2014. 02. 17.
SZABÓ ERVIN – WILLIAM MORRIS
2014.02.17
William Morris 1834-ben született Welthamstowban, London közelében. Atyja vagyonos londoni kereskedő volt s fiát előkelő intézetben neveltette, ami Angliában igen költséges dolog. A fiatal Morris építésznek készült, de irodalmi és művészi hajlamai csak-hamar érvényre jutottak s azon szerencsés helyzetben lévén, hogy kenyér után nem kellett járnia, nekik szentelte egész működését. Számos költői művet írt, melyek jó része a középkorban vagy a germán őskorban játszik; kitűnő műfordításokat is készített jeles külföldi költők műveiből. Bennünket leginkább Szocialista dalai érdekelnek, azután John Bull álma és Sehol-országából című regénye. Utóbbit magyar fordításban legközelebb kiadja a Nép-szava könyvkereskedése, hogy a magyarajkú proletárok is élvez-hessék a jövő szocialista társadalomnak e gyönyörűen megfestett képét. A költő egyébként több agitációs füzetet is írt eszméink érdekében; pl. Hogyan lettem szocialistává. De működött Morris a gyakorlati agitáció terén is; részt vett 1883-ban a Social-Democratic Federation (az angliai szociáldemok-ra-ta párt hivatalos neve) alapításában is, később egy ideig annak lapját, a Commonwealt szerkesztette, hosszabb ideig tagja volt a párt-vezetőségnek; mint népgyűlési szónok működött, egyleteket alapí-tott, részt vett utcai tüntetésekben stb. Azonban agitációjánál sokkal fontosabb az a tevékeny-sége, amelyet a proletárság érdekében kifej-tett avégből, hogy a szépnek, a művészetnek alkotásaihoz hozzá-férhessen, hogy ezek iránt érzékét felköltse és fejlessze.
A mai kapitalizmus, mint az a magas fejlettségű Angliában jelentkezett, Morris szépség után sóvárgó lelkét mélyen bántotta. Látta, hogy a kapitalizmus a nép testi és szellemi elsatnyulását jelenti; a világosság és tisztaság hiányát, a szépség megsemmisü-lését, a sivárságot; látta, hogy a szénbányák, a kohók és ezerféle gyárak kéményeinek füstje besötétíti a levegőt, eltöltve azt milliónyi szénporszemecs-kével; látta a földet is, mely kopár, fekete, sáros pusztasággá vált sok helyütt, a zöld mezők, erdők kiszorulnak, csak a gazdagok bekerített uradalmai maradván meg; látott rongyos, fakóarcú gyermekeket, elfonnyadt nőket, görnyedt férfiakat a gyárak-ban, ahol az egyforma munka őket idővel barmokká változtatja, kiknek számára szellemi élvezet nem létezik; s látta, hogy nem-csak a szegények kunyhóiban, ahol nyomorú-sá-gos a kereset, minden szépség- és művészetnélküli ócska lim-lom a bútorzat, a használat különféle tárgyai, de még a vagyonosoknál is hiányzik az ízlés, a szépérzék; itt gyári előállítású tárgyakat használnak, a lakásberendezés megfelel a nyárspolgárok sivár szellemének. Csak a középkori s renaissancebeli kastélyokból, a kapitalizmus uralma előtti évekből maradtak fenn tárgyak, amelyekbe az illető kézműves, mesterember a maga egyéniségét öntötte, tárgyak, amelyeket nem ezerszámra gyárt a gép vagy gépember. S mint tetterős ember, elhatározta, hogy e szépség és művészetnélküli kort meg kell bontania, vissza kell teremtenie művészetet és szépséget. S meg-alapított Morton Abbeyben egy eszményi gyárat; megalapított egy nyomdát, a híres Kelmskott Presst; ő rajzolta meg a kárpit- és szőnyegmintákat; ő és barátja, a híres művész Walter Crane elv-társunk, kinek képeit Budapesten is láthattuk, megrajzolták a betűket, amelyeket a nyomda számára öntöttek; megrajzolták a bekötési táblákat a könyvek részére; megrajzolták a képeket s Morris megírta a könyvek szövegét, megmutatva ezzel, hogy a lenézett kézi munka is lehet művészet; egybeforrasztja a kézművességet a költő és festő tevékenységével s beléleheli mindenbe a művészet és szépség iránti érzést és vágyat, tiltakozásul a kapi-talizmusnak pénzsóvár, szépségetölő kora ellen. S nagy is volt a hatása Morris és társai működésének; az iparművészet egész Angliá-ban magas színvonalra emelkedett. Morris azonban korántsem hitte, hogy a mai társadalomban lehetséges a művészetet valóban a nép közkincsévé tenni; tudta ő, hogy amikor az emberi-ség legnagyobb része elemészti magát mindennapi elemi szükség-leteiért való ádáz küzdelemben, ott nem lehet a proletároknak sem idejük, sem fogékonyságuk, sem képzettségük, de meg pénzük sem a művészet ápolására. De ha ő ezt tisztán látta s mi is tudjuk ezt, ez nem jelenti azt, hogy törekvése céltalan vagy meddő volt. Mert mi szocialisták a proletárság millióit, kik a nyomorúságban fetrengenek, föle-mel-jük, emberekké neveljük, emberekké, kiknek igényeik vannak, kik nemcsak tisztességes munkabért, egészséges lakást, élelmezést, tiszta ruházatot követelnek – amit manapság a műveltebb államok a raboknak is megadnak –, de akik részt követelnek maguknak az annyira magasztalt művelődés minden kincseiből; akik élvezni akarják a természet és a művé-szet szépségeit, mindazt amit évezredeken át számtalan nemzet költői, festői, szobrászai, zeneszerzői az egész emberiség számára alkottak. Embereket kell nevelnünk, kik még mai proletár létükre is bírnak érzékkel szépség iránt és vággyal művészet után, hogy ma élvezhessék azt, amiben a jelen társadalomban nekik oly mostohán lehet részük s hogy ez újult erőt adjon nekik a harcra a kapitalizmus ellen, mint a szépnek és művészetnek megölője ellen, s kettőzött erőt az új világ megteremtésére, amelyben a szépség az emberek életét művé-szi-vé fogja avatni. A művészet a mindennapi életben egyúttal meg fogja szüntetni a gyári munka átkát, a szellem megölését, amelyet a szakadatlan egyformaság lassan-lassan előidéz. A mai korban pedig ismerjük föl a művészeti alkotások tanulmá-nyozásából, milyen gyönyöröket, milyen nem-anyagi kincseket tartalmaz az a birodalom, melyet az egész emberiség számára készü-lünk elfoglalni; buzdításául szolgál a lankadónak, lelkesíti a csüggedőt. Gondoljunk csak arra, mikor a Munkás-Marseillaiset énekeljük! Nem-e mintha forró vér futná át fáradt testünket? Mert a mi dalunk ez; zenéje, dallama egybeolvad az osztálytudatos proletár érzelmeivel, mást hirdet nekünk, mint a közömbös ember-nek vagy burzsoának.
Ezekről persze sokat kellene mondanunk, de naptárunk kerete nem engedi meg. Aki azonban el fogja olvasni Morris említett szép regényét (Sehol-országából), az belőle jobban meg fogja érteni, miért küzdött a nagy költő és derék elvtárs művészetért a prole-tárok számára s miért hirdetik a szocialisták: igaz művészetet és szépséget a népnek ma, amennyit lehet, holnap pedig, amikor miénk a világ, szépséget és művészetet mindenben!
Megjelent: Népszava Naptár, 1902.