2025. 12. 31.
Friedrich Engels Joseph Blochhoz Königsbergbe
[Kiegészítések A család, a magántulajdon és az állam eredetéhez. A történelem materialista szemléletéről. Részlet.]
Igen Tisztelt Uram,
[…] Materialista történetfelfogás szerint a történelemben a végső fokon meghatározó mozzanat a való élet termelése és újratermelése. Többet sem Marx, sem én nem állítottunk soha. Ha pedig úgy forgatja ki ezt valaki, hogy a gazdasági mozzanat az egyetlen meghatározó, akkor ezt a tételt semmitmondó, elvont, képtelen frázissá változtatja. A gazdasági helyzet az alap, de a felépítmény különféle mozzanatai — az osztályharc politikai formái és eredményei, alkotmányok, amelyeket megnyert csata után a győztes osztály rögzített stb., jogi formák, s aztán még mindezeknek a valóságos harcoknak a részvevők agyában való visszatükröződései, politikai, jogi, filozófiai elméletek, vallási nézetek és ezeknek továbbfejlesztése dogmák rendszereivé — mindezek szintén hatást gyakorolnak a történelmi harcok menetére és, elsősorban ezek formáját, sok esetben meghatározzák. Mindezeknek a mozzanatoknak a kölcsönhatása az, amelyben a véletlenségek végtelen tömegén keresztül (vagyis olyan dolgoknak és eseményeknek a tömegén keresztül, amelyeknek egymással való benső összefüggése annyira távoleső vagy kimutathatatlan, hogy nemlétezőnek tekinthetjük, elhanyagolhatjuk őket) végül is mint szükségszerű, a gazdasági mozgás érvényesül. Ha nem így volna, akkor az elmélet alkalmazása bármely történelmi korszakra könnyebb volna, mint egy egyszerű elsőfokú egyenlet megoldása.
Történelmünket magunk csináljuk, de először is nagyon meghatározott előfeltételek és körülmények között. Ezek között a gazdaságiak a végsősoron döntők. De szerepet játszanak, ha nem is döntő szerepet, a politikai stb. feltételek, sőt még az emberek fejében kísértő hagyomány is.
[…]
Másodszor azonban a történelem úgy készül, hogy a végeredmény mindig sok egyes akarat összeütközéseiből jön létre, s ezek mindegyikét megint egy csomó különös életfeltétel teszi azzá, ami: vagyis számtalan egymást keresztező erő van, végtelen csoportja az erőparalelogrammáknak, s ebből egyetlen eredő jön létre — a történelmi eredmény —, amely megint csak úgy tekinthető, mint egy a maga egészében tudat nélkül és akarat nélkül érvényesülő hatalom terméke. Mert amit minden egyes ember akar, azt mindenki más akadályozza, és ami kijön belőle, az olyasmi, amit senki sem akart, Így az eddigi történelem természeti folyamat módjára megy végbe és lényegében ugyanazoknak a mozgástörvényeknek is van alávetve. De abból, hogy az egyes akaratok — amelyeknek mindegyike azt akarja, amire testi felépítése és külső, végső soron gazdasági körülmények (vagy saját személyes körülményei vagy általános társadalmi körülmények) hajtják — nem azt érik el, amit akarnak, hanem összesítő átlagban, közös eredőben olvadnak össze, ebből mégsem szabad arra következtetni, hogy a nullával egyenlőnek vehetők. Ellenkezőleg, mindegyikük hozzájárul az eredőhöz és ennyiben benne is foglaltatik.
Továbbá arra kérem, hogy ezt az elméletet az eredeti forrásokból tanulmányozza, ne pedig másodkézből — ez valóban sokkal könnyebb. Marx alig írt olyasmit, amiben ez szerepet nem játszik. De különösen a „Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája” egészen kitűnő példa az alkalmazására. A Tőkében szintén sok utalás van. Azután talán szabad még felhívnom figyelmét a következő írásaimra, Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása és Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége, amelyekben tudomásom szerint eddig legrészletesebb kifejtését adtam a történelmi materializmusnak.
Hogy az ifjabbak néha nagyobb fontosságot tulajdonítanak a gazdasági oldalnak, mint amekkora megilleti, azt részben Marx és én magam okozhattuk. Nekünk az ellenfelekkel szemben az általuk tagadott fő elvet kellett hangsúlyoznunk, és így nem mindig volt rá időnk, helyünk és alkalmunk, hogy a kölcsönhatásban részt vevő többi mozzanatnak is megadjuk, ami nekik jár. De amikor valamely történelmi időszak leírására, vagyis a gyakorlati alkalmazásra került sor, megváltozott a dolog és akkor tévedés nem volt lehetséges. De sajnos nagyon is gyakran hiszik némelyek, hogy teljesen meg értettek valamely új elméletet és rögtön alkalmazni is tudják, mihelyt ennek fő tételeit elsajátították, s ezeket sem mindig helyesen. És ettől a szemrehányástól nem kímélhetek meg néhány újabb „marxistát”, s mondhatom, sok furcsaságot összeírtak.
[…]
Remélem, hogy a szörnyű összezsúfolások, amelyek a rövidség kedvéért kerültek tollamra, nem fogják nagyon visszariasztani, s maradok
készséges híve
F. Engels
(1890. szeptember 21[—22.])
Forrás: https://www.marxists.org/magyar/archive/marx/misc/misc/engels-josephbloch.htm ; MEM 42.