GEORGES BRASSENS – KÖZÉPKOR-KEDVELŐ

2016. 11. 23.

GEORGES BRASSENS – KÖZÉPKOR-KEDVELŐ

2016.11.23

Szüleim ellen kifogást

Egyet rovok fel semmi mást

Előbb kellett vón játszatok

Olyan kéthátú állatot

Ötszáz év ennyit késtetek

S mégcsak fattyú sem lehetek

Megbocsásd nékem Hercegem

De a középkort kedvelem

Ó ég ha létem ott pörög

Ezernégyszáz ötszáz között

Odu-kocsmánk a kis Toboz

Cimboráimmal összehoz

Zsargont zeng mind magas fokon

Mindre számíthat Montfaucon

Uraság mind a hír szerint

Vagány-királyság gyöngye mind

Volnék jóllakva tettrekész

Fulladna borba mind a félsz

Loholnék jó szoknyák után

Francois Villon nyomdokán

Tepernék lányt a hantra kinn

A Tisztán-haltak hamvain

Vád se érhetne emiatt

Nők ti féltékeny maiak

Nem volnék asszony-húsra rest

Ó zsenge kis apáca-test

Nővérke-hús ó szép idők

Nemet nem mondtak volna ők

Klastrom-bástyákat hágva át

Gyakorta – isten megbocsásd –

Csókot számoltak hölgyeim

A rózsafűzér gyöngyein

Kiknek étvágya ily mesés

Négy evangélium kevés

Kivántak ráadásokat

Venus-misékből túlsokat

Pourrasnak főnökasszonya

Tanúm az ékes főszuka

Örök dicső ilyet ma sem

Terem a Quartier Latin

Őrök jó őrzőangyalok

Bitóhoz vinnének gyalog

Kavarna levegőt e láb

Virulnék mint bitóvirág

Mandragórákra bőviben

Csorogna éltető vizem

Gyűlne bús szajhanép alám

S az áldást lábbal osztanám

Mindez csak ének jaj de kár

Minden másképpen fest ma már

A Tiszták csontkamráiból

Fölvirágzik a karfiol

A Toboz-odu oda már

Az is amerikai bár

Java már rohadtul hamis

A vagánykirályságnak is

Montfauconban halál nem ér

Ágyban balfaszként végzem én

Késve már annyi századot

Fára húzva se száradok

Végszóm: vihessem odaát

Francois Mester pár sorát

S fogam között egy pirinyó

Pihédet szép tavalyi hó

Végszóm: vihessem odaát

Francois Mester pár sorát

Bocsáss meg nékem Hercegem

De a középkort kedvelem

NAGY LÁSZLÓ