2023. 02. 16.
ROBERT KURZ – A TEÓRIA GÖCSÖRTÖS FÁJA
ROBERT KURZ – A TEÓRIA GÖCSÖRTÖS FÁJA
Isaiah Berlin, a huszadik századi liberalizmus problematikus gondolkodója
A liberális gondolkodás nem csak a piac radikális szabadságának képviselőit foglalja magában, akik az utóbbi időben kénytelenek voltak föladni egy s mást szellemiségükből, habár ezzel a kapitalista világválság problémái korántsem oldódnak meg. Isaiah Berlin annak a liberalizmusnak volt inkább képviselője, amit az angolszász világban gyakran „baloldalinak” fognak föl, mivel jobban érdeklik a kisebbségek jogai, mintsem a konszernekéi. A szabadság irizáló fogalma Berlin számára a huszadik század doktrinér ideológiáival való szembenállásból nyerte tartalmát, melyek következményeit, mint Oroszországból és a Baltikumból menekülni kénytelen zsidó, a saját bőrén kellett fájdalmasan megtapasztalnia. Így aztán semmiféle doktrínához nem akarta odakötni magát, a gáttalan kapitalizmuséhoz sem. Mint az inkább politikai, mintsem gazdasági liberalizmus minden gondolkodója, ő is az egyén absztrakt módon felfogott szabadságának ideálját állította gondolkodásának középpontjába, anélkül, hogy ennek a programnak a konkrét történeti és társadalmi feltételeire reflektált volna. Ennél fogva ő is osztozott a liberalizmus vakságában a kapitalista gépezet totalitárius jellegét illetően, amely nem fékezhető meg a demokrácia pusztán politikai intézményeivel. Habár első könyvében igazságos akart lenni a marxi elmélettel, végül mégis a sztálinizmus benyomása határozta meg fölfogását, amit, mint oly sokan, Marx gondolatainak a következményeként próbált meg megragadni. Pedig Marx épp az individuum egy másik szabadságára próbált rámutatni, amit nem államosítani kell, hanem a gazdasági öncél és az azzal összefüggő állami „emberigazgatás” [Menschenverwaltung] alól egyaránt fölszabadítani.
Jellemző Berlin-re, hogy Montaigne szkeptikus és antidogmatikus tradícióját követve minden eszmét gyanúsnak talált, de egyúttal szükségesnek is tartotta őket. Magát a felvilágosodás követőjének vallotta, anélkül hogy osztozott volna az „ész kalandja” iránti lelkesedésben, de anélkül is, hogy ezt az „észt” specifikusan kapitalista jelenségként történelmileg fogta volna föl [historisieren]. Ez utóbbi kétségtelen, hogy a marxizmusnak sem sikerült. Az ellenkező végletnél Berlin a romantikus felvilágosodás-ellenességet [Gegenaufklärung] mint a doktrinér ész szükséges ellensúlyát fogta föl, habár az előbbi saját, szintén doktrinér kinövéseit és hatásait a 19. és 20. század során elítélte. Ez az ambivalencia és esetlegesség posztmodern metafizikájára emlékeztethet minket, ahol minden elmélet egy kicsit igaz és egy kicsit hamis is. De az „abszolút relativizmus” paradoxonja Berlin filozófiájában dogmatikusként kell, hogy tűnjön. Saját „morális pluralizmusát” aztán az univerzális értékek posztulátumával próbálta meg relativizálni, melyek egyaránt érvényesek kellenének, hogy legyenek minden emberre. Ez a dilemma megmutatja, hogy minden erkölcsfilozófia végül a kör négyszögesítéséhez vezet, mivel saját társadalmi előfeltételeit megvilágítatlanul hagyja.
Egyébiránt a szkepszis a modern ész istenítésével szemben Adorno-ra emlékeztet, aki a maga módján szintén gyanakvó volt a világ pusztán teoretikus fogalmakból való „levezetésével” szemben és „a fogalommal a fogalom ellen” akart gondolkodni, hogy tekintetbe vehesse azt is, ami nem merül ki az állítólagos felvilágosult gondolkodás azonosság-logikájában. Berlin szerette Kant kifejezését az „emberiség göcsörtös fájá”-ról”. A kritikai reflexióra alkalmazva az ember a „teória göcsörtös fájá”-ról beszélhetne, amelynek ismernie kell saját határait, anélkül hogy feladná magát. Ezeket a gondolatokat Adorno egyébként már felhasználta a modern ész, már Kant-nál és Hegel-nél meglévő, apóriái ellen. Berlin liberális pluralizmusa [Pluralität] ezekbe az apóriákba maradt beleszorulva. Amikor Marx-nál annak monizmusát kritizálta, nem vette észre, hogy itt [Marx-nál] egy negatív monizmusról van szó, ami a kapitalizmus világának hamis egységét [identitäre Einheit] annak minden ízében kritizálja. Egy plurális társadalom, ahol az emberek „félelem nélkül különbözőek lehetnek”, először a gazdaság megfellebbezhetetlen parancsszavának [imparialen Diktats] meghaladásával válhatna lehetségessé, és ezt a parancsszót az állam is végrehajthatja.
Híressé vált Berlin különbségtétele a „negatív szabadság” és a „pozitív szabadság” között. Az első egyszerűen a külső kényszertől való szabadságot jelenti, míg az utóbbi az önmagát meghatározó létezést. Mivel Berlin a tőkés fétistársadalom belső kényszerét nem tudta felismerni, ez a különbségtétel csatlakozási pontot jelentett a gazdasági radikalizmus neokonzervatív változatának. Ha az emberek „öngondoskodását” az univerzális konkurencia kényszertörvényei darálják be, és az egyéneknek magukról mint humántőkéről kell gondolkodniuk az „önértékesítés” céljából, akkor Berlin „pozitív szabadság”-fogalma brutálisan instrumentalizálódik. Az efféle represszív igazgatási etika prédikátorai többnyire nem is sejtik, kitől származik jelszavuk.
Isaiah Berlin így a huszadik század liberalizmusának problematikus gondolkodója marad. Az individuum szabadsága, ami Marx radikális gazdaság-kritikájának is végcélja lett volna, beváltatlan maradt. Itt mutatkozik meg, hogy a múlt [vergangenen Epoche] e gondolatainak lejárt szavatossági ideje [Verfallsdatum]. Ez épp annyira igaz a politikai liberalizmusra, mint a tradicionális marxizmusra, mivel ezek csak az árutermelő társadalom keretein belüli ellentmondást testesítik meg. A piac totalitarizmusa és az állam totalitarizmusa csak a két pólusát jelentik annak az önállósult, semmiféle morális értékek számára nem elérhető logikának, az „érték értékesülésének” (Marx, A Tőke, 1. kötet, 2. szakasz, 4. fejezet, A tőke általános formulája), ami most, az új világgazdasági válságban történelmi határainak ütközik. Amíg a szabadság és az önmeghatározás követelése e között a két pólus között hajszoltatik oda és vissza, addig végül újra és újra holtfáradtan fog kimúlni.
*
Robert Kurz az Exit (Kritik und Krise der Warengesellschaft) c. folyóirat főszerkesztője, Schwarzbuch Kapitalismus c. könyve itt ingyen letölthető.
fordította: kmb
Forrás: http://rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/121-a-teoria-goecsoertoes-faja