Idő fekete csillagokat ellett. Sárga pocsolyák fölitták a nyarat. Nincsenek perspektívák. Ó ember! Ember! Ki merné most elvinni magát a meggyalázott erdők felé? Házak szemei gyáván bandzsítottak s az emberek szája, mint egy elkékült... Tovább!

Azt nem lehet csakúgy elmondani! Ott sok volt a vér. Fiatal legények és apatikus öreg parasztok vére. Kenyeret akartak s a kozákok puskái végig döntögették őket a prospekten. Vörösre mosakodott a hó s a... Tovább!

Eszetlenül minden csak forgott és énekelt s aminek fölfelé kellett volna I. kötet 93nőnie az észrevétlenül elsülyedt. Gerinctelenek karót csempésztek a kabátjuk alá, tolvajok az új morál színeivel mázolták be az ujjaikat s a... Tovább!

Tornyokban vihar elé kongattak a harangok. Kalitkás viskók kiordították a lázadókat. Pillanatok beledagadtak az örökkévalóságba. Asszonyok fúriáskodtak. Csillagok vérző szemeket csillogtak. Férfiak hátraszegték a járomba varasodott nyakukat. S a fekete föld mennydörgött a rohanó... Tovább!