2026. 08. 11.
PAUL MATTICK: MIT FOGOK TENNI AMIKOR AMERIKA HÁBORÚBA LÉP? (1935)
A kérdések:
1. Mit fog tenni amikor Amerika háborúba lép?
2. Megváltoztatná-e a döntését, ha Szovjetoroszország az Egyesült Államok szövetségese lenne a Japán elleni háborúban?
3. Ha Hitler várhatólag győzedelmeskedne Európa jó része felett, akkor sürgetné-e az Egyesült Államok részvételét Németország ellen, hogy elkerüljünk egy ilyen katasztrófát?
1.
Személy szerint semmiféle örömöt vagy érdeklődést nem érzek abban, hogy bármilyen háborúba is belekeveredjek; mégis, a háború elleni kiállás számomra ostobaságnak és haszontalannak tűnik. A háború ellen anyagi erőket kell felvonultatni, nem csupán álláspontokat, és aki nem vesz részt eme erők kialakításában, az nincs a háború ellen, bármennyire is hangoztatja, hogy ellenzi azt. Maga a kérdés is azt sugallja, hogy az embernek a béke mellett és a háború ellen kellene kiállnia, de én a kapitalista békét éppúgy ellenzem, mint a kapitalista háborút. Nincs is választásom a két helyzet között; csak ahhoz tudok hozzájárulni, hogy véget vessenek egy olyan rendszernek, amelynek létezését a háború és a béke közötti váltakozás biztosítja. Ahhoz, hogy valaki ellenezze a kapitalista háborút, elleneznie kell a kapitalizmust is, mivel a háborúk és a válság egyaránt e rendszer létezésének feltételei közé tartoznak. Ezért magától értetődik, hogy semmiképpen sem fogok segíteni egy olyan rendszer védelmében, amelyet mélységesen visszataszítónak tartok, és amely tönkreteszi az életemet.
Ha Amerika háborúba lép, az a jelenlegi körülmények között azt jelenti, hogy a krónikus világválság tovább éleződik ama világháborúban, amelyben a válság a megoldását keresi. Ma értelmetlen a háború okait az egyes nemzetek politikájában és szükségleteiben keresni; a világháború a világkapitalizmus ügye. Ilyen helyzetben az egyén akarata és szándéka nevetségessé jelentéktelenedik, és az, hogy ez vagy az az ember a háború mellett vagy ellen áll ki, szinte közömbössé válik. A dolgok jelenlegi állása szerint, ma – és ez csak a mai napra igaz – kevés alap van feltételezni, hogy a munkásosztály fellépése megakadályozhatja a következő háborút. Sokkal valószínűbb, hogy meg kell várnunk a következő világháborút, hogy új világforradalmi helyzetet teremtsen, ezért egy forradalmárnak nagyon nehéz nem remélni a háború előrehozatalát. De nem állhat ki a háború mellett, ahogyan a béke mellett sem; egyszerűen semmi köze ehhez a világhoz, hanem maga alakítja ki a saját új világát.
A munkások tömege szükségszerűen reakciós, ahogyan szükségszerűen forradalmivá is válik. Az egyénnek a háborúhoz való viszonyulásában nem csupán saját magára, hanem a tömegjelenségekre is figyelemmel kell lennie. Az, hogy mit akar tenni, nem meríti ki a kérdést; sokkal fontosabb az, hogy mit tud tenni. A munkásosztály ma valószínűleg a tőke érdekében fog háborúba vonulni, ahogyan a tőke érdekében is dolgozik, és mindkettőt ugyanazokból az okokból teszi. Ha ez a helyzet nem változik meg, akkor a forradalmi háborúellenesség pusztába kiáltott szó marad, és csak a fordulatot várhatja. A háborús helyzethez való viszonya ilyenkor gyakorlatilag csupán annyi, hogy átvészelje a nem forradalmi időszakot. Esztelenség axiómaként [alapigazságként – ford.] fenntartani örök időkre, hogy háborúba kell lépni ahhoz, hogy valamikor a fegyvereinket saját burzsoáziánk felé fordítsuk, mint ahogy hamis ahhoz ragaszkodni, hogy minden feltételek mellett elutasítsuk a hadi szolgálatot. A forradalmár, egy olyan időben, amely nem szolgál lehetőséggel a cselekvésre, nem léphet ki az életből. Egy halott ember megszűnt bármi is lenni, így forradalmár is. Ha a háborútól való távolmaradás nagyobb veszélyt jelent az ember életére, mint a háborúban való részvétel, akkor a választás nem nehéz, hiszen épp olyan ostobaság egy eszmeért meghalni – és semmi másért –, mint a kapitalizmusért. Ha a katonai szolgálat megtagadása lehetséges, véleményem szerint csak egy idióta hagyhatná magát meggyőzni arról, hogy részt kell venni a háborúban annak átalakítása érdekében. Csak akkor nyílik meg a forradalmi lehetőség, amikor a háborús gépezet már nem működik megfelelően, és a tömegek felkelnek; de akkor már bizonyára mindegy is, hogy a forradalmár éppen hol tartózkodik. Ha a kedvezőtlen helyzet miatt a szolgálatmegtagadásnak nincs valódi jelentősége, akkor értelmetlen kockáztatni az életünket. Ha viszont forradalmi jelentősége van, akkor élni kell vele, még akkor is, ha a háború kedvező lenne a társadalom átalakításának objektív előfeltételei szempontjából, hiszen soha nem állhatunk semelyik kapitalista összecsapás oldalára. Nincs abszolút és általánosan érvényes válasz a felvetett kérdésre. A különböző konkrét helyzetekben a gyakorlati osztályharc valószínűleg eltérő módon fogja megválaszolni a kérdést. A háború azonban sem az egyén, sem az osztály számára nem állít fel különleges feladatot: a munkások történelmi feladata csupán a végrehajtását követeli, amely háborúban is ugyanaz marad, mint békében.
2.
A proletariátus nézőpontjából ma már nem megengedhető, hogy bizonyos háborúkat elutasítsunk, míg másokat elfogadunk. Az ellenség a világkapitalizmus, így még a japán elleni orosz-amerikai szövetség sem állítja a munkásságot új feladat elé. Az államkapitalista Oroszország szoros kapcsolatban áll a világkapitalizmussal, és annak fenntartásában érdekelt. Mint az imperialista kapitalizmus támogatóját, magára Oroszországra imperialista hatalomként kell tekinteni. Az orosz munkás ugyanazzal a feladattal néz szembe, mint a német vagy az amerikai: a világkapitalizmus megdöntésével, ennélfogva az orosz államkapitalizmus megdöntésével is. Az orosz szövetségi politika támogatása annyit tesz, mint népszerűsíteni az elkövetkező világháborút.
3.
Akárki, aki a harmadik kérdést Igen-nel válaszolná meg, nem lenne több közönséges háborús uszítónál. Németországot nem lehet megkülönböztetni más kapitalista országoktól. Mindenhol ugyanaz a kapitalizmus uralkodik, amely csak fejlettségi szintekben és lényegtelen sajátosságokban különbözik. Aki Hitler, Sztálin és Roosevelt közül választ, az már csak ennél a körülménynél fogva kijelenti, hogy védelmébe vesz egy kapitalizmust, amelyet elfogadhatónak talál, és ezáltal hajlandóságát hirdeti, hogy részt vegyen a következő háborúban.
Forrás: Modern Monthly, IX. évfolyam, 5. szám (1935. szeptember)
Kötelező Közhelyek (https://gegrop.substack.com/p/paul-mattick-mit-fogok-tenni-amikor)
Fordítás: P.G.