfejlesztése, s ez az az új alakja, melyben a marxizmust Oroszországra és Ázsiára átültették. Ezzel egyidejűleg a marxizmus megváltozott: forradalmi elméletből ideológiává vált, amit aztán különböző célkitűzések végtelen sorának szolgálatába lehet állítani és állítottak
9. Ebből a szempontból kell megítélni a két orosz forradalom, az 1917-es és az 1928-as kritikus szellemét, s ebből a szempontból kiindulva kell meghatározni ma a marxizmus által Ázsiában és az egész világban betöltött funkciókat is.
10. A munkásoknak saját életük újratermelése fölötti hatalma nem abból származik, ha elfoglalják azokat a pozíciókat a nemzetközi és a világ- piacon, amelyek a termelőeszközök monopolista tulajdonosainak ön- pusztító és – úgymond – szabad versenye miatt elhagyatottá váltak. Csak abból származhat, ha az összes, a termelésből ma kizárt osztály tervszerűen beavatkozik a napjainkban már tendenciaszerűen monopolisztikusan és tervszerűen szabályozott termelésbe
1. A tézisek olyan kérdések sorát foglalják össze, melyekkel Korsch mindenekelőtt emigrációs idejében foglalkozott. Olyan időszakban íródtak, amikor az európai munkásmozgalom elméletileg és gyakorlatilag csak maradványokban vagy bürokratikus megszilárdulásaiban létezett. Korsch maga már nem publikálta ezeket a téziseket. Mindezt figyelembe kell venni akkor is, amikor ezen téziseket (elsősorban és 2.) kiszakítjuk összefüggéseikből és Korsch marxizmustól való elfordulásaként próbáljuk értelmezni. Korsch a következőkben (ld. Korsch Erich Gerlachhoz intézett 1956. XII. 15-i levelének a mellékletét) nemcsak beszélt a Marx–Lenin–Sztálin-időszak befejezésével látszólag szintén elpusztult Marx-féle eszmék visszaállításáról, hanem az „Eltörölések könyve”-nek kézirata is kifejezése Korsch újabb, a marxizmus felé való fordulásának. (Az eredeti megjelenés jegyzete. – A szerk.)
(1950)